Amikor a Kawasaki Z1000SX-ről megjelentek az első információk, azonnal a szívembe lopta magát a masina, a kalandot pedig még emlékezetesebbé tették a hivatalos bemutatókor kiadott videók. Éppen akkoriban volt nálam a Suzuki GSX1250F tesztmotor, a „félisteni erővel felruházó nyomaték” illetve a „felszabadító élmény” kifejezésekből sejthető, hogy azt a motort sem kellene túlságosan rám erőltetni. A dolog azonban mélyebb attól, hogy egyszerűen a viszonylag „nagy”, de legalábbis bőséges teljesítménnyel magyarázzam a vonzódást. Ha csak szigorúan anyagi szempontból nézzük, egy gyártónak kifizetődő valamely meglévő motorja alapjain kis befektetéssel egy jelentősen (?) különböző gépet létrehozni és piacra dobni. Ez a régi-új, takarékos és egyben racionális módszer elismerésre méltó, vásárlói szempontok szerint pedig messze kívánatosabb egy jelentősen csak a motorok stílusában, nem pedig technikai felépítésében különbözőségeket mutató paletta, no meg az azzal elméletben társuló alacsonyabb árszint. A Honda pontosan ezt teszi most, meglévő alapokra fejleszt kvázi új motorokat, ilyen a CBR600F is, amely kétségkívül vonzó alternatívát fog jelenteni a piacon.
1987-ben mutatták be az első CBR600F-et, amely majd másfél évtizeden keresztül a folyamatos megújulásnak, a kezelhető teljesítménynek hála sikeres modell maradt. 1998-tól a Hornet megkapta a sportmotor blokkjának szelídebb változatát, 2001-ben pedig kiadták az F-S altípust. A modell életében 2003 jelentette a lefelé vezető út első igazi lépcsőfokát, ekkor debütált a pályamotorozásra optimalizált CBR600RR. Sajnos a 2007-ben kötelezővé vált Euro3-as kibocsátási normáknak „köszönhetően” az akkor F4i modell megszűnt, a Honda nem invesztált több pénzt a motor további fejlesztésébe, piacon tartásába.
Majdnem négy év elteltével most visszatér a CBR600F. Ahogy az első képek érkezésekor is felmerült, a motor látszólag nem más, mint a jelenleg piacon lévő Hornet idomozott, kissé átalakított változata. A VFR stílusát idéző lámpatest és idomok alatt ott van az eredetileg 2007-es CBR600RR-ből származó, a Hornet számára átalakított 103 lóerős, 63.5 Newtonméteres nyomatékot leadó erőforrás, illetve a Hornet kissé átalakított váza. Számos azonos alkatrész mellett azonban különbségek is vannak. A Hornetet idéző fordított teleszkópokon és a hátsó rugóstagon csak az előfeszítés állítható, a fékrendszer viszont különbözik, az alapváltozat egyszerűbb, kétdugattyús nyergekkel készül, míg az egyelőre opcionális C-ABS rendszert háromdugattyús féknyergekkel szállítja a Honda.
A 103 lóerős teljesítmény egy 600-as masinától ugyan csak átlagosnak mondható, azonban a 198 kilogrammos menetkész tömegű gépsárkány nem a versenyek meghódítására született. Az újkori CBR600F csupán egy sportos, tempós haladásra termett, vezető és utas számára is kényelmes motor kíván lenni. Jó üdvözölni újra köreinkben.





Nem rossz.
Az árára azért kiváncsi leszek(a Hornet-ből kiindulva lesz vagy 2.5m nálunk)
Ezzel és a Z1000SX-el végre visszatérnek az igazi rendes sportturházók. 🙂
Első blikkre tetszett, de sajnos semmi köze a valaha szebb éveket látott 600 F-hez. Nem is tudom mit vártam. Fordított teló rendben,de a fék kicsit kevés 2011-ben. A 103 LE is visszalépés.
Persze értem én, ez már nem sportmotor.
Ez így csak egy idomos Hornet
Ez egy alap sport-túra motor. Szerintem teljesen rendben van ezzel az összeállítással. Ha valakinek sportosabb kell, akkor ott a CBR600RR. Szerintem.