Soha nincs vége: Yamaha MT-10 SP teszt

Az új MT modellek egytől-egyig óriásit ütöttek a maguk kategóriájában, de az egyértelmű király az MT-10 lett. Persze ehhez az is kellett, hogy a sportmotorok odáig fajultak teljesítményben, hogy a kissé “optimalizált” teljesítmény is lazán hayabusányi lett. A bő 160 lóerő egy sportmotor vázában, szélvédelem nélkül, big-bang karakterisztikával eleve biztosította, hogy a vezetési élmény méltó legyen a kinézethez. Mert az bizony szintén nagyot ütött! A régi MT-k is különlegesek voltak, de a különlegességnél több kellett, amit az új sorozatok hoztak dögivel: ár-érték arányban sláger lett az MT-07, sok rajongót szerzett az MT-09 és őket koronázta meg az MT-10.

Bitang!

Master of Torque

Az MT-10 szerencsére tavaly is nálam landolt, amit itt olvashattok. Bevallom, hogy anno kicsit meg is lepett, mert bár manapság el vagyunk kényeztetve teljesítmény szempontjából, de ez a motor olyan nyers brutalitást hordoz magában, amit a külseje is ígér – és ez manapság viszonylag ritka. Manapság, amikor a motorgyártók legnagyobb harca az, hogy ne öljék meg a fizetőképes vásárlókat az első nagyobb szerpentinezésen – mivel olyan motorokat raknak az átlagjóskák segge alá, amik tíz éve WSBK-t nyertek volna úgy is ha egy tehetségesebb pilóta a popijába dugja a bal kezét verseny közben és úgy megy végig velük.

Videónkból részletesen megismerheted a legvadabb hangvillás csupasz motort

Egészen értelmezhetetlen helyzet az, hogy 200 lóerő körüli teljesítménytől senki nem esik már hanyatt, és egy ilyen bő 160 lóra talán még kis szájbiggyesztés is a válasz. Na de a Yamahát nem kell félteni, mivel a csak általa használt big-bang erőforrással van egy ütőkártya a kezükben! Ezt az ütőkártyát pedig most kicsit megfűszerezték.

Két jó utcai motort kiadna

Újdonságok

Két dolog igazi újdonság a motoron: a fullos, elektromos futómű és a színes LCD kijelző. Az Öhlins félaktív felfüggesztésével gyakorlatilag komoly sportmotor szintre hozták az utcainak csúfolt vasat, gyakorlatilag valóban egy idom nélküli sportgépről van már szó.  A kijelző pedig az R1M-et idézi, szóval ott még a normál sportszint fölé is lőtték a cuccot! Egészen durva parasztvakítás – de jó értelemben -, amikor ráadjuk a gyújtást és életre kel a folyadékkristályos egység! Első alkalommal egy párszor ki-be kapcsolgattam, csak hogy végignézzem a történéseket. Nagyjából olyan volt, mint amikor az első animált kézfogást láttuk Nokia telefon bekapcsolásakor.

Egérmozi

A kijelzőn a mozi után jönnek a nyers adatok: üzemanyag, napi távolságok,  pillanatnyi- és átlagfogyasztás, meg minden olyan amit manapság szokás mutogatni. De itt jelennek meg a futómű- és a teljesítményleadási beállítások is. Több módot lehet beállítani, amikben a futóművet és motorkarakterisztikát is külön lehet tekergetni. Illetve itt már nyomkodni, de annyi éve tekergetjük, hogy már csak ez jön az ember nyelvére. Így csinálhatunk utcai-, esős- és pályabeállítást, amiket egyszerűbben hívhatunk elő, mintha minden alkalommal zongorázni kéne fél órát a kívánt tulajdonságok eléréséhez. Amit utólag nem szerettem/értettem, hogy az üzemanyagszintet úgy jelzi, hogy az első fél tank egy egység, és alatta a második fél van beosztva három szegmensre… Így azt gondolhatod elég sokáig, hogy alig fogyaszt a gép, közben már lassan féltanknál jársz!

Itt már valódi gomberdő

A második oldalon jönnek a részletek. Lapozz a folytatáshoz!