Az elmúlt napokban gyönyörű volt az idő, nem csoda, hogy ugrásszerűen megnövekedett a motorosok száma az utakon. Különösen veszélyes időszak ez, hiszen az autósok elszoktak a motoroktól, a motorosok pedig a motorozástól. Mégis, a baleset, amit láttam nem ezek miatt következett be.
Egy ötvenes Keeway tesztrobogóval szaggattam az aszfaltot a minap, előttem egy másik robogós és – ha jól emlékszem – Yamaha FJR haladt. Példás nyugalomban gurult mindenki, sokat mondok, ha negyvennel. Közepesen erős forgalom, egy sáv oda, egy sáv vissza, belváros.
Egy Opel elkezdett kiállni a parkolásból, feltehetően a szembejövő sávba akart visszafordulni. Egyetlen dolgot felejtett el: hátranézni. Az elöl haladó robogónak ez már féktávon belül volt, bár nagyon ügyesen igyekezett elkerülni az ütközést miközben vészfékezett, de az Opel csak egyre zárta el a sávot, szembe pedig jöttek. Végül az elkerülő manővernek köszönhetően nem a B oszlopnál találta el az autót, hanem már szögben találkoztak, a sárvédő és a lökhárító találkozásánál ütköztek. A motoros lerepült a motorról és motorjával együtt a felezővonalon landolt. Mindez persze pár másodperc leforgása alatt történt.
Természetesen a FJR-es és én is megálltunk. A robogósnak nem lett semmi baja, miután feltápászkodott, és ezt a tényt megállapította, én félretoltam a robogóját. Beállt a kormánya és elhajlott a villa, számos elem letört róla.
Ezek után lettem figyelmes – legnagyobb megdöbbenésemre – az autót vezető nő rikácsolására. Az ő véleménye szerint a motorosok „cikáztak” valamint többször kijelentette, hogy „nehogymá még kiderüljön, hogy én vagyok a hibás”. Ez számomra annyira érthetetlen volt, hogy amikor hozzám fordult nagy lendülettel, hogy minősíthetetlen stílusban velem is ordítozzon, csak annyit mondtam csendesen, hogy „nem, néni, egyszerűen annyi történt, hogy nem tetszett figyelni és majdnem meg tetszett ölni ezt a fiút.” Erre egy rövid időre visszaült az autóba gondolkodni. Láthatóan elmélkedése végére is oda jutott, hogy teljesen normális módon járt el, mert folytatta a verbális ámokfutást, amelynek részleteire nem voltam kíváncsi, így idézni sem tudok belőle.
Mivel a nő nem fogadta el a vétkességét, a robogós hívására kijöttek a rendőrök. Kérdeztem őket, hogy szerintük ki volt a hibás, nekem azt mondták, hogy egyértelműen a nő. Remélem az eljárás végén is ez lesz az eredmény, és a szerencsétlenül járt motorosnak megtéríti a biztosító a kárt.
Az egész történetben nem is az volt a legmegdöbbentőbb, hogy a szemem előtt történt egy olyan baleset, ami kis híján lehetett volna sokkal-sokkal komolyabb is. Ami igazán szíven ütött, az a nő közönye volt és az empátia teljes hiánya. Egy másodpercre sem érdekelte, hogy mi történt a motorossal, eltört-e valamije, hogy van, fáj-e valahol…
