Ugorjunk neki!

El is kezdtem sorban kipipálni a legfontosabbakat az előző oldalon felsoroltakból.

A problémám a lábtartóval a szélessége miatt adódott. A GS-ről kompletten áthozott, jóféle rozsdamentes anyagból készült lábtartó a bölcső csövére szerelve 96 centiméteres szélességet adott. Elképzeléseim szerint ezzel túl széles lenne a motor. Legalábbis nekem fárasztó ekkora terpeszt venni. Vizsgálva a vázcső alá szerelés lehetőségét, ami 8-9 centis rövidülés mellett a mélyebbre kerülést is jelenti, egy közepes dönthetőség jött ki. Végül a kérdés eldöntését a próbakörre hagytam, hisz a műhelyben egyedül megdöntve a motort, egy gödör utáni berugózott állapotot nemigen tudok hitelesen imitálni. Felpontoztam hát alulra, ami egyben az egyszerűbben járható út is a jelen helyzetben. Nem kell gyártatni esztergályossal egy illesztődarabot.

A váltócserét is megejtettem volna, de annak kapcsán a szerencsém ismét megmutatta mindkét arcát. Egyrészt nem sikerült felszerelni az Erdős Csabás részben megvásárolt hátramenetes, hátulról szerelhető váltót, mert a szétszedése után kiderült, törött benne a váltókart visszahúzó rugó.

A bosszantó csak az, hogy a rugó megvehető az ebay-en nyugateurópai forrásból pár angol fontért, de háromszor annyi a posta, és várni kell rá heteket. Beszerezhető még az ukránoktól is, de ahhoz kellene tolmács (mert a mi időnkben kötelező orosz órákról természetesen épp a rugó szónál hiányoztam), és a PC-re is telepíteni kellene a ciril betűkészletet, hogy egyáltalán böngészhető legyen a webshopokban az áru. A hazai Ural használt alkatrész kereskedők meg (joggal) nem akarnak egy kurrens komplett váltót megbontani egy rugóért, turkálni meg melyiknek éri meg a köbméternyi ömlesztett alkatrész között 1-200 forint haszonért? Úgyhogy kénytelen voltam jóárasított 3’000 kemény magyar forintért megrendelni egy ilyen rugó legyártását. (Csak két héttel későbbre jelezték az elkészülését.) De kinek a javaslatára is? Na, ez már a szerencsém szebbik arca. Mindig is szerettem volna, ha az építésem nyilvánosság előtti alakulása másokat is megmozgat, ösztönöz, inspirál. Itt nem feltétlenül a nekem nyújtott segítségre gondolkodok csupán, őszintén mondom: nem! Ez most megtörtént, hisz az onroadon futó egyik korábbi rész kommentjein keresztül megismert Halász Gábor olvasótárssal személyes ismeretségbe kerültem, aki komoly segítséget ajánlott fel a később kérdéssé váló áttételezés ügyében. Gábor eljött személyesen is megnézni a munkásságomat, amiből egy kellemes szakmai értekezés kerekedett, alaposan átbeszélve azon túl az élet nagy dolgait is. Megint kiderült, nem is olyan nagy ez a világ (főként a globalizáció óta), hiszen az ő munkahelyét én is belülről ismerem a saját munkahelyem által (sok évvel korábban a cégük telephelyen belüli költözködése kapcsán jártam náluk a távközlési hálózatuk átépítése miatt). Szóval Gábor adott egy tippet a rugókészítésre, és annak legmegfelelőbb helyére. Köszönet érte. (És előre is azért a munkáért, ami majdan megvalósulhat, ha végre kell hajtani az áttétel módosítását.) Ez azt jelenti, hogy bár a próbakörre már idő híján nem lehet kész a váltó, de erre alkalmas lesz még a régi is. Gábor meg remélem, ezután látogatóm lesz később is.

Az aksitartóval, a hátsó sárvédő és a tartója rögzítésével, merevítésével jobb volt a helyzet. Spaniferrel összehúzva találtam meg azt a magasságot a hátsó kerék felett, amibe biztos nem ér bele. A legkisebb Suzuki aksinak készült egy fészek, amiből egy használtat (nem feltétlenül 100 százalékos állapotút) kaptam is egy havertól, aki az autóvillamosság szakterületén villant zseniálisat. (Olyan saját fejlesztésű védelmi kiegészítőket épít be a megrendelők kocsijába, amiből az évek hosszú folyamán is csak egyet loptak el. Hozzá kell tenni, azt is trélerrel, és ami a legszebb, az ellopás után még fél napig próbálták valahol egy udvar vagy műhely hátuljában beindítani.) Szóval az aksinak jobb helyet nem találván kiegyeztem a gondolattal: lehet, az aksifedő, terveim szerint rozsdamentes anyagból készítendő doboza lesz egyben a háttámlám is. A sárvédő hátsó rögzítésének önmagában nem kellene ilyen vaskos csavarokkal készülnie, de ugyanezek a csavarok rögzíthetnék azt a tokot is, amibe a levehető hátsó ülés is kapaszkodhat majd. Akkor pedig egy ember súlyát is megtartani bírónak kell lennie. Éppen ezért a tartókeretet is meg kellett erősíteni, hiszen egy rá nehezedő ember súlyának többszöröse is jelentkezhet impulzusszerűen amikor például úthullám miatt felüt a motor.

A GS-ről származó lábtartókhoz valamiért csak a fékoldalon készült el minden részegység, a váltó oldalon a motoros lábához tartó kar már nem. Azt a fékoldali mintájára nekem kellett legyártani saválló anyagból, hogy illeszkedjen a már meglévő részegységekhez. Ahogy a képanyagban meg is jegyeztem, számomra is ilyenkor lesz igazán szembetűnő a fejlődésem, hogy korábban milyen feladatok tudtak okozni fejtörést, amelyek most magától értetődők. Hmmm…és még mennyi mindennel leszek később ugyan így… Ezek után az oldaltámasz sem lehetett akadály.

Egyre nagyobb a kapkodás. Fog ez sikerülni?