E.J. Potter, a Michigan Madman őrült és úttörő pályafutása

Elon Jack Potter 1941. április 24-én született a michigani Ithacában egy négy gyermekes farmer család tagjaként. Mivel traktorok között nőtt fel, már gyerekként érdeklődni kezdett a belső égésű motorok iránt. Komoly gépészeti adottságokkal rendelkezett, így iskolás korában (!), 16 éves fejjel keresztbe fordítva belebarkácsolt egy Chevy Small Blockot a Harley-Davidson V2-esének helyébe. Ezzel motorozott ki a közeli dragpályára egy hétvégi versenyen részt venni, amelyen a kor egyik neves versenyzője, Art Arfons is rajthoz állt. E.J.-nek azonban műszaki gondjai akadtak, így fel akarta adni a menetet – ekkor üzent neki a sport promótálásával is foglalkozó Art: amennyiben helyrehozza a gépet, minden 100 mérföld/óra fölötti sebességért mérföld/óránként 1 dollárt fizet neki. A srác életre lehelte a Chevyt V8-ast, és háromszor egymás után elérte a 150-et. Ekkor elfogyott a hátsó gumija, de így is keresett 150 dollárt. Ezzel elindult a drag karrierje.

E.J. pályafutásának elejét a V8-as autóblokkal épített motorok jelentették

E.J. Potter egész pályafutását a különleges műszaki megoldások keresése töltötte ki. Mindig olyan masinákat igyekezett megalkotni, amelyek teljesítményükkel és műszaki megoldásaikkal elkápráztatják a nézőket. Neve hamar összeforrt a V8-as Chevrolet blokkal hajtott motorokkal, de ő továbblépett, mert többre vágyott. A hatvanas évek végén egy Fairchild J-44 sugárhajtómű köré épített háromkerekű járművet, amellyel a negyed mérföldes távon elérte a 200 mérföld/órás sebességet. Az igazi szerelmei mégis a belsőégésű motorok maradtak.

Gumimelegítés, majd a V8-as Chevy blokkos motor 272-ig gyorsult

Egyre több kerék – és henger

A folyamat nem ért véget: háromról nemsokára négy kerékre váltott. De itt is elsősorban a technika érdekelte. Erősen vonzódott az Allison V12-es hajtóművekhez. Híressé vált az 1957-es Plymuth négyajtós szedánja, amelyben olyan nagy volt az erőforrás, hogy neki a hátsó ülés helyére kellett építenie a vezetőülést. Ezen az autón is jól látható a Nightmare (Rémálom) felirat és az 1-es rajtszám: E.J. ugyanis rendszeresen olyan járműveket épített, amelyek nem csak durvák voltak, de eredményesek is.

Rakétatriciklijével az őrült michigani 320 kilométer/órát ért el. Mindezt a hatvanas években

A második oldalon egyre több lóerővel folytatjuk – egészen 4’000 lóerőig!