A mai napig a Második Világháború volt az a katonai konfliktus, amelyben a legtöbb motorkerékpár készült kimondottan a hadsereg használatára optimalizálva. Ez valamennyi szemben álló félre nézve igaz, így az amerikai haderő is komoly darabszámban rendelt kétkerekűeket a Harley-Davidson gyáregységeiből. A legelterjedtebb típus az azóta is híres WLA volt: ebből több mint 80’000 példányt gyártottak a szövetséges haderők részére – igaz, ebben benne vannak a kanadaiak által készített WLC típusok is -, és további harmincezer (!) motort össze lehetett volna rakni a pótalkatrészekből.

A WLA típusból rengeteg szolgált a háború során

A németekkel ellentétben az amerikaiak nem vetették be a motorkerékpárokat közvetlenül a csatákban: felderítő- és futár feladataik voltak elsődlegesen. Általában ők vezették fel a katonai konvojokat, így a felszabadított városok utcáira elsőként a WLA-k gördültek be, ezért ragadt rájuk a “Felszabadító” név. Mindeközben a háttérben az amerikai mérnökök keményen dolgozva igyekeztek az igényeket jobban kiszolgáló modelleket fejleszteni – következzen most ezek közül öt igazán izgalmas prototípus.

Harley-Davidson TA

A motorkerékpárok legnagyobb hátránya az volt, hogy csak különlegesen felkészített személyzet tudta hadszíntéri körülmények között vezetni őket. Éppen ezért szorította ki őket a Jeep: azt bárki képes volt kemény terepen is irányítani, míg ugyanez egy kétkerekűre egyáltalán nem volt igaz. Éppen ezért a Harley megalkotta a három kerekű TA modellt.

Harley-Davidson TA: a könnyebb kezelhetőség kedvéért született

A tricikli 68 köbinches, vagyis 1’114 köbcentiméteres V2-es motorjához egy három sebességes, kézzel kapcsolható és hátramenettel is rendelkező erőátvitel kapcsolódott. Kardán és differenciálmű váltotta a WLA-k lánchajtását, és a típust jobb- és balkezes vezetőknek egyaránt optimalizálták (ettől függött, hogy melyik oldalon volt a váltókar). A TA-ból összesen 18 darab készült, azonban nagyon sok műszaki gond sújtotta őket az elviselhetetlen vibrációktól az olajfolyásokig.

Harley-Davidson FC

Ugyan csupán egy erőforrásról, nem egy komplett járműről van szó, mégis érdemes megemlíteni. Egy kanadai könnyű harckocsi számára fejlesztette az amerikai vállalat a dupla blokkot: a két V2-es nem külön-külön hajtotta volna a két lánctalpat (elsőre ez tűnne logikusnak), hanem egy közös erőátvitellel közösítve voltak.

Harley-Davidson FC: dupla motor, nem motor számára fejlesztve!

Az 1943-as fejlesztés végül egyetlen árva prototípus maradt, ugyanis a kanadaiak egyáltalán nem tudták működőképessé tenni magát a tankot – így elmaradt annak sorozatgyártása, és az FC erőforrásokra sem lett végül szükség.

Harley-Davidson XA

Rápillantva a legsokkolóbb darabja felsorolásunknak, hiszen a közepén egy boxer motort látunk! A történet hátterében az áll, hogy a hadszíntéren a katonák kénytelenek voltak megfigyelni a német BMW R71-eseknek rengeteg előnyét, például a jobb hűtést és a kardánhajtás sokkal kisebb karbantartás-igényét – ezek főleg az afrikai hadszíntéren váltak különösen jelentőssé. Így a hadvezetés kiadta az utasítást: másolják le az ellenség gépét.

Harley-Davidson XA: tessék az erőforrást nézni!

Az XA 45 köbinches (737 köbcentiméteres) boxer erőforrása egy lábbal kapcsolható, négy sebességes váltón keresztül hajtotta a kardánt és azon keresztül a hátsó kereket. Így a vezető két kézzel és folyamatosan foghatta a kormányt, ami szintén nagy előny volt. A tesztek során azt tapasztalták, hogy az XA erőforrása mintegy negyven fokkal alacsonyabb hőfokon üzemelt, mint a megszokott V2-esek, ráadásul az egész motor az alacsonyabb tömegközéppont miatt sokkal vezethetőbb volt. 1’011 példány készült éles tesztelésre, így a végül sorozatgyártásba nem került prototípusok közül ebből maradt fenn messze a legtöbb.

Harley-Davidson XS

Első ránézésre nem többről van szó, mint egy oldalkocsis XA-ról – közben ez a Harley-Davidson egyetlen kétkerék-hajtású kísérlete (leszámítva a trike-okat persze). Itt is úgy ahogy van a német technikát vették át: a hátsó kerékhez vezető kardánkihajtásról ágaztatták le az oldalkocsi kerekét hajtó tengelyt. A technika semmiben nem különbözött attól, amit ma az Ural motorkerékpárokon látunk.

Harley-Davidson XS: az XA oldalkocsis változata

Sajnos az XS fejlesztésének idejére a Jeep már tonnaszám gyártotta a terepjárókat a haderők számára, így komoly terepjáró-képességű motorkerékpárra nem volt valós igény. Ezért aztán a különlegességből összesen három darab készült el, amelyekből ma már csupán egy maradt fent.

Harley-Davidson WSR

A náci Németország elleni összefogás keretében a Vörös Hadsereg motorkerékpárokat is kapott Amerikától. Mégpedig összesen 26’000 Harley jutott el a szovjetekhez. A keleti front igényeire reagálva kifejlesztettek egy oldalkocsis WLA-t is: ez lett a WSR. Tulajdonképpen az erőátvitelben nem tért el az alapkiviteltől – 45 köbinces V2-es, három sebességes váltó -, így az oldalkocsi kereke sem volt meghajtva.

Harley-Davidson WSR: az elterjedt WLA oldalkocsis változata – kimondottan orosz igényekre készítve

A vázon és a futóművön azonban módosítottak: hosszabb első villát és hátsó rugózást kapott a gép, hogy nagyobb legyen a szabadmagassága. A mély talaj és a nehezebb terepviszonyok miatt erre szükség is volt. A frontra azonban már nem jutott belőle: 1944-ben egyetlen prototípus készült el.