Különleges motorok: Yamaha GTS1000

A sorozat előző része: Gilera CX.

Az egyoldalú első felfüggesztések divatja nem szakadt meg az olaszok kísérletével. A kialakítás talán legismertebb típusa lett a Yamaha GTS1000. A sport-túra gépet 1993-ban mutatta be a hangvillás gyár, és igazi világhírre tett szert a RADD névre keresztelt első futóművével, amelyet egy James Parker nevű mérnök tervezett.

A technika jóval bonyolultabb volt a Gilera sima egy oldalra tett masszív teleszkójánál: itt egy mindkét oldalon rögzített bölcső tartotta az első kereket, a teleszkóp, a lengőkar és a fék azonban mind a bal felén voltak megtalálhatók. A fő előny persze nyilván nem a könnyű kerékszerelés volt: a gyár akkori kommunikációja szerint a technika jelentősen növelte a stabilitást – különösen fékezéskor.

Egyetlen probléma volt ezzel a gyári információval: a piac nem találta megalapozottnak. Mivel pedig a vásárlói visszajelzések alapján a stabilitás-növekedés nem volt valós, ugyanakkor a GTS1000 különleges technikája jelentős felárat eredményezett, a gép halálra ítéltetett. Az Egyesült Államokban már 1994-ben megszűnt a forgalmazása, néhány piacon még ’96-ig a kínálatban tartották, majd a gyűjtők féltett kincseivé vált.

A motor technikája pedig az első futóművet leszámítva is említsére érdemes volt. Az FZR1000 Genesis erőforrását használta, amelynek teljesítménye a tudatos korlátozás miatt lett pontosan 100 lóerő. Érdemes megemlíteni azonban, hogy a vas olyan széria felszereléseket tartalmazott, mint a blokkolásgátlós fékrendszer, az elektromos üzemanyag-befecskendezés, vagy éppen a katalizátoros kipufogógáz-tisztítás – amelyek abban az időben egyáltalán nem voltak megszokottak a motorok világában.

Végezetül egy kis mozgókép segítségével is megcsodálhatjuk a GTS1000 futóművének működését – még menet közben is:

A sorozat következő része: Yamaha WR450F 2trac.