Az utóbbi időben többször szó esett hírekben, vagy hozzászólásokban arról, hogy hasonlóan más EU országok gyakorlatához, itthon is engedélyeznék a maximum 125 köbcentis robogók vezetését B kategóriás jogosítvánnyal. Az elképzelés több tekintetben is helyes, és természetesen a legtöbb importőr belépőmodellekkel várja azokat, akik a közeledés kedvező árú alternatíváját keresik két keréken.
B kategóriás jogosítvánnyal jelenleg csak segédmotoros kerékpárok, azaz gyakorlatilag 50 köbcentis kétütemű robogók vezethetők. A kétüteműt azért írom, mert ugyan létezik például a Yamaha kínálatában 50 köbcentis négyütemű robogó, de ha jóindulattal az ötvenes kétüteműeket épp a szükséges elégnek nevezzük, akkor bizony a gyengébb négyütemű erejénél fogva – azt hiszem nem túlzás – alkalmatlan nagyvárosi közlekedésre.
A hangsúly itt a városon van, és nem is a teljesítményhajhászás aspektusából írom ezt, már amennyire ebben a kategóriában lehet erről beszélni. Egy széria kivitelű kétütemű robogó ereje, ebből fakadóan gyorsulása és végsebessége sokszor hozza igen kellemetlen helyzetbe a motorost. A forgalom ritmusa ennél gyorsabb, az embert letolják, lelökik, előzésnél az útpadkára szorítják. Meggyőződésem, hogy két keréken a defenzív vezetési stílus egyik alapeleme az, hogy egy lépéssel (és egy gondolattal) a forgalom előtt kell lenni, vagy legalábbis a lehetőségnek meg kell erre lenni.
Egy ötvenes ebben a tekintetben határeset, és azt mondanám, hogy a 125-ös négyütemű kategória az, amely – legalábbis Budapesten – a biztonságos közeledés alsó teljesítményhatárát nyújtja. Ezen túlmenően a négyütemű nem büdös, és ami egy európai városban legalább ennyire fontos, nem olyan hangos, mint a kis kétütemű kávédarálók. Összefoglalva, igen okos lépésnek tartanám a törvényhozás részéről, ha engedélyeznék ezeknek a motoroknak a B-s jogsival való vezetését. Szívesebben és így többen ülnének át motorra, és nagyobb biztonságban lennének, mint a kis ötveneseken.
A 125-ös négyüteműek kategóriájában tehát a Yamaha Cygnust és a Honda PS125i-t próbáltuk, elsősorban nem a motoros szemszögével vizsgálva, hanem olyan autóséval, akinek tele van a hócipője a városi forgalommal és valami értelmesebb, minimalista közlekedési alternatíva felé irányítja kereső tekintetét.
A Yamaha léghűtéses blokkja 11 lóerős teljesítményre képes, a Honda 14 lovas vízhűtéses erőforrása érezhetően jobban viszi az egyébként 15 kilogrammal nehezebb motort. A robogók kezelhetőségénél, és városi használhatóságánál igen fontos, hogy mennyire élénken reagál a szerkezet a gáz csavargatására. Az erőátvitel a biztonság szem előtt tartása miatt, vagy konstrukcióból fakadóan nyomatékhatárolást végez, így a robogók hajlamosak olyan 5 kilométer/óráig „gondolkodni” és csak utána indulnak meg, utána szabadul fel a blokkban szunnyadó erő. Ez az effektus a Cygnusnál átlagosnak, a PS-nél jónak mondható, utóbbi jobban reagál, és így fürgébb szerkezet benyomását teszi a vezetőre. A Honda motorjának járása is kulturáltabb és csendesebb is. Mindkét motor végsebessége 100 kilométer/óra közelében van.
Mi az amin leginkább megütköztem? A következő oldalon kiderül.
[ pagebreak ]
Ha az erőforrás műsorszámot a Hondának ítéljük ebben az összehasonlításban, akkor azt lehet mondani, hogy a Yamaha fölényesen nyeri a fék műsorszámot, de nem azért, mert extrém jó lenne. A Cygnus elöl 216 milliméteres tárcsával, hátul 150 milliméter átmérőjű dobbal rendelkezik. Semmi különös, de azt hozza, amit ebben a kategóriában elvárunk, ha nem is egyujjas fékrendszerről beszélünk, de nem is kell Toldi Miklósnak lenni egy komolyabb lassuláshoz.
Ezzel szemben a kis Honda fékrendszere enyhén szólva is érdekes. Érdekes önmagában véve is, úgy meg különösen, hogy egy olyan gyártó termékéről van szó, amely fékek tekintetében a stabil, igényes élvonalba sorolható. Az a helyzet, hogy a PS-nek „valami” kombinált fékrendszere van, amely valamely általam nem érthető módon összekapcsolja az első és a hátsó fék használatát. No nem úgy mint mondjuk az SW-T400-on, ahol a hátsó fékkarral működtetjük az első féket is, hanem egészen máshogy. Ha külön-külön húzzuk meg a fékkarokat, akkor az elvárt módon külön-külön fékezzük az első, illetve a hátsó kereket. Megjegyzem rendkívül gyengén, poros úton lehetetlen a hátsó féket állóra fékezni, egy személlyel, lépéstempóban (nem, nincs ABS). Ha azonban egyszerre húzzuk meg a két fékkart, akkor valahogy együtt dolgoznak, mintha a két bowden össze lenne kötve. Sőt, ha már egyszerre meghúztuk őket, és a hátsót elengedjük, akkor az első fékkarral némiképpen mozgatható a hátsó fékkar is.
