Interjú: egy magyar motoros futár a londoni dzsungelben

“Ez a meló félgázon nem megy.” – meséli a futár életről Csörgő Miklós, aki évek óta hivatásszerűen húzza a motorja szarvát. A család és a barátok természetesen féltik, hiszen napi 10-14 órát tölt a nyeregben, és teszi ezt nagyrészt a sűrű londoni városi forgatagban. Ebben a munkában szinte kódolva van a hoppá faktor, de ő mégsem szeretne váltani. Megértem. Elvégre hol máshol csavarhatna bele az ember 180’000 kilométert két és fél év alatt egy NC750S-be?

Egy futár motornak sok mindenre készen kell állnia

Egy pálya kezdete

Medve: Ha jól tudom, akkor te is a Babetta-Simson-MZ körrel kezdted a motoros pályafutásod, mint sokan mások.
Miki: Igen, 12-13 évesen. Érdekes, hogy akkoriban késő délutánonként suli után a hozzám hasonló motoros borjakkal összegyűltünk megvitatni a dolgainkat. Tisztán emlékszem, hogy szóba került a futárkodás is Angliában. Mert hogy ott csak motorozni kell. Nagyok a távolságok, egész nap mehetsz és ezért fizetnek is. Tiszta szórakozásnak tűnt az egész.

A munkán kívüli állapot

Medve: Amit végül 2012-ben te meg is valósítottál.
Miki: A nővéremmel együtt döntöttünk úgy, hogy kimegyünk dolgozni Angliába. De nem ezzel indult. Kezdetben mosogattam, majd pizzafutárként dolgoztam, illetve ismerkedtem a bal oldalon való közlekedéssel. A manager azt mondta: „Itt a kulcs, ott a motor. Pattanj rá, vidd el tankolni, mert üres a tank aztán kerülj egyet.” A 125-ös Innovának is úgy örültem, mint a messiásnak. Végre kaptam valamit, aminek két kereke van és oda visz ahová akarom. A benzinkútról jobbra kis ívben sikerült is kikanyarodnom a szembe jövő autó elé. Első lecke megtanulva.

Azért nagymotorral az igazi

Medve: De azért ez nem az volt, amire vágytál, ugye?
Miki: Néhány hét múlva éreztem is, hogy ez nekem nem elég. Máshova is el akarok jutni, nem csak pizzát vinni. Beszéltem egy nagymotoros futárral, aki elmondta, hogyan is működik az ő munkája. Majd megismerkedtem egy másik futárral – akit a mai napig a példaképemnek tartok. Ő segített, hogy el tudjak indulni ezen az ismeretlen pályán. Azt is elmondta, hogy ez a világ tíz legveszélyesebb munkájának egyike. Engem nem érdekelt. Csinálni akartam!

Talán valami még felfér

Önkontrollra tanít

Medve: Úgy tudom, hogy az ilyen típusú munkához már saját motor kell. Elég volt a pár hónap pizzázás, hogy vegyél egyet?
Miki: Nem. Eleinte egy CBF600-at béreltem, utána ismerkedtem meg az NC szériával. Remekül sikerült, mert hamar összegyűjtöttem két gyorshajtást, amit nem lehetett laza ejnye-bejnyékkel megúszni. Hat pont, és rá nyolc hónapra egy újabb gyorshajtás. Az plusz még 3 pont, az annyi mint 9. A briteknél 12 pontnál ugrik a jogsi, úgyhogy vissza kellett venni az élménymotorozásból.

Zöld, nem, piros, sárga – áh mindegy

Medve: Gondolom akkor ezek után már jól viselkedtél.
Miki: A 27. szülinapomon történt még egy eset, de annyira jó arc volt a motoros rendőr, hogy elengedett egy ejnyebejnyével. Később volt még egy behajtani tilos táblám is, ahol a rendőr egy gesztenyefa ágai közé bújt. A lába látszódott, de a fényvisszaverős láthatósági mellény deréktól fölfelé már nem. De sikerült újból kimagyaráznom a dolgot. A menekülés szóba sem jöhet. Rengeteg kamera van a városban. Cserébe a biztos urak jófejek. Ezúton is köszönöm nekik!

Ha érdekel a munkaeszköz, és az, hogy mit bír az NC750S akkor lapozz!