A nagy motorgyárak hiábavaló küzdelme a fiatalok lelkéért

Ha egy gyártó nem tudja frissíteni a célközönségét, akkor előbb-utóbb le is húzhatja a rolót. Nem én vagyok ilyen okos, régi bölcsesség ez. Ennek megfelelően vért izzadva próbálják kitalálni a motorgyártó cégek negyven pluszos részlegvezetői, hogy vajon mire vágynak a fiatalok. Úgy tűnik, hogy motorra – általában véve is – egyre kevésbé, ennek pedig hozadéka az elöregedő motoros társadalom. Csupán statisztika lenne? Vagy rémület keltés? Nosza, nézzen szét bárki a saját szemével egy motoros találkozón, ahol többnyire évről évre ugyanazok az arcok pörögnek, az új közönség egyre kisebb. Csak az úri marad, igaz, az táncol tisztességgel.

A vagányságból a kor előrehaladtával sincs hiány

Járatlan utakat kell keresni

Ez nem azt jelenti, hogy ne látnék még a villamoson hosszú hajú, pelyhes szakállú, húszas évei elején járó fiatalt, aki az első fizetéséből Harley tetoválást csináltatott volna a vállára. De azért ez már alábbhagyó tendencia. Egy amerikai felmérés szerint a kilencvenes évek elején még 10 százalék volt az ötven feletti motorosok aránya, amíg a harminc alattiak majd 40 százalékot tettek ki. 2014-re ez közel megfordult, és a harmincasok alig 20, míg az ötven éven felüliek a piac 45 százalékát jelentették. Tehát a régi fiatalok megöregedtek, és nincs utánpótlás. Nem működnek az oldschool formák, nem üt át a köbcenti fetisizmus. És főleg nem lehet megnyerni a fiatalokat egy brand által nyújtott életérzéssel. Fáj, nem fáj, ez van.

Brit fiatalok a hőskorból, az ő megfizethető motorjaikon

A favágó fejsze sem lett feláras tartozék

Talán a motorozás már nem lenne olyan menő, hogy álmokat szőjön köré a feltörekvő generáció? Ezt azért nehezen hiszem el. Persze az évtized elején betörő hipszter kultúra adott egy hiányzó löketet a motoros társadalomnak, de lássuk be, a kockás inghez a régi motor passzol. Így hiába jönnek létre olyan hangulatos rendezvények, mint a Wheels and Waves, vagy magyar viszonylatban a 100Sparks, ez az új motorok eladási statisztikájának egy nem túl határozott légypukinyit is alig számít.

A Wheels and Wavesre öreg vas dukál

Talán sokan úgy gondolják, hogy az új generáció figyelmét majd a kütyüsödés fogja felkelteni. Na meg a kisebb köbcenti. Mint a megcélzott 20-34 év közötti korosztály egyik érintettje, ennek szeretnék ellent mondani. Nem világító tyetyerékre van szükség, nem az kell, hogy bejelentkezzen Facebookra, hanem elérhető árú motorok kellenének. Nem 125-ös csettegőkre, hanem teljes értékű gépekre van szükség. Amikről nem süt minden részletében a kispórolt anyag, vagy hogy az összeszerelésük hanyag. Nem lenne baj, ha ezek a motorok egy fokkal jobban is néznének ki, mint egy napon felejtett finomfőzelék. Higgyem el róla, hogy képes rá, és szolgáljon is évekig. És a legfontosabb, hogy ezt olyan áron kapjuk meg, ami mellett nem kell anyánk nyakán lakni még harminc évesen is.

Az új Z650 akár meg is felelhetne az igényeknek – a baj a vásárlóréteg pénztárcájával van

Mert a drága motort ott ette meg a fene ahol van. A Harley a Street 750-el kezdi kapizsgálni, hogy mire lenne szükség, de a vételára még mindig fedi egy lakáshitel beugróját. Úgy pedig hogyan teremtsük meg a saját legendáinkat? Mi sem akarunk mást, csak a saját hőskorunkat, de méregdrága vasakkal ez nehéz lesz. Akkor maradnak nekünk a huszonéves Transalpok, öregedő Banditok. Baj lenne ez? Nem, csak az a kérdés, hogy meddig tartható, ha már a német fiatal is nevetségesen drágának tartja az új motorokat. Nemhogy mi.