A cikk szűk másfél éve született. Most, a hűvös tavaszi reggelek beköszöntével újra aktuálissá vált, így érdemes leporolni.

Amikor elkezdtem motorozni, még szemüveget viseltem. Szeptemberben szereztem meg jogosítványomat, így rögtön őszies körülmények között kezdhettem meg a kétkerekű kilométerek gyűjtögetését. Amint beköszöntöttek a hűvösebb reggelek, azonnal szembesültem a nagy problémával: 10 fok alatti külső hőmérsékletnél bizony bepárásodik a szemüveg. Erre hamar meglett a megoldás: ókulárémat kontaktlencsékre cseréltem. Hogy ez milyen megpróbáltatásokkal járt, nem ecsetelném, mindenesetre a kis műanyag karikák szememre illesztését idővel elsajátítottam, sőt a mai napig művelem is. Azonban a probléma ezzel nem oldódott meg: a sisakplexim ugyanis még mindig párásodott belülről. Mivel azt, és azóta mindegyik telet gyakorlatilag végig motoron töltöttem, mindenképpen megoldást kellett találnom a problémára.

A sikertelen kísérletek

Abban az időben még hittem benne, hogy minél kevesebb pénzt elköltve is meg lehet oldani a motorozás során felmerült problémákat. Azóta persze rá kellett jönnöm, hogy ez a legrosszabb megoldás, mert az ember először vesz valamilyen olcsó terméket, rájön, hogy az nem jó. Lecseréli egy közepes árfekvésűre, de még mindig nem teljesen elégedett. Így végül megveszi a drágát és elégedetten használja sokáig. Így végeredményben éppen kétszer annyit költ el, mintha rögtön egy magas árfekvésű és minőségi termékkel kezdett volna… Kis eszmefuttatásom oka, hogy a párásodás kiküszöbölését is így kezdtem.

Elsőként valamilyen sprayt vettem, amely az eladó ígérete szerint lefújás és száradás után tökéletesen megakadályozza a pára lecsapódását a plexi belső felületén. Hamar kiderült, hogy tévedett: a plexim ugyanúgy átláthatatlanná vált az egyre hűvösebb reggeleken. Így következett a második lépcső: vásároltam egy felragasztható fóliát, amely ismét azzal az ígérettel került a birtokomba, hogy tuti megoldás. Gondosan felhelyeztem a megtisztított vizorra, és jöhetett a próba. A fújkálós elődnél hatékonyabb volt, azonban olyan fénytöréseket produkált az esti órákban, hogy sokszor azt sem tudtam, egy vagy több autó közeledik szemből. Ráadásul ha igazi városi araszolásnál sokaig lecsukva tartottam a sisakplexit, lassan de biztosan bepárásodott ez is. A legnagyobb baj pedig akkor jött, amikor tisztítani próbáltam: akármilyen gondos voltam, a nagyon vékony, fólia-szerű belső rész egyszerűen összekarcolódott. Pedig tényleg nem szárazon dörzsöltem egy ronggyal. Ez pedig a második lépcső végét jelentette: így este a párától függetlenül életveszélyesen nem láttam vele semmit, de már nappal is rosszul. Így egy gyors mozdulattal lerántottam a sisakomról, és ismét jöttek a felnyitott plexivel motorozós idők.

Idővel tudomásomra jutott, hogy megjelent a piacon egy, az általam próbálthoz hasonló kiegészítő, amely azonban sokkal professzionálisabb, és állítólag még komoly hidegekben is megakadályozza a párásodást. Az újdonság neve PinLock volt. Hiába került többe a korábban próbáltaknál, elkezdett érdekelni. Mivel éppen aktuálissá vált a sisakom cseréje is – abban az időben jutottam el oda, hogy nem kell nekem felhajtható állú fejvédő -, eleve olyan bukót kerestem, amelyben van, vagy amelybe rendelhető gyári kialakítású PinLock. Ugyanis az általam akkor éppen használt sisak plexije is olyan volt, amelyre éppen nem lehetett utólag felszerelni a tökéletesnek tűnő megoldást. Hogy megértsük, miért nem, ismerkedjünk meg a PinLock rendszer működésével!

A végleges megoldás, avagy a PinLock a gyakorlatban

A rendszer lényege, hogy a sisakplexire két kis lyukat kell fúrni a széle felé, ahol a látómezőnket egyáltalán nem zavarja. Ezek közé kell a plexi viszonylag kiegyenesített állapotában behelyezni a belső kiegészítő vizort, amelynek szélén puha szilikongumi található. Ez biztosítja, hogy amikor a sisak műanyag szélvédőjét újra kiegyenesítjük, a vékony, de közel sem fólia-szerű PinLock kifeszüljön, és légmentesen felfeküdjön a helyére. Így képződik egy kis légréteg a két műanyag között, amely már tökéletesen elegendő arra, hogy hatékonyan meggátolja a pára lecsapódását a belső plexin. Egyúttal már láthatjuk is a magyarázatot arra, hogy miért nem lehet utólag feltenni a PinLockot számos sisakra. Ugyanis sok gyártó egy páramentességet ígérő (de azt sajnos közel sem teljesítő) vékony fóliát helyez ez a vizorok belső felületén. Amikor átfúrjuk a plexinket, ez sajnos csúnyán össze tud repedezni-gyűrődni, amely finoman fogalmazva sem kellemes jelenség. Így az utólagos felszerelés csak a teljesen “sima” vizorokra lehetséges.

A korábban említett sisakcserém óta – amelynek során szert tettem életem első PinLockos sisakjára, a Schuberth R1-re – sokat motoroztam ilyen rendszerű páramentesítővel ellátott bukókban, többfélében is. A tapasztalataimat nagyon röviden össze tudom foglalni: ez a tökéletes megoldás. A belső vizor körül mindenhol bepárásodik a külső réteg, magán a PinLockon azonban eddig még a legnagyobb téli hidegekben (mínusz 8-12 fok) sem csapódott le a víz. Még a Nolan N43 Air eredetileg felszerelt, régi típusú, szilikoncsík nélküli páramentesítője is hibátlanra vizsgázott a legkeményebb téli quadozások alkalmával. Úgyhogy aki még ott tart, hogy szenved a sisak párásodásával az egyre hűvösebb napokon, annak azt tanácsolom – ha hallgat rám -, hogy ne próbálkozzon félmegoldásokkal, hanem egyből szereltessen egy PinLockot fejvédőjére!

Végezetül felmerül a kérdés, hogy ezt hol lehet megtenni? A PinLock hazai forgalmazója az Euromotor, akik Lehel úti üzletükben igény esetén nem csak szerelési tanácsot tudnak adni, hanem fel is applikálják a páramentesítőt a sisakodra – amennyiben annak plexije ezt lehetővé teszi. Ha pedig ez megtörtént, akár a különféle színű PinLockokat is könnyen váltogathatod: ködös időben a sárgát, nyáron pedig majd egy sötétebbet. Így elkerülhető a szemüvegek használata, amelyek ugye megint csak hajlamosak a párásodásra hűvös vagy csapadékos időben.

Bővebb információ, kapcsolat az Euromotor oldalán, illetve a PinLock nemzetközi felületén érhető el.