Motor vagy tank?

Jobban belegondolva a kétkerekű könnyű építését és fürgeségét veszti el azzal, ha egy olyan nehéz és helyigényes nyomatékátviteli módot választunk hozzá, mint a lánctalp. Pedig nem kell sokat keresgélni, hogy találjunk példát rá – igaz, a háborús körülmények sok mindent megmagyaráznak és életszerűvé tesznek, amire alapból azt mondanánk, hogy nem az.

Egy Kettenkrad a Keleti Fronton, szolgálat közben

A Második Világháborúban a Wehrmacht kötelékében szolgált az NSU által kifejlesztett és gyártott Kettenkrad, amely valamiféle keresztezése volt a motorkerékpárnak és a lánctalpas csapatszállító járműnek. A furcsa szerzetet az Opel gyártósorairól származó soros négyhengeres benzinmotor hajtotta – a másfél literes erőforrással a három méter hosszú és egy méter széles, illetve 1’560 kilogramm saját tömegű holmi nagyjából 70 kilométeres óránkénti sebességre volt képes felgyorsulni.

Mozgás közben egy fennmaradt példány

A mindössze három személy szállítására képes Kettennkradból a háború alatt 8’400 darabot gyártottak, de további 500 példány 1945 után is elkészült még. Ma már természetesen csupán a gyűjtők féltett kincseként, kiállításokon láthatunk ilyen lánctalpasokat – azonban vannak modern követői is az általa megkezdett hagyománynak.

A Kettenkrad kései leszármazottja a Hyanide

A 2006-os detroiti North American International Auto Show keretében megrendezett Michelin Challenge Design formatervezési versenyen jelent meg két homokfutó, az egymáshoz erősen hasonló Baal, illetve a Hyanide. Ezek a Kettenkraddal ellentétben egy nyomon haladó, kimondottan homokos területen való közlekedésre tervezett motorok.

A Baal koncepció jól mutatja, hogy a modern lánctalp kormányozható is

Gumiból készült lánctalp hajtja őket, amely lehetővé teszi, hogy ne csupán a hajtásban vegyen részt ez az egység, hanem a kormányzásban is. A furcsaságokat ugyanis mind a lánctalp elejének elfordításával, mind pedig testtel kormányozza a pilótája. Mind a két koncepciójárművet 500 köbcentiméteres ATV erőforrás befogadására tervezték – bár sok egyéb hajtóművel is mozgásra lehet bírni őket a felmerülő igények függvényében.

Pedig téli mókázásra milyen remek lenne!

A Baal és a Hyanide tervezői, Tilmann Schlootz és Oliver Keller a Dakarhoz vagy a Baja hosszú távú terepfutamaihoz képzelték el a lánctalpasokat, azonban azok valamiért a bemutatásuk óta eltelt évek alatt nem tudtak megvalósulni. Úgyhogy marad az alábbi számítógépes animáció, amelyen megcsodálhatjuk a Hyanide scooter (robogó???) felépítését: