A Yamaha igen erős támadást indított a nyolcadliteres városi rohangászók szegmensében: a kínálatban megtalálható például a WR125X szupermotó, terepesebb változata, a WR125R; vagy a BW’s 125, az X-Max 125 és az X-City 125 robogók. A cél nyilvánvaló: Nyugat-Európa igen kiterjedt részén B kategóriás jogsival is vezethetőek ezek a gépek, így aki szeretné az év minél több napján otthon hagyni négykerekű benzintemető dugóbanállóját, annak legyen miből válogatnia. Hazánk sajnos nem csatlakozott a fenti országok sorához, így nálunk minimum egy A1-es jogsi kell a fenti gépekhez, vagyis azok inkább a fiatalok számára jelentenek közlekedési lehetőséget. Nekik viszont parádés a fenti lista, csak legyen apunak pénze megvenni… No de inkább tételezzük fel, hogy mondjuk valamikor a közeljövőben Magyarországon is megjelenik a nyugati modell, és terjedésnek indulnak a nyolcadliteres kétkerekűek. Ezen a szemüvegen át járjuk körül a Yamaha legelegánsabb 125-ösét, a nagykerekű X-Cityt!
Az Hugo Boss öltönyöknek volt sok évvel ezelőtt egy reklámja, amelyben kéjes hangon súgta a hölgy a jól öltözött főhősnek: “I like your style, Jack!” – azaz tetszik a stílusod, Jack. Az ember első gondolata, amint körüljárja a kisebbik X-Cityt, hasonló: de jól néz ki, milyen csini. Az egész jármű komolyságot és eleganciát sugall. Ez a benyomás megmarad akkor is, amikor felülünk rá. Nagyon kényelmes a vezető ülése (az utasé is!) és pozíciója: semmi görnyedés, a kormány magasan helyezkedik el, így a nagyra nőtt robogósok is jól el tudják fordítani: nem akad el a térdükben. Bizalmat sugároz a nagy plexi, amelyet ráadásul testmagasságunk függvényében négy eltérő pozícióban tudunk rögzíteni, ezzel hozzávetőleg akár öt centiméterrel módosítva a magasságát.
Kimondottan elegáns a műszerfal, amely számos információval szolgál, még a külső hőmérsékletet is folyamatosan le tudjuk olvasni róla. Ez ebben a járműosztályban szerintem kimondottan fényűzőnek számít. Egyszóval komolyságot, eleganciát és minőséget sugall minden, amivel találkozunk. A nagy kerekek is: ha elöl 16, hátul 15 colos felniken feszülnek a cseppet sem virsli gumik, biztosan jó a futóműkomfort még a magyar utakon is. No és amikor elindulás előtti utolsó mozzanatként beröffentjük az apró egyhengerest, annak finom, kimondottan kellemes duruzsolása is olyan szívet melengető, hogy alig várjuk az elindulást. Így ha a fejünket már elcsavarta az X-City, tegyük mi is ugyanezt a gázkarral!
Amikor valaki egy ötvenesről ül fel a 125-ös négyütemű robogóra, valószínűleg elégedett azzal, amit érez. Ha előtte nagyobb robogóval, esetleg igazi nagymotorral közlekedett, először lehet hogy gyanakodni kezd: nem romlott itt el valami? A nyolcadliteres egyhengeres ugyan cseppet sem gyenge a maga 14 lóerejével, azonban a motor sem könnyű (pláne mondjuk egy mázsás vezetővel a fedélzeten), így a menetdinamika viszonylag mérsékelt. Kicsit korábban kell megtekerni a gázkart, mint ahogy “ki akarunk lőni” az első rajpozícióból a lámpánál. Utána aztán nincs nagy tragédia, a normál városi forgalom előtt tudunk járni kicsivel. Sőt, TeeJay Kollégával kettesben is elértük a 100 kilométer/órás álomhatárt, igaz némi türelem árán.
Összességében azt kell mondani, hogy megfelelően ezek a menetteljesítmények, a motor pontosan annyit tud, amennyit egy közlekedési eszköznek kell. A fékek terén kicsit kevésbé voltam elégedett a tapasztaltakkal. Először két személlyel próbáltam meg egy intenzívet lassítani, de meglepetésemre nem blokkolt a hátsó kerék (sem). Utána kimondottan szerettem volna megcsúsztatni, csak a bal oldali fékkart működtettem igen durván, de akkor sem. Markolatig behúzva azt sem csúszott meg alattunk a kerék. Később egyedül is teszteltem, ilyenkor azért már blokkolt, de csak a fékezés utolsó métereiben (nagyjából hatvanas tempóról vészfékezve). Az első fékkel nem volt ekkora baj, az hirtelen berántásra szinte azonnal megállította a kereket. Összességében nem éreztem tragikusan rossznak a fékrendszert, de azt sem mondom, hogy nem lehetne jobb. Sőt, ettől az igényes robogótól kimondottan jobbakat vártam volna.
A következő oldalon megkóstoljuk a budapesti utakat…[ pagebreak ]
A teszt legelején kiderült (amikor TeeJayt visszavittem Budaörsről Újpestre), hogy nem csak a jogsi-helyzet miatt az imperialista Nyugat járműve az X-City. A bőven 200 kiló feletti terhelésre való tekintettel feltekertük a maximális előfeszítésre a két hátsó rugóstagot, így a motor hátsó traktusa nem volt olyan katasztrofális (bár az igazán gyatra útburkolatú részeken sűrű szitkozódások hallatszottak a hátsó ülés felől az amúgy igen mértéktartó és halkszavú Kolléga bukósisakjából), ellentétben az elejével. A két első teleszkóp (természetesen nem állíthatóak, de ez nem is elvárás) ugyanis kőkeményre van hangolva. Így rosszabb úton, keresztbordákon tényleg nagyokat üt a kormány az ember kezében, sőt ezek az ütések továbbterjednek az egész motoron. Lehet hogy én vagyok túlérzékeny, mert a hátsó ülések tesztelésében igen nagy szakértelemmel és tapasztalattal rendelkező feleségem szerint közel sem volt olyan tragikus a helyzet, mint ahogy én azt leírtam.
A keményre hangolt futóműnek egyébként megvan az a kellemes oldala, hogy amikor viszont jó az út, akkor teljesen korrekt úttartást nyújt. Így a sima aszfalttal rendelkező kanyarokban is egész élvezetesen lehet forgolódni az X-Cityvel. Csakúgy, mint a szűk helyeken: a kormány jól fordul el, és a hozzám hasonlóan hosszú lábakkal rendelkező pilóták térdében sem akad majd el. Így városi furakodásra viszonylag nagy teste ellenére is abszolút alkalmas a Yamaha elegáns robogója.
A nagy hátsó kerék negatív folyománya a robogóknál általában az ülés alatti tárolóhely részleges elvesztegetése. Nincs ez másként az X-City esetében sem: legfeljebb egy rohambili stílusú sisak fér be alá. Ugyanakkor a tervezőket dícséri, hogy ugyan lapos a rekesz, viszont a lehető legnagyobb alapterületűre növelték azt. Így összességében a magunkkal szállítandó napi holmik (laptop akár a nagyobbik fajtából, esőruha, lánc, hátizsák, kisebb esti bevásárlások hazafelé) simán beférnek alá. Ezen kívül van egy szokásos kampónk az első idomon (igaz, ennek használhatóságát némileg csökkenti a lábaink közti erős kiemelkedés), no és egy tényleg sok apróság befogadására képes, zárható rekesz is a kormány alatt. Szóval a mindennapi élethez szükséges dolgainkat biztosan magunkkal tudjuk majd vinni az X-City segítségével.
Kiknek ajánlható tesztalanyunk? Minden olyan nagyvárosban vagy elővárosban lakó embernek, aki napi szinten ingázik a dugóktól sújtott övezetben és kiemelt jelentőséggel bír számára a stílusos jármű birtoklása. Ezt az eleganciát ugyanis meg kell fizetni: a Yamaha X-City 125 nem tartozik a kategória olcsójánosai közé. Tankolása ugyanakkor (főleg ha a teszt elején emlegetett négykerekű dugóbanálló valamilyen tényleg nagyfogyasztású SUV vagy hasonló) nem ró nagy terheket tulajdonosára: a mért átlagunk 3,8 liter/100 kilométer. Pedig tényleg sokat mentünk két személlyel a fedélzeten és nyélgázon is (bár ez utóbbi az összes 125-ösnél állandóan fennáll). A túlságosan kemény első telókkal pedig vagy meg kell barátkozni, vagy kicsit módosítani rajtuk – lehet, hogy nem is nagy ráfordítás helyrehozni a mérnökök által elkövetett hibát. Ugyanakkor a roppant kényelmes üléspozíció (amely kétszemélyes használat során is fennáll) és a bőséges tárolóhely úgyszintén az X-City előnyeinek oldalát gazdagítja a döntés meghozatalakor. Amely semmiképpen nem lesz rossz, ha a Yamaha csinos nyolcadliterese felé billen a mérleg nyelve.
A műszaki adatok megtekintéséhez lapozz!
Cimkék:
A Honda öt év kihagyás után 2011-re piacra dobta egykori legendás típusa, a sporttúra CBR600F megújult inkarnációját. Most megtudhatjuk, az új gép méltó-e az elődök reputációjára.
Elolvasom »A lódarázs agresszíven néz ki, és amikor felingerlik, úgy is viselkedik. Kétkerekű rokona pedig pontosan ugyanolyan stílussal rendelkezik.
Elolvasom »A plexivel felszerelt, vagyis túrázásra is alkalmas sildes bukósisakok igen népszerűek manapság. Az X-Lite X551 modelljét alaposan kipróbáltuk.
Elolvasom »A Harley-Davidson Street Rod a márka többi modelljéhez képest pofátlanul olcsón kelleti magát. De vajon elég ez az üdvösséghez?
Elolvasom »A V4-es superbike kategóriában az Aprilia messze megelőzte versenytársait. A különleges RSV4 legvadabb, RF változatáról olvasónk számol be.
Elolvasom »Magyar ember építette és olyan élményeket képes adni a BMW K1200S Schwenker oldalkocsis fogat, amely semmilyen más motorhoz nem is hasonlít.
Elolvasom »