Különleges motorok: Böhmerland

A sorozat előző része: Suzuki RE5.

Rengeteg fotó kering az interneten a mopedekre felzsúfolódott ázsiai családokról, akik fittyet hánynak arra a tényre, hogy egy motorkerékpár egy, de legfeljebb két személy szállítására lett tervezve. Pedig nem volt ez mindig így: a kétkerekűek történelmében találunk olyan vasparipát, amelyet már megalkotásakor három, vagy akár négy személy szállítására hoztak létre. Ez a gépsárkány a Böhmerland.

A gyárat Csehországban alapították, 1924-ben. Több modellt is gyártottak, amelyeket mind Albin Leibisch mérnök tervezett: volt kétüléses (Sport), három üléses (Touren – ez terjedt el a legjobban) és négy üléses (Langtouren) változat is. Utóbbi a mai napig a leghosszabb tengelytávval rendelkező, sorozatban gyártott motor a maga laza 3,2 méteres értékével… A gép mozgatásáról többnyire 600 köbcentiméteres erőforrás gondoskodott. Olyan különlegességei voltak, mint az akkoriban még egyáltalán nem általánosan használt rugózó első futómű, vagy az akár két váltó.

A négy személyes, katonaság számára gyártott változaton ugyanis elhelyeztek még egy nyomatékváltót, amelyet az egyik, eredendően utas pozícióban levő baka működtetett – így összesen kilenc sebességi fokozata volt a masinának. Több csapatmunka kellett a vezetéséhez, mint egy tandem bicikliéhez, annyi szent! De volt olyan része is a Böhmerlandnak, amelyben világelső volt: ezen a motorkerékpáron tűnt fel először könnyűfém kerék!

A schönlindei gyárban húsz munkás készítette a motorokat, és nagyjából 3’000 példányt gyártottak le 1939-ig, amikor is a II. Világháború sajnos eltüntette a gyárat a föld színéről. Így a fennmaradt példányok mára csak a múzeumok és a gyűjtők féltett kincsei. Végezetül hallgassuk meg egy 1929-es Böhmerland Tourer hangját, hogy röfögött a háromüléses:

A sorozat utolsó része: BMW C1.