Keresd a friss aszfaltot!

Ennek az élvezetes és remek úttartásnak azonban a másik oldalon ára van. Nevezetesen, amikor a burkolat minősége amolyan magyarosra fordul – vagyis elkezd huplis-hullámos-kátyús lenni. Az Integra az élvezetes vezethetőséget ugyanis egy viszonylag feszes hangolással éri el, amely ilyenkor kissé megbosszulja magát. Egyenesben sem szereti, ha jelentősebb úthibára futunk: ilyenkor erősen megdobja a motort. Persze ha jobban tudtam volna mozogni a vezetőülésben, nyilván kezelni is hatékonyabban lettem volna képes a jelenséget, így azonban – hogy nem bírtam rendesen megemelni a sejhajomat a beszorult üléspozíció miatt – minden ütés végigfutott a gerincemen. Ami sajnos kényszerűen begörbített pozícióban volt az alacsonyra szerelt kormány miatt (amivel megint semmi baja nincs egy 175 centis pilótának).

A kanyarokban kevésbé a komfort hiánya zavart, ha mondjuk egy aszfaltgyűrődésre sikerült fordulni az NC700D-vel. Ilyenkor az ütés sajnos a fentebb dicsőített kanyarbeli pontos ívtartást is megzavarta. No persze nem kezelhetetlen mértékben, de némi tennivaló azért akadt az ideális nyomvonal korrigálásának érdekében. Egyszóval jó aszfalton tökéletes az Integra, de a rosszabb burkolatokon nem nyújtja azt a kényelmet, amit X-re végződő nevő rokona tud.

Ki vagyok hát én?

A fentiek alapján azt hiszem mindenki kitalálta a választ a bevezetőben feltett kérdésre. A Honda NC700D Integra nem robogó. Ez egy vérbeli motorkerékpár, abból is inkább egy sportosabbra hangolt fajta.

Helykínálata semmilyen téren nem bőséges, vagyis nagyra nőtt motorosoknak kevésbé ajánlható, azonban a 180-185 alatti vezetőknek sok baja nem lesz a komfortjával. Legfeljebb a futóműével, de azért a kis kényelmetlenségért bőségesen kárpótol a valóban élvezetes kanyarodást lehetővé tevően feszes futómű. A csomagszállításnak szintén nem kedvez a karosszéria kialakítása, egy topcase-zel azonban könnyen orvosolható a probléma: esőruhánk elfér az ülés alatt, többi holminkat pedig a hátsó dobozba pakolhatjuk (legalább nem forrósodnak fel mindentalan, mint minden cucc, amit a nagyrobogók ülőalkalmatossága alá pakolunk). Amúgy akár oldalkoffereket is választhatunk a gyári katalógusból, vagyis valódi túragéppé tehető a motor.

Menetteljesítménye bőségesen elegendő a mindennapokra – beleértve a hétvégéket is -, fogyasztása nagyon barátságos, automatizált duplakuplungos váltója kényelmessé teszi, idomzata pedig megvéd a kerekek által felvert kosztól, ha éppen öltönyben kell elszaladnunk valahova. Összességében tehát azoknak a motorosoknak lesz ajánlható, akik elsősorban motorra vágynak, az “igazi” robogóktól idegenkednek, de mégsem akarnak mindenhova motoros ruhában menni. Ők szeretni fogják a Honda valóban kategóriateremtő, érdekes újdonságát.

Az utolsó oldalon találod a részletes műszaki adatokat. Lapozz!