Az idei év különlegesnek számít világszerte sok-sok ember számára. Olyan emberekről van szó, akik egyetlen szó hallatán képesek elérzékenyülni és párás szemmel gondolni a fogalomhoz köthető tárgyra. Ez a szó, amely egy életstílussá nőtte ki magát a következő: Ténéré. Idén töltötte be pontosan a harmadik X-et ez a világjáró típus. Keletkezése a Dakar-ralihoz köthető – az első versenyt 1979-ben indították útjára, ez a fajta versenyzés sokakban ébresztette fel a vágyat a világjárásra, az ismeretlen tájak motorral történő felfedezésére.
A kiindulási alap 1976-ból származik, a Yamaha XT500 nyújtott táptalajt egy Dakar-menő gép kifejlesztéséhez. A franciaországi Yamaha képviselet egy alaposan módosított XT500-zal vágott neki a Párizs és Dakar között megrendezett sivatagi versenynek – az elért sikerek nyomására felvetődött a gondolat, hogy az utca motorosának is elérhetővé kellene tenni a technikát.
A japánoknak eddig szokatlannak számító módon 1981-ben tettek egy javaslatot az európai marketingesek, hogy meg kéne markolni rendesen ezt a kialakuló új réteget – ezzel is kihasználva az új trendet. Az igény egyre nagyobb volt a raligépek alapjaira épülő, nagy üzemanyagtankos motorokra, amelyek rendkívül strapabírók, hosszú távon is kényelmesek és a járatlan utakon is boldogulnak. Eleinte csodálkoztak a távol-keleten, hogy a normál motorosoknak miért is van szükségük harminc literes tartályra – végül engedtek a nyomásnak, nagyon helyesen cselekedve. Harminc évvel ezelőtt, 1983-ban megszületett az első Ténéré – a kezdetektől fogva hatalmas sikernek örvend ez a típus.
A névválasztás egészen egyszerűen indokolható – Dakar-ralit óriási pezsgés vette körül, szinte a csúcson volt a ’80-as évek elején. Az egyik legkeményebb sivatagi szakasz a Ténéré homoktengerén keresztül vezetett. Ez a régió a Szahara közepének déli részén egy óriási homoklapály – Niger délkeleti részétől Csád nyugati részéig nyúlik. A név tuareg eredetű, szó szerint sivatagot jelent, akárcsak az arab Szahara szó is. A Ténéré sivatag rendkívül száraz, évente mindössze 25 milliméter csapadék hullik – ezért a növényi élet is minimális, a kutak is egymástól több száz kilométerre helyezkednek el. Érdekesség, amely jól jellemzi a ritka növényzetet – híres fa volt a Ténéré fája, amely a világ egyik legmagányosabb fájának számított egészen 1973-ig, amikor is egy feltehetően ittas teherautó sofőr sikeresen kidöntötte. A mutatvány különdíjat érdemel, hiszen a fa négyszáz kilométeres körzetében nem volt semmi más élő tereptárgy.
Rendkívül sikeresnek bizonyult a típus, az első tíz évben rengeteg Yamaha Ténéré talált gazdára. Európában 61’000 darabot adtak el ’93-ig a 600-as és a 660-as XTZ-ből.
Az első generációt a párizsi motorkiállításon mutatták be 1982-ben – ez volt a 34L típuskódú XT600Z. A mai napig legendás mindkettő színvariáció – a fehér- piros és a kék-sárga összeállítás két ralicsapat színei voltak a ’80-as évek elején. Az első Ténéréknek rengeteg olyan újítás köszönhető, amely addig nem volt jelen a terepes kategóriában. A tárcsafék, a progresszív monocross hátsó felfüggesztés, a vaskos 41 milliméter átmérőjű, 235 milliméteres rugóúttal büszkélkedő első teleszkóp – ez ráadásként levegő rásegítéssel dolgozott. Az 595 köbcentis blokk már alacsony fordulaton dúskált az erőben, nagyobb fordulaton 43 lóerőt préselt ki magából, miközben 160 kilométer/óráig gyorsította a motort. Az üzemanyagtank 30 liter benzint volt képes befogadni egyszerre, amellyel több mint 600 kilométert is megtehettek egyhuzamban a korabeli kalandorok. Önindító híján ez fontos is volt – legalább nem kellett sokszor rugdosni.
A második generációt három év múlva, 1985-ben mutatták be az addigra teljesen szerelmes nagyközönségnek. Számos módosítást hajtottak végre az előző modellhez képest. Az új típust 1VJ kóddal jelölték, az üzemanyagtank térfogata 23 literre csökkent – ennek az oka az volt, hogy a légszűrő (amely eddig az ülés alatt kapott helyet) a tank alá került. Módosították a karburátort és a szelepeket, így izmosodhatott 46 lóerősre a 600-as Ténéré. Ezt a változatot már elektromos önindítóval látták el.
A Ténéré harmadik kiadását 1988-ra azután teljesen megújították. A ralimotorhoz hasonlóan dupla körlámpa világította meg a motor előtti területet, a váz kialakítása is robusztusabb felépítést eredményezett és az erőforrást sem hagyták változatlanul. A modell betűkódja 3AJ – az ügyesen, a motor formájába és vonalvezetésébe teljesen beleillő 23 literes üzemanyagtankról és közvetlenül a kerék fölé szerelt sárvédőről igen egyszerű felismerni. Ami a belső változtatásokat illeti, azok a nagyobb hűtőbordák, az átdolgozott hengerfej és a módosított kenési rendszer. Újabb külső ismertető jel, hogy az eddigi változatokhoz képest immár hátul is tárcsafékkel szerelték, nem csak elöl.
A következő generáció már komoly átalakuláson esett át. Ehhez és a sztori folytatásához lapozz!
Cimkék:
A tavalyi évhez hasonlóan most is kíváncsiak vagyunk, az idén tesztelt gépek közül melyikre gerjedtek leginkább?
Elolvasom »12 hengeres kétkerekű 2.3 literes lökettérfogattal az Egyesült Királyságból. Erő és gumifüst amennyit akarsz!
Elolvasom »A plexivel felszerelt, vagyis túrázásra is alkalmas sildes bukósisakok igen népszerűek manapság. Az X-Lite X551 modelljét alaposan kipróbáltuk.
Elolvasom »A Harley-Davidson Street Rod a márka többi modelljéhez képest pofátlanul olcsón kelleti magát. De vajon elég ez az üdvösséghez?
Elolvasom »A V4-es superbike kategóriában az Aprilia messze megelőzte versenytársait. A különleges RSV4 legvadabb, RF változatáról olvasónk számol be.
Elolvasom »Magyar ember építette és olyan élményeket képes adni a BMW K1200S Schwenker oldalkocsis fogat, amely semmilyen más motorhoz nem is hasonlít.
Elolvasom »