Nem szeretnék különösebben belemerülni, a lényeg, hogy értékelhető fékhatást csak akkor érünk el, ha mind a két fékkart behúzzuk, mint állat, így összességében rossznak érződik a fék. Mondom még egyszer, mivel Hondáról beszélünk teljesen értetlenül állok a jelenség előtt.
A menetkomfort tekintetében a Honda előnye 13 colos kerekei, ám a Cygnus talán kellemesebb futómű hangolása egálba hozza a Budapesti utak rémségein szerzett benyomásokat. Ergonómia területen jelentősnek mondható a két robogó között a különbség. Százhetvenhat centis testmagasságommal a Cygnuson éppen elférek, és viszonylag kényelmesen ültem, bár térdben kissé szűkké tudott válni néha. Érdekesnek találtam, hogy a markolat mellé egészen kijön az idom, ami néha zavaró tud lenni, talán a jobb szélvédelem érdekében lett ilyen.
A Honda azonban kimondottan magas robogó. A 800 milliméter ülésmagasság a papírforma szerint sem kevés, de a kialakítás miatt még többnek is érződik. Ez azt jelenti, hogy itt kényelmesen elfér a térd, még akár magasabb embereknek is, ugyanis lefelé van hely bőven, mintha egy magas konyhaszéken ülnénk. Ez rendben is van, de azt is jelenti, hogy az alacsonyabbaknak talajfogási gondjaik lesznek. A képen látható, hogy szinte úgy érek le róla, mint egy túraendúróról, talán nem túlzok ha azt mondom, hogy a nők 80 százalékát ezen az alapon kizárja magától a PS, ami nem hiszem, hogy jó üzlet a magasabbak megszerzéséért.
Nagyon-nagyon örülnék, ha az itthoni szabályzás átvenné, ennek a kategóriának a jogos használhatóságát a B kategóriás jogsival. Teljesen érthető, hogy egy autóhoz szokott ember idegenkedik egy ötvenes kétüteműtől, az A1-et letenni meg macera és pénz. Összességében a Yamaha Cygnus és a Honda PS125 is tökéletesen megfelel a városi szaladgáláshoz, sőt pártíz kilométert vidáman meg lehet velük tenni országúton is. Ha két robogó között kell választani, leginkább a testméret az, ami dominál, hiszen a Hondát inkább a magasabb, a Yamahát inkább a kisebb termetű embereknek lehet ajánlani.
A következő oldalon található az adattáblázat.[ pagebreak ]
|
Yamaha Cygnus
|
Honda PS125i
|
Erőforrás
|
|
|
Motortípus
|
egyhengeres, léghűtésű, négyütemű
|
egyhengeres, folyadékhűtésű, négyütemű
|
Hengerűrtartalom (cm3)
|
125
|
125
|
Furat x löket (mm)
|
52,4×57,9
|
52,4×57,8
|
Sűrítési viszony
|
10:1
|
11:1
|
Keverékképzés
|
befecskendezés
|
PGM-FI
|
Teljesítmény (kW/LE/rpm)
|
8/11/8500
|
10,1/14/9000
|
Forgatónyomaték (Nm/rpm)
|
9,3/7500
|
11,5/7000
|
Gyújtásrendszer
|
TCI
|
digitális
|
Indítás
|
Indítómotor és berúgókar
|
Indítómotor és berúgókar
|
Erőátvitel
|
|
|
Sebességváltó
|
fokozatmentes
|
fokozatmentes
|
Felépítés
|
|
|
Futómű elöl (mm)
|
teleszkópvilla
|
33 milliméteres teleszkópvilla
|
Rugóút elöl (mm)
|
78
|
89
|
Futómű hátul (mm)
|
lengőkar
|
lengővilla
|
Rugóút hátul (mm)
|
95,5
|
83
|
Első fék
|
216 milliméteres tárcsa
|
220 milliméteres tárcsa
|
Hátsó fék
|
150 milliméteres dob
|
130 milliméteres dob
|
Gumiabroncs elöl
|
110/70 12
|
110/90 13
|
Gumiabroncs hátul
|
120/70 12
|
130/70 13
|
Méretek
|
|
|
Hosszúság/szélesség/magasság (mm)
|
1855/685/1130
|
1990 × 700 × 1150
|
Tengelytáv (mm)
|
1295
|
1340
|
Ülésmagasság (mm)
|
785
|
800
|
Hasmagasság (mm)
|
113
|
125
|
Üzemanyagtartály térfogata (l)
|
7,1
|
8
|
Saját tömeg (kg)
|
120
|
135
|
Ár (2009. október)
|
888 000 Ft
|
848 000 Ft
|
Cimkék:
Visszatér a BW, ezúttal négyütemű 125-ös verzióban, megújulnak X-Maxok, és ünnepi fehérbe öltözik az idén 10 éves TMax. Reméljük ennél több is van még a Yamaha tarsolyában a jövő évre.
Elolvasom »A valóság aspektusából legérdekesebb persze talán az új VFR, de ezen kívül is bőven akad olyan gép, amire áhítozhatunk.
Elolvasom »A plexivel felszerelt, vagyis túrázásra is alkalmas sildes bukósisakok igen népszerűek manapság. Az X-Lite X551 modelljét alaposan kipróbáltuk.
Elolvasom »A Harley-Davidson Street Rod a márka többi modelljéhez képest pofátlanul olcsón kelleti magát. De vajon elég ez az üdvösséghez?
Elolvasom »A V4-es superbike kategóriában az Aprilia messze megelőzte versenytársait. A különleges RSV4 legvadabb, RF változatáról olvasónk számol be.
Elolvasom »Magyar ember építette és olyan élményeket képes adni a BMW K1200S Schwenker oldalkocsis fogat, amely semmilyen más motorhoz nem is hasonlít.
Elolvasom »