Vannak dolgok az életben, amiket az emberek nagy többsége egyszerűen képtelen vagy nem szeret használni. Annak ellenére, hogy ezeket a dolgokat nagyrészt azért találták ki, hogy a mindennapi életet, a közlekedést könnyebbé tegyék. A közlekedők nagy része (mindenki annak számít, aki kilépett már az otthonából, akár gyalog is) nem tekint rendszerként erre a társasjátékra. Nem tud, vagy nem akar – lényegében nem számít, mert a végeredmény ugyanaz. Megkeseríti a normális játékosok életét, aminek jó esetben egy ökölrázás, bosszankodás vagy dudaszó a vége, rosszabb esetben baleset. Tudom, hogy nagy divat minden balesetet a gyorshajtásra fogni és keresztre feszíteni azt, aki a határ felett közlekedik kicsivel, de azon a véleményen vagyok, ha az emberek odafigyelnének a dolgokra, amit csinálnak – jelen esetben a közlekedésre – és nem vennék azt félvállról, szinte nullára csökkenhetne a balesetek száma. Természetesen vannak olyan szituációk, amelyek teljes figyelem mellett is elkerülhetetlenek vagy kivédhetetlenek, de amennyiben a következőkben összegyűjtött találmányokat megfelelően használnánk vagy alkalmaznánk, már rengeteg baleseti helyzet elkerülhető lenne. Lássuk, melyek is ezek!

1. Irányjelző

Az egyik legalapvetőbb kezelőszerv a pedálokon és a kormányon kívül, amit az autóban és motoron megtalálhatunk. Egyszerű és nagyszerű dolog, mégis utálják az emberek. Undorral gondolnak rá minden egyes kanyarodásnál, sávváltásnál. Az index valósággal egy leprás fekély az autó belsejében, amihez irtózik hozzáérni a kedves állampolgár. Különben is, ő annál fontosabb, hogy másoknak jelezzen, merre óhajt tovább haladni, a többieknek tudni kéne, hogy ő éppen hová tart. Ha meg nem tudják, hát vessenek magukra, figyeljenek oda és találják ki a mozgásából. A kedvencem, amikor előbb a féket tapossa ész nélkül, majd az irányváltás megkezdésekor kiteszi az indexet. Hosszú tíz métereken csak a féklámpáját lehet látni, nem tudni miért lassítunk éppen, talán meg kell állni valami miatt? Esetleg merről kerüljük majd az akadályt? Mert bizony kikerülésnél sem jelez ám a mögöttes és a szembejövő forgalomnak az öntudatos közlekedő. Neki sem jelzett senki, hát mindenki oldja meg saját maga!

Irányjelző

Mindennapi motorosként rááll az agyunk, hogy kikövetkeztessük partnerünk előzetes mozgásból a további haladás irányát. Muszáj, különben halál fiai lennénk egy esetleges előzés során. Az irányjelző az irányváltási szándékot hivatott jelezni, nem pedig a már folyamatban lévő, esetleg bekövetkezett irányváltást. Az már a kutyát nem érdekli, még a vak is látja, hogy kanyarodik a jármű. Na jó, ha a vak nem is, de mindenki más igen. A hangsúly a szándék jelzésén van, hogy a többi közlekedő is reagálhasson rá időben és aszerint alakítsa további cselekedeteit. Jelezni a többieknek nem ciki, nekünk is jól esik a kényeztetés, hogy nem kell feleslegesen megállni, tétovázni, hogy a másik mit fog csinálni. Ezzel el is érkeztünk a második ponthoz.

2. Körforgalom

Az elmúlt évtizedben hazánk útjain is elszaporodtak ezek a gabonakörökhöz hasonló furcsaságok. A gabonakörökkel ellentétben hasznuk is lenne, ha megfelelően használnánk őket. Milyen szép és kifejező a magyar nyelv! Ha valamit úgy használunk, ahogyan kell, az hasznot hoz nekünk. A lámpás kereszteződéssel ellentétben itt egyik irányból sem kellene állnia a forgalomnak, körforgásszerűen mindenki mehetne a dolgára, csak kicsit lassítani kéne, de megállni nem minden esetben. Viszont, ha a bent haladó életveszélyes útkanyarulatként fogja fel ezt a kereszteződés-formát és egyes sebességi fokozatban, csúsztatott kuplunggal vánszorog benne, értelmét veszti az egész találmány, mert miatta telítődik az út minden irányból.

Körforgalom

Hasonlóképpen alakul a helyzet, ha ő dolga végeztével elcsavarja a kormányt és kihajt a körforgalomból, irányjelzés nélkül. Ha kitenné idejében azt a villogó valamit, akkor a behajtani készülőket hasznos információkkal látná el a továbbiakról, így azoknak nem kéne állóra fékezni járműveiket, hogy feleslegesen adjanak elsőbbséget a körforgalomban haladónak, illetve már nem haladónak. Imádom, mikor behajtva bőszen indexel, kifelé viszont már nem. Befelé hova máshova mennél, édesem? Az ilyen ember nem gondolkozik, csak vegetál? A kétsávos körforgalmat meg sem említem, az egy olyan egyenlet, amire legtöbbször az jön ki, hogy nincs megoldás. Sokan a külső sávért rajonganak, mintha a belső csak dísznek lenne ott és ledudálják azt, aki szabályosan használná ezt a képződményt.

3. Külső sáv

Párhuzamos közlekedésű úttesten mintha nem is létezne, ellentétben a kétsávos körforgalommal, ahol csak ezt a sávot ismerik. Lakott területen belül ugyan lehet haladni a belsőben is, azonban akadályozni és feltartani a többi közlekedőt nem szabad – a “jobbra tarts” ilyenkor is érvényes. Lakott területen kívül viszont minden esetben a külső sávot kell igénybe venni a folyamatos haladásra. Ez általában nem jön össze az embereknek. Kedvencem, mikor az egysávos út hirtelen kétsávossá válik és az új sáv kívülre csatlakozik be. Emberünk képtelen kisorolni még akkor is, ha mögötte jön valaki gyorsabban. Ilyenkor fennáll a jobbról előzés lehetősége, ami szabálytalan.

Külső sáv

Ezt szeretik is hangoztatni a belső sávra bérlettel rendelkezők. (Vagy lehet, hogy a B kategória a belső sáv kezdőbetűjéből ered?) Mint például, hogy: “az eszelős ámokfutó jobbról megelőzött és kockára tette a családom életét, csak, hogy haladhasson”. Kérdem én, ha annak az eszelős ámokfutónak volt helye jobbról előzni lényegesen nagyobb sebességgel, akkor öntudatos apuka miért nem tudott besorolni a külsőbe, hogy a többiek szabályosan elhaladhassanak mellette? Elméletileg ő is elfért volna bőven. De még véletlenül se segítsük egymást. Ha az én kezem elfehéredik a kormányt markolva és izzadság cseppek homályosítják el a látásomat a fokozott izgalomtól, amit a vezetés vált ki, akkor a többinek se legyen már könnyebb! Szomorú, de sokaknál így van.

4. Gyorsítósáv

Talán nem kell ecsetelni, hogy mennyire veszélyes, ha az emberek nem képesek használni. Sokan itt még elfogyasztják az autópálya pihenőben vásárolt maradék kávét vagy szendvicset, majd ráhajtva az autópálya külső sávjára ráérnek gyorsítani. Lehetőség szerint nem árt azonban egy 90-100-as tempót elérni, mielőtt besorolunk, mert a kamion nem szívesen fékez, ha már előzni nem előzhet napközben a jó magyar szabályalkotás miatt.

Gyorsítósáv

Ha van rá mód, akkor egyszerre bizony csak egy sávot váltsunk, mert velem sajnos már előfordult, hogy a néni a gyorsítósávból azonnal a belső sávba sorolt – körülbelül 70-es tempóval. Kimondottan behúzódtam a külsőből, mikor láttam őt feltűnni a gyorsító szakaszon, hogy nyugodtan felhajthasson, ám ő két sávot váltott egyszerre, majd egy rövid satufékezés után, kikerülésre nem volt már lehetőség, beledurrantottam, de szerencsére a sebességkülönbség addigra nem volt már 20 kilométer/óra sem, mert a néni is gyorsított valamicskét. Utána még ő kiabálta le a hajamat, hogy miért jöttem olyan gyorsan, nem számított rá. Kérdeztem tőle, hogy a 130 az gyors szerinte a belső sávban, egy autópályán? Mondtam, hogy hívhatunk esetleg rendőrt is, ő majd segít válaszolni. Ekkor inkább szemrevételezte, hogy egyik autó sem sérült, így inkább bocsánatot kért és továbbálltunk.

5. Tükör

Bizony, ez az alkatrész sem azért van, hogy legyen miben borotválkozni, esetleg sminkelni. Igaz, hogy ezekre is tökéletesen alkalmas, kiszállás előtt a frizurát is kiválóan meg lehet igazítani a képében, de az ötlet megszületésekor más vezérelte a tervezőket. Mégpedig a mögöttes és a környező forgalom figyelemmel kísérése. Fontos, hogy tájékozódjunk, mi történik éppen körülöttünk, hiszen ennek fényében hajthatjuk végre a további manővereket, úgy mint lekanyarodás, sávváltás, előzés, kikerülés és hasonlók.

Tükör

A legtöbb tükröt ma már be lehet hajtani, ezt a képességét ki is használják előszeretettel, főleg az idősebb generáció. Hogy miért ők, fogalmam sincs, még nem sikerült rájönnöm, de náluk tapasztalom legtöbbször, hogy valamelyik oldalt be van hajtva a tükör. Ennek mindig nagyon örülök, mert könnyebben el lehet férni motorral mellette. Ilyenkor be szoktam kopogtatni, hogy kinyissam-e, hátha a nap folyamán lesz valami érdekes az autó mögött vagy mellett és nem venném a lelkemre, ha szegény bácsi lemaradna róla az én hanyagságom miatt.

Olyan különleges és nehezen betartható szabályokkal folytatjuk, mint a jobbkéz-szabály vagy éppen a gyalogátkelőhely. Lapozz!