Szia Mindenki!

Szeretnék beszámolni a 2012-es 48 órás teljesítménytúránkról, amely számunkra igazi örömmotorozás volt. Előzményként csupán annyit: már a tavalyi túrának is nekivágtunk, azt időn túl és pár feladat kihagyásával sikeresen teljesítettük. Így már akkor elhatároztuk, hogy a következőn is indulni fogunk.

Végre eljött az idő, s kiírásra került a 2012-es 48 órás teljesítménytúra. A tavalyi nagyon kemény menethez képest mintegy ezer kilométerrel kevesebb lett a táv, így azt a célt tűztük magunk elé, hogy hibapont nélkül, a megadott időn belül abszolváljuk a feladatot, s közben igen jó kis motoros hétvégét hozzunk össze. Így utólag már nyugodtan elmondhatjuk, hogy tervezetünket maximálisan sikerült megvalósítanunk. No de kezdjük az elején!

Megismerve az előzetes útvonaltervet, elkezdtünk agyalni, hol is szálljunk meg. Végül is a pihent indulás érdekében egy nulladik nappal egészítettük ki a túrát, így számunkra a nulladik nappal indult a kaland.

Nulladik nap: 2012. május 10, csütörtök

Lemegyünk Pécsváradra, alszunk, s másnap dél körül indulás. Csak délután hatra értünk le. Nagyon éhesek voltunk, ezért a Vadász étteremnél rögvest meg is álltunk. Míg kedvesem kereste a szállásunk címét, addigra a fogadósné már be is invitált, s közölte, hogy őket keressük tulajdonképpen. Csak a szállásunk fent van a hegyoldalban, de enni csak itt tudunk. Na akkor, hajrá tömjük meg a bendőnket! Nos nekem az álam is leesett, mikor megláttam az 50 fokos pálesz felhozatalát! Sajna nem ihattam, mert még a hegyre fel kellett vezetnem. De nejecském körte pálinkás poharát nem engedtem elvinni, mert állandóan szaglásztam, s csorgattam a nyálam! Aztán jött a pazar 2 személyes tál (párizsi és rántott szelet, vaddisznó vadasan, szarvas szelet gombával, pirított burgonya, rizs ): 3’200 forint volt kettőnknek. Degeszre ettük magunkat!!! Aztán sütöttek még egy tepsi rétest (mákos-almás, túrós, meggyes). Így a másnapi reggelink, s a napi kajánk is meglett.

Végül irány a hegyoldalban levő vendégház. A panorámában gyönyörködve lassan, de bevackoltuk magunkat. Még a laptopot előkapva körbenéztem, hogy mizu a világban. Aztán az esti készülődés, alvás. Azért azt elmondanám, hogy első körben majd belesetem a WC kagylóba, majd letörtem a szappantartót, aztán jött a zuhanyrózsatartó (a törölközőtartót már óvatosan közelítettem meg, így az épségben megmaradt). Aztán irány az ágy. A takarót fellibbentve viszonylag hamar tudatosult, hogy a mai napra már nem lesz több a ,, földi jóból”! Ugyanis megláttam kedvesemet az összes aláöltözőben plusz vesevédőben beburkolózva. Így visszamentem a fürdőt restaurálni, majd utána én is álomra szenderültem.

Első nap: 2012. május 11, péntek

Írhatnám azt is, hogy csodálatos madárcsicsergésre ébredtünk. De nem! Viszont egy fűnyírókasza brutális hangja rázta ki álommanót a fejünkből. Brrrrrrrr…

Gyorsan mondtam Gabikámnak, hogy csak mindent röptibe a fürdőben, nehogy az éjszakai munkám kárba vesszen. Gyors összerendeződés, egy pillantás az időjárásra, s indulás a talipontra. Ismerkedés, kávézgatás, itiner szemrevételezése után indulás 11:30-kor. Gyönyörű szép időben és jó hangulatban vágtunk neki a túrának. A gumis feladatnál éppen rükvercbe akartam tenni magam, mikor Analog beért, s bemondta a megfejtést ( köszi). Innentől már közösen mentünk tovább, s utolértük az angol rendszámos cimbit (bocs, de elfelejtettem a neved). Így már hármasban nyomtuk. Aztán jött a jobbos kifordulás, amire Analog már utalt. Nem akartam ám elüttetni magunkat (nekünk testközelből nem volt oly vészes). Igazándiból két szóval tudnám megfogalmazni a történteket: BENÉZTEM , MÁZLINK volt! Akkor jöjjön a magyarázkodás: lehet hogy egy picit nagyobb rössel érkeztem a jobbra kiforduláshoz, láttam a jobbról közelítő autót, de nem zavart. Igen ám, de már bedőlve észrevettem, hogy kavicsos, sóderos az ívem. Ezért a mocit fölegyenesítettem, és túlfuttatva másik ívet választottam. Na ez viszont már nem volt bekalkulálva, mert így a kocsi közel került, ezért ledöntöttem ameddig tudtam, s húztam egy kövéret neki. Igazándiból nekünk ettől a pillanattól lett ,,sáfrányos a gatyó”, mert a moci hol balra, hol jobbra dőlve egyenesedett fel. Nekünk meg az volt az érzésünk, mintha a levegőben kúsznánk a burgi után. Aztán helyre állt a rend, s mi igen örvendezve konstatáltuk, hogy továbbra is a motoron ülünk. Nejecském még az okos bukómat is megsimogatta , s mondta: ügyes voltál, hogy csináltad? Mire én: lövésem sincs! Kár volt mondanom, jött a tockós a bukómra…

Szigetvárig még közösen mentünk, majd ott elváltak útjaink. Innentől semmi extra, nyomtuk neki. Meglepetésemre Írott-kőnél újra összefutottunk, de még többeket is láttunk. Aztán Sopronban keveregtünk egy picit , míg megtaláltuk Hermest. Itt Szanaszétéktel is összefutottunk, a lakatoknál pedig egész kis csapatra való motoros gyűlt össze. Nekem egyébként ez volt az egyik leg-leg pontjha a túrának! Aztán gyorsan kijöttünk a ,,hűség városából”. Hidegségen megint Szanaszétékbe botlottunk. Ők indultak, mi meg érkeztünk. Nekünk itt véget is ért az aznapi etapunk. Ugyanis mentünk Fertőszentmiklósra, az előző túránkon megismert házaspárhoz, akik felajánlották a kvártéjt. Fantasztikusan aranyosak voltak! Finom halászlé, marhapörkölt, nokedli, uborka sali. kétféle finom házipálinka sörrel hígítva. Annyira jól éreztük magunkat, hogy éjfélkor még javában tudtunk volna tovább is dumcsizni, de kegyetlenül szigorúan ágyba parancsoltam magunkat. Zsuzsa asszony még megfőzte a reggeli kávénkat, meg az úti csomagunkat is elkészítette. Majd jó éjt puszi mellett elköszöntünk, mert hajnalban 4:30-kor indulás volt betervezve.

Indulás: Pécsvárad 11:30
Érkezés: Fertőszentmiklós 19:30
Menetidő: 8 óra
Megtett út: 521 kilométer

A második oldalon jön a túra nagy napja, a szombat. Lapozz!