Érdekes dolog a motorkerékpárok kategóriákba sorolása. Persze egy krosszmotort egy speedgéptől könnyű megkülönböztetni, de már a nagy túraendúrók (most nem ilyenről van szó!) is annyira összemosódnak a túramotorokkal, hogy szinte fölösleges különválasztani őket. Elég arra gondolni, hogy például a Ducati Multistrada vagy a Kawasaki Versys 1000 (utóbbit hamarosan teszteljük) ugyan hivatalosan endúró, mégis 17-es első keréken gördül.

Szaporodó szegmensek

A Honda a kategóriák közötti zavart tovább növelte az “On-Off” szegmens életre hívásával. Ezek olyan motorok, amelyek alapvetően mindennapi használatra és hétvégi (persze meghatározóan aszfaltos) kirándulásokra egyaránt alkalmasak, de a rossz utaktól sem ijednek meg – hiszen felépítésük is némileg magasabb, rugóútjaik hosszabbak. Vagyis a már önmagában is alig megkülönböztethető “túramotor” és “túraendúró” közötti alig létező résben helyezkednek el. Ilyen motorkerékpár például a tavaly már kipróbált Honda VFR800X, a Crossrunner.

Az első számú japán motormárka marketingeseinek másik nagy felismerése egy új generációs család kitalálása volt. A neve is ez lett: Új Generáció, ángliusul New Generation, azaz NC. Az alapelv az volt, hogy azonos alapokra hozzunk létre többféle olyan kétkerekűt, amelyek a motorosok mindennapi közlekedés iránti igényét hivatott kielégíteni. Mindezt olcsón, hatékonyan és környezettudatosan. Magáról az alapelvről minden részletet megtaláltok korábbi cikkünkben (tényleg érdemes elolvasni).

Az Új Generáció és az “On-Off” kategória metszetében pedig ott csücsül az NC700X névre hallgató modell, amely műszaki adatait és árát tekintve egyaránt egy olyan motornak tűnik, amely a magyar átlagmotoros elvárásainak és lehetőségeinek talán minden eddiginél jobban meg fog felelni. Lássuk, mennyire!

Koncepció a gyakorlatban

Nézzük, hogyan valósították meg a mérnökök a marketing osztály cseppet sem egyszerű kéréseit az NC700X esetében. Azt mondták nekik, kell egy ésszerű kompromisszumot jelentő, nem túlméretezett, a lehető legtakarékosabb erőforrás. A megoldás egy 670 köbcentiméteres, soros kéthengeres blokk lett, nagyon hosszú lökettel, súrlódáscsökkentő belső bevonatokkal és egy irdatlan hosszúra áttételezett hatsebességes váltóval. Így elérték, hogy az erőforrás ugyan egyáltalán nem pörgős (6’500 környékén már le is szabályoz), viszont egészen alacsony fordulattól komoly nyomatékot biztosít. Így a motor a normál, hétköznapi sebességtartományokban jobban használható, mint egy sokkal erősebb hatkilós sportgép vagy naked. Valóban így van: még autópályatempó környékén is háromezer magasságában forog a blokk, ami tényleg nagyon-nagyon kellemessé teszi a vele való közlekedést. Igaz, városban nem viseli el a legmagasabb fokozatot, na de végül is azért van a váltó, hogy használjuk!

Az “On-Off” szegmensnek kicsit túraendúrósnak is kell lenni, az pedig a Honda hagyományai szerint (Transalp, Varadero) egyet jelent a V2-es erőforrásokkal. A hagyományőrzés jegyében az NC család soros kéthengeresének főtengelycsapjait 270 fokos elékeléssel készítik. Így a kis kéthengeres motorhangja ugyanolyan lüktető jellegű, mint egy vékettes blokké. A vibráció ugyanakkor nagyon gyenge, szinte említésre sem érdemes. Az akusztikát összességében egészen izgalmasnak érzem, már a gyári dobbal is teljesen elégedett voltam vele. Hogy a beígért üzemanyag-takarékosság terén mit tud a “kis” hétszázas, azt viszont csak a cikk végén lövöm le – hiszen a valóságban is a teszt legvégén tudtam meg a fogyasztást.

A következő oldalon hideget és meleget is kap az NC700X. Lapozz!