Indul a munka, meg először a motor is

Az első feladat lesz a motor és a váltó összeépítése. ÁÁÁ, ezt a részét utálom a legjobban. Rengeteg idő, sok pénz, sok apró lépés, és semmi látszatja. Hónapokat lehet eltölteni ezzel a fázissal, amiből a végén az avatatlan szemeknek csak annyi látszik, nahát, de jó, össze lehet csavarozni a váltót a blokkal. S persze közben itt lehet egy tized milliméterrel úgy elrontani a dolgot, hogy végül nem is működik (jól) a motor. De még mielőtt motort kezdhetnék építeni, előbb a segédberendezést kell elkészíteni, illetve fel kell újítani a hibás blokