Az ideális túrabakancs

Nem tévesztettem rovatot, nem kell megijedni, lesz szó motorokról. A kép, mellyel egy analógiát szerettem volna bevezetni azonban nem véletlen. Ha túrázni szeretnénk, akkor pontosan tudjuk, hogy hegyes-dombos helyekre megyünk-e, vagy a lápos-erdős területeken szeretnénk a makro-fényképezős hobbinknak élni. Tisztában vagyunk azzal is, hogy eső esetén betérünk-e egy vendégházba, vagy a legnagyobb pocsolyákon keresztül vesszük az irányt. Tapasztaltak is vagyunk, egy jó lábbeli kiválasztásánál figyelembe vesszük a lábformánkat, a bokaízületünk kötöttségének és a terep adottságainak megfelelően választjuk meg a szár magasságát. Elmegyünk kedvenc túraboltunkba, ahol igényünket elmondjuk a kedves kisasszonynak, aki a világmárkák közül színben és méretben elénk teszi a választékot. Próba következik, majd irány a kassza.

A kedves olvasó is túrázik: motorral. A motor cipője a gumi, a fent leírtak alapján kellene választanunk, csak nem tudunk. Miért is? Nem tudunk elmenni egy próbaútra, de ha el is mehetnénk, sem lenne sok értelme, mert a gumiabroncsok a teljes élettartamuk során folyamatosan változtatják bizonyos mértékig tulajdonságaikat, tehát ha egy még szőrös gumival mennénk, akkor óvatoskodnánk, ha már kockásra kopott, akkor pedig azért nem tudunk meg semmit a kínált abroncs alkalmasságáról. Nem saját motorunkon magát a gumit próbálgatni pedig eleve halott ötlet, információértéke nulla.

Az eladó annyit tud csak segíteni a választásban, mint a haverok, a fórumok: keveset. Szubjektív véleményt hallhatunk eleget, de a számunkra legalkalmasabb “bakancs” kiválasztása sok tapasztalatot igényel. A gyártók a saját marketingként megjelenő leírásukban számtalan tulajdonságot említenek, természetesen ebben a megítélésben az aktuális generáció mindig jobb mint a korábbi, a gyártó abroncsa komoly technikai előnyökkel bír a konkurenciával szemben – és még sorolhatnám. A helyzet azonban mégsem ennyire kritikus, hiszen rendszeresen elérhetőek objektív, minőségi módszerekkel végrehajtott abroncstesztek, amelyek új dilemmát vetnek fel. Szerencsénk akkor van, ha a saját motorunkhoz hasonló járművel teszteltek, hogy le tudjunk vonni valami következtetést – sajnos azonban ez ritka.

Legnagyobb problémát a saját igényeink ismeretének hiánya okozza. Számtalan motorossal beszélgettem az évek folyamán, akik kritizáltak abroncsokat, gyártókat és abroncs-kategóriákat. Könnyen elképzelhető ezek alapján a következő szituáció: Gipsz Jakab fórumokon nekiáll vadul érdeklődni, tanácsokat gyűjteni. Elmondja motortípusát, és azt is, hogy új gumi kell mert elkopott, de jobb lenne ha jobban tapadna. Jön is a válasz, sportgumi, másik válasz: szupersportgumi, mert az sem drágább és még jobban tapad. Gipsz úr elgondolkodik, megvásárolja az abroncsot, hiszen egész szezonban csorgott a nyála a kanyarokban karcoló kollégák után, de hát neki ez eddig nem adatott meg, majd most. A fórumon aztán hamar újabb bejegyzés Jakabtól: Srácok, úgy néz ki én már úgy megyek, nekem ez is kevés, mert egyértelműen csúszik, vágott-szlikkhez mit szólnátok?…

Kis történetemet itt be is fejezném és adok egy rövid magyarázatot. A mai sporttúra abroncsok még egészen ambiciózus motorosok igényeit is oly mértékben elégítik ki, hogy a gyártók már a következő (vagyis a sport-) kategória abroncsait is úgy fejlesztik, hogy azok már tényleg a sportmotorok igényeire vannak szabva, túramotoron nagyon kevés esetben nyújtanak többletet – ellenben a hátrányaikat hozzák magukkal. Melegíteni kell, az üzem-melegtől eltérő hőmérsékleten a legvacakabb túragumi átlagos tapadásának csak a töredékét nyújtják. Az idősebbek talán még emlékeznek: „Cipőt a cipőboltból”. Nos, ebben a szellemben vegyen mindenki megbízható szakboltban a pénztárcájához mérten sporttúra motorra sporttúra gumit, párban és újan. Hogy miért?

A motorozásra fordítható összeget az emberek hajlamosak a zsebükben lévő pénzmennyiséget nézegetve megállapítani. Sokkal járhatóbb, biztonságosabb és ésszerűbb a következő: Megvásároljuk a számunka elérhető motoros felszerelést, vagy a következő szezon előtt frissítjük/kiegészítjük azt, a motorkerékpárunkat műszakilag rendbe tesszük, kicseréljük a kopóalkatrészeket, különös tekintettel a futómű-, fék-, kormány állapotára, majd jöhet az új gumi. Ha ezt követően marad a zsebünkben még néminemű összeg, akkor azt már inkább a motorozásra fordíthatjuk.