A Yamaha nagyon beletenyerelt a piac igényeibe az MT modellcsaláddal. A „sötét oldal” által ihletett motorok első képviselője, az MT-09 valóban bitang jó szerkezet lett – amennyiben érdekel milyen, olvasd el róla szóló korábbi tesztünket. A hangvillások a telibe talált technika által kínált lehetőségeket igyekeznek a lehető legszélesebb körben ki is aknázni: nyilván nem felehet meg ugyanaz a motor mindenkinek, viszont egy jó alapra számtalan változat építhető fel – azok pedig már sokkal több potenciális vásárló igényeit elégíthetik ki. Így megjelent a Street Rally és a Sport Tracker mint sima optikai átépítés, majd a túrázásra is hibátlan Tracer változat. Sokan azonban nagyon szeretik a retro megjelenésű, klasszikus scramblereket – az összes fenti gép pedig mind modern, 21. századi stílusjegyekkel bír -, így a Yamaha összedobott egy ilyet is a vevők kedvéért. Ez lett az XSR900.

Az egyetlen Tracer kivételével a többi altípus igen gazdaságos átépítés útján született: nagyjából csak apróbb részletekkel játszottak a formatervezők – a műszakiaknak nem adtak sok dolgot. Egy-két apró idom, rajtszám-tartó, satöbbi – és máris „készen volt” egy újabb modell. A retro-s, scrambleres világ eléréséhez azonban ez közel nem lett volna elegendő, így az XSR változat megszületéséhez azért komolyabban össze kellett szedni magukat a srácoknak. Teljesen újraalkottak mindent, ami a szorosan vett műszaki alapokon felül található: új az üzemanyag-tartály, a lámpa, a kormány, az ülés, de még a műszerfal is.

Változatlan technika

Amibe ehhez a modellhez sem kellett hozzányúlni, az maga a műszaki alap. A soros háromhengeres erőforrás a háromféle karakterisztikájával, a fedélzeti elektronika, a futómű, a fékrendszer mind megmaradtak. Így ezekre túl részletesen nem is térek ki – az első bekezdésben megtaláljátok MT-09 tesztünket, amelynek ide vonatkozó része változatlanul igaz az XSR900-ra is. Amiben itt már nem kötöttek kompromisszumot, az a biztonság volt: a blokkolásgátló- és menetvezérlő elektronika alapból járnak a géphez. Ami nem is véletlen, hiszen ha egyszer ennyire szép a masina, akkor illik nem rommá törni.

Meseszépség

AZ XSR900 egyik alapvető lényege a megjelenés. A Faster Sons építési hullámon belül Roland Sands kimondottan a Yamaha felkérésére építette meg Faster Wasp nevű gépét – amely az XSR előhírnökének is tekinthető. Persze nyilvánvaló, hogy annak megjelenésekor a sorozatgyártású modell már régen készen volt – de kellett a beharangozáshoz ennyi figyelemfelkeltés. A külcsínben minden apró részlet a szemet hivatott gyönyörködtetni: ez a motor tényleg a kávéház elé van kitalálva, hogy a finomságok kortyolgatása közben csodálhassuk.

Mert van mit csodálni rajta. Az alumínium tankborítás igazán klasszikus formavilágú lett, ebben a 60th Anniversary névre hallgató fényezésben (feláras extra, de ha valami, akkor ez megéri!) pedig valódi tiszteletadás a Yamaha régi klasszikus versenymotorjai előtt. Aztán jönnek az apró részletek: gyönyörűen megmunkált fém takaróelemek az első villák aljánál, a kerek fényszóró (itt nincs fénydiódás technológia, nem is illene ide) két oldalán, a hűtő mellett és hátul az ülés végénél.

Azonban a kerek műszeregységet tartó konzol is olyan bitangul néz ki, hogy az ember sajnálja beteríteni bogarakkal a motor eleje felé eső oldalát. De maga a műszer mellett se menjünk el szó nélkül! Ahogy az XV950R kerek formájú digitális borzalmától hányingert kaptam, úgy olvadtam el attól, amit ide alkottak a yamahások! A cucc klasszikus formájú, azonban a huszonegyedik századi technikához járó információkat valahogy meg kell jeleníteni. Így egy inverz digitális egység néz ránk, amelyen valóban minden szükséges adat kiválóan olvasható formában található meg.

Fordulatszámmérő, pillanatnyi sebesség, váltófokozat kijelző, a menetvezérlő pillanatnyi állása és a valóban rengeteg információval szolgáló fedélzeti számítógép mind tökéletesen elférnek rajta. Két nyomógombját ugyan csak a kormány elengedésével tudjuk működtetni, cserébe viszont nem kell folyton „körbetekerni” a megjeleníthető adatokat, hanem előre és hátra is váltogathatjuk azokat. Tökéletesen elégedett voltam vele – sőt, nagyon tetszett is!

Másfél centi csodája

A nyeregbe pattanás hatalmas pozitív csalódás volt számomra. A motort ugyanis a 48 órás fagyitúra egyik bejárására hoztam el, és tudtam hogy közel kilencszáz kilométert kell lenyomnom egy nap alatt a nyergében. Mivel pedig az MT-09 nem éppen a számomra kényelmes vasak táborát erősíti (kicsi és kész), komoly küzdelemre számítottam. A megjelenés optikája mellett azonban más is komoly változáson esett át az XSR-é válás során: ez ugyanis egy baromi kényelmes motor lett!

A klasszikus vicc szerint a nők azért nem tudnak parkolni, mert a férfiak elhitették velük, hogy a mutató- és hüvelykujjuk közti távolság az húsz centi. A vicc rossz, de jelen esetben igenis a méret a lényeg, méghozzá a legkisebb is számít. Ugyanis módosították az ülést (15 milliméterrel magasabb), valamint a kormány és a lábtartók pozícióját. Az eredmény egy sokkal kényelmesebb, teljesen ösztönösen felegyenesedett üléspozíció. Annyira eltalálták, hogy egyszerűen lehetetlen görnyedten ülni. Büszkén feszülünk a szélnek, és bár az extrém sebességek nem ezzel a motorral fognak jól esni, de épeszű módon húzva a gázt nagyon dinamikusan, kényelmesen és élvezetesen tudunk haladni az XSR900-zal.

A kemény játék

Most pedig jöjjön a lényeg, amiért annyira megkedveltem ezt a masinát. Mert az egy dolog hogy szép, az meg egy másik, hogy meglepően kényelmes is. Amiért beleszerettem, annak mindössze ennyi az oka: EZ EGY IGAZI MOTOR! Amelyen fúj a szél, rommá ázol az esőben, érzel minden úthibát, és minden egyes megtett méterért meg KELL dolgoznod. Az XSR900-ról nem mondható el, hogy a gondolatunk erejétől fog bedőlni a kanyarban, hogy rezzenéstelenül megy át mindenen, vagy hogy nem lehet kizökkenteni az ívről.

Ezt a motort vezetni kell, méghozzá vasmarokkal. A futómű igazi modern sportmotoros színvonalú (mert hogy jött a Sötét Oldalról változatlanul): kemény és agresszív. Országúti tempónál minden bedöntéshez durván meg kell tolni a kormányt az ívbelső oldalon, és végig kontroll alatt kell tartani a motort. Elég egy úthullám, és az egész vas kígyózásba kezd – megint csak azonnal dolgozni kell a pilótának a kormánnyal. Közben végig azt érzed, hogy VEZETED a motort. Nekem azonnal a BMW R nineT jutott róla eszembe: azt is pontosan azért imádtam, mert annyira „élő” és legkevésbé sem steril masina.

A dolog élvezeti értéke jó úton egyszerűen csodás – rossz aszfalton meg gyorsan át tud csapni álomból rémálomba. Mert itt a folyamatos munka a kormányon átvált küzdelembe, amelynek fő tétje az, hogy egyáltalán a sávodban tartsd az XSR900-at. Közben durván megszenvedsz az úthibák okozta ütésekkel és rázkódással. De ez van, ezt a motort ezzel a tulajdonságával együtt csak imádni tudtam. Kemény, férfias játék, amelynek hátán minden méteren megéled a motorozás tiszta esszenciáját.

Jutányos élvezet

A Yamaha retro scramblere véleményem szerint egy közel tökéletesre sikerült motor. Meseszép az egész megjelenése, igényesen kidolgozott minden apró részlete. A múltidéző fizimiska azonban egy igazi agresszív és sportos 21. századi technikát takar. Motorozni vele valódi élvezet, azonban ahhoz, hogy tulajdonosként is ugyanannyira szeressük, mint én tesztmotorként tettem, ismerni kell felhasználási területét és gyengeségeit is. Aki főleg a Lajtán túl fogja vadászni vele a kanyarokat, annak például hatalmas élvezetet fog nyújtani! Igazi férfiként dolgozhat meg vele, és gyönyörködhet benne minden egyes megállás alkalmával.

Mindezt pedig az MT családtól megszokott módon egy egészen kellemes áron teheti meg: alapfényezésben már 3,35 millióért hazavihető a gép – de azt mondom, a kötelező jubileumi festés százezrét inkább már alapárként adjuk hozzá! Akkor lesz igazán csodaszép ez a herrengép…

Értékelés

Műszaki adatok