A japánok megtartják maguknak a jó motorokat

Amikor egy motorgyártó cég évtizedes múlttal, hagyományokkal és számos versenysikerrel büszkélkedhet, miután egy garázsból indulva meghódította már az egész világot, akkor megengedhet magának néhány dolgot. Megengedheti magának például azt a kevésbé szimpatikus lépést, hogy egykori, mára már legendás motorjából újra készít néhány darabot, és azt nem forgalmazza. Illetve forgalmazza, de csak saját hazájában. Nem is alacsony áron. 2007-ben pár hétig nem lehetett kiejteni előttem a Honda nevet anélkül, hogy ne fogtam volna litániába a CB750 Freddie Spencer limitált kiadás kapcsán. Az amerikai első hondás győzelmének 25. évfordulójára kiadott modellből mindössze 300 darab készült, s csak Japánban került forgalomba. Nyilván mindenki mást keres a motorozásban, mást szeret benne, s már motorokat tart szépnek, kívánatosnak. Azonban az a motor akkor (és még ma is) az, amire talán a legjobban vágytam, vágyok. Gyönyörű retro vonalak, kiegyensúlyozott utcai masina, mértékletes, de mégis bőven elegendő teljesítmény akár egy kétemberes túrához is, meg egy legenda a típusjelzés mellé. Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy szerintem is szebb a 2004-es kiadás fényezése, de ez tényleg már csak részletkérdés.

Most a Honda egy hasonló lépésre szánta el magát, kiadja a CB400 két, 500 darabos limitált szériáját. A csupasz Super Four SE ára 761’250 jen, a fejidomos Super Bol d’Or SE pedig 834’750 jen – szinte felesleges átszámolni, mivel ezek a motorok szintén csak Japánban lesznek megvásárolhatók. A gépek ára ugyan magas, s jószerivel csak a pirosra fényezett váz színe tér el az alapmodelltől, de nem kétlem, hogy mind az 500 darab hamarosan gazdára talál.