Mifelénk azért alkalmaznak robogós, mopedes vagy akár nagymotoros szállítási módot, hogy a küldemény hamarabb átérjen a nagyváros túlsó oldalára, mint ha autó vinné azt. Rövidebb távokon a bringások is gyorsak, amikor szaporodnak a kilométerek, akkor viszont a gépesített futár előnyhöz jut. Nem tudom, mi a helyzet ezen a téren a messzi Indiában (eleve kevesebben rendelnek húsimádó pizzát, az biztos). Arrafelé alapból nagyságrendekkel többen közlekednek motorral, és folyamatosan jelennek meg a leglehetetlenebb dolgokat két keréken szállítók fotói. Ez azonban minden egyében túltesz – nem azért, mert a rakomány hatalmas vagy nehéz, hanem mert villámgyorsan semmivé foszlik – így a futár szinte fénysebességgel kell hogy közlekedjen vele!
A kép Újdelhiben készült, mégpedig két napja. A konkrét külső hőmérséklet 45 fok volt – gondolom árnyékban, de a képen láthatóan árnyék sehol… A motoros három jégtömböt igyekszik felerősíteni a mopedre, amit nyilván el akar vinni valahova. Reméljük kicsi a távolság, mert másképp még a gyorsaság sem segít rajta. A szállítmány azonban rendelkezik előnyökkel is. Egyrészt egyre fogy a tömege, így gyorsul a motor – mint a Forma 1-es autók az üzemanyagszint apadásával. Másrészt az indiai hőségriadóban megvalósították a klimatizált motorkerékpárt – legalábbis ideig-óráig…
Hat db jégtömb lesz az a 3 db, csak a melegben összeolvadt . Amit tart a pasi jól látszik, hogy mekkora egy tömb. Az kettő.
Nekünk volt még ilyen hűtőszekrényünk, és lovaskocsin hozta a „jeges”
Ispán, nekem egynek tűnik, de legyen kettő! 🙂 Nem ezen fogunk összeveszekedni. 🙂