A régi márkanevek sokakban keltenek nosztalgikus emlékeket. Vannak gyárak, amelyek ezért az emberi tulajdonságért nem hálásak, hiszen szerintem erre vezethető vissza példának okáért a Dacia mérsékelt hazai sikere. Ár-érték arányát tekintve remek autót kínálnak, azonban túl sokan emlékeznek még Magyarországon a szocialista éra atomjaira hulló román négykerekűire, és csupán ezért eleve elzárkóznak a márkától. Ugyanez a vonal azonban hasznára válhat a lengyel Rometnek, hiszen sokan első fiatalkori motoros élményeiket kötik a kismotorokhoz. Az elsőre pedig mindig szívesen emlékszik vissza az ember…
Pedig a mai Rometnek nagyjából annyi köze van a hajdanihoz, mint a Renault vezette Daciának a réges-régi elődjéhez. Konkrétan semmi, illetve mégis: a neve. Az 1991- ben csődbement régi Romet helyén, Lengyelországban felépült egy vadonatúj 12.000 négyzetméteres gyár és összeszerelőüzem, amely ma már teljes erővel ontja a kétkerekűeket. Közel 20 féle modell van a gyártmánypalettán, kezdve az egészen egyszerű robogótól a 250-es naked és cruiser típusokig. Természetesen a gyártmányok már nyomokban sem emlékeztetnek a régi időkre, minden motor a szigorú európai szabványok szerint készül, és megfelelnek az Euro III. normáknak is. Az összes modell Honda alapblokkokra épül, négyütemű,
és igen szigorú minőségellenőrzésen megy keresztül, a gyártószalag végén pedig minden motort beüzemelnek és letesztelnek. A cég ma Lengyelországban közel 400 viszonteladóval dolgozik, és exportál Svédországba, a Benelux országokba, Németországba, valamint a Balti államokba is. Most pedig már Magyarországon is elkezdődött a forgalmazás. Ebből az apropóból megvizsgáltuk a márka csúcsmodelljét, a Division 249-et.
Az első találkozás mindenkiből ugyanazt a mondatot csalja elő: ez bizony jól néz ki! Lehet persze hosszasan merengeni arról, hogy melyik részegység formavilága honnan is lett koppintva. A fejidom kicsit emlékeztet a Kawasaki Z750-re, de a műszerfal vagy a kipufogó formájának is meg lehet találni az eredetét. Azonban szerintem kár így elveszni a részletekben, meg amúgy is mindegy, a lengyel formatervezőket milyen kétkerekűek ihlették meg. Összképét tekintve ugyanis a Division egyikre sem hasonlít, teljesen önálló arculattal rendelkező jármű. Arányai, formája, sziluettje miatt igazából valahova a moped és a naked bike közé sorolnám, bár ha a hátsó ülést és a hozzá tartozó lábtartót megnézzük, majdnem sportmotor is lehet.
A technika egyfelől matuzsálemi, másfelől fejedelmi. Egyhengeres, léghűtéses blokk, amelyet karburátor táplál. Két kipufogó-leömlő, bennük egy-egy katalizátor, hogy megfeleljen az Euro III. környezetvédelmi előírásainak. A kapcsolók elrendezése, mérete teljesen passzol a mai japán gépekéhez, anyaguk azonban egyértelművé teszi az olcsóságra való törekvést. Jópofa viszont, hogy az egyik oldalon pirosak-, míg a másikon kékek a kezelőszervek. A modern motorokhoz szokott szemnek meglepő a lámpakapcsoló, amely lehetővé teszi a tompított nélküli haladást is, de állítólag ezzel együtt megfelel minden Uniós előírásnak a masina. A mérleg másik serpenyőjében ott van az elöl-hátul tárcsás fékrendszer, amelynek tortáján csak hab a mindenütt fémcsöves megoldás is. De meg kell említenünk az igényes felfüggesztést, amely hátul központi rugóstaggal rendelkezik. Vagy például a nagyon fullos műszeregységet, amelyen a fordulatszámmérő mellett üzemanyag-szint jelző és fokozatkijelző (!!!) is helyet kapott. Az első benyomás tehát tud nagyon pozitív is lenni. Ideje hát a nyeregbe pattanni!
A következő oldalon nyeregbe pattanunk!
Cimkék:
250 köbcenti az a hengertérfogat, amire ma már kevesen húzzák fel a szemöldöküket. Ennek ellenére úgy éreztem, hogy a Yamaha WR250X-et ki kéne próbálnom. Vizsgálódásom szokatlan mélyfilozófiai esszenciával zárult.
Elolvasom »Évek óta dédelgettem ezt a túratervet a fejemben. Hosszú téli estéken át tervezgettem vörös szemekkel bandzsítva a monitorra, miközben a mediterrán tájak mézédes, gyantával telített illata és az Alpok jeges, hótiszta lehelete simogatott és borzongatott egyszerre kis karosszékemben kuporogva.
Elolvasom »A plexivel felszerelt, vagyis túrázásra is alkalmas sildes bukósisakok igen népszerűek manapság. Az X-Lite X551 modelljét alaposan kipróbáltuk.
Elolvasom »A Harley-Davidson Street Rod a márka többi modelljéhez képest pofátlanul olcsón kelleti magát. De vajon elég ez az üdvösséghez?
Elolvasom »A V4-es superbike kategóriában az Aprilia messze megelőzte versenytársait. A különleges RSV4 legvadabb, RF változatáról olvasónk számol be.
Elolvasom »Magyar ember építette és olyan élményeket képes adni a BMW K1200S Schwenker oldalkocsis fogat, amely semmilyen más motorhoz nem is hasonlít.
Elolvasom »