Elhunyt Che Guevara társa

Motoros filmet készíteni nem könnyű feladat. Bár sokunknak a motorozás életünk központi, de legalábbis meghatározó eleme, mégis be kell látnunk, minden kötödésünk, elvakultságunk és mániánk ellenére valójában „csak” egy része az életnek. Ilyen szempontok szerint egy jó motoros film is jóval inkább az életről, a küzdelmekről és az élményekről – vagyis az emberekről – szól, a motorozás vagy maguk a masinák csak egyfajta „körítést” jelentenek.

Ha így nézzük, a „Che Guevara: a motoros naplója” című film tökéletes motoros alkotás is lehetne, bár a motorozásnak ebben a filmben talán már az elvárhatónál is kisebb szerep jut. Akárhogy is, az elhíresült film hozzátartozik a mi szubkulturánkhoz. Che Guevara élettörténete közismert, de gyerekkori barátja, társa a dél-amerikai úton nem volt közszereplő. A filmben is vázolt történet szerint Alberto Granado a perui lepra-telepen maradt, s segédkezett a betegek gyógyításában.

Az 59-es forradalom után Granado Guevara meghívására Kubába látogatott 1960-ban, majd egy évre rá családjával együtt annak fővárosába költözött: a Havannai Egyetemen biokémiát tanított a szocializmus rögös útján elinduló szigetországban. A jó humorú, a bor, a nők és az irodalom területén jó ízléssel rendelkező tanár nem vett részt a rendszer irányításában, (viszonylag) szerény életet élt, és múlt vasárnap távozott körünkből. 88 éves korában érte a halál. Végrendeletében hamvasztását, s porai Kubában, Argentínában és Venezuelában történő szétszórását kérte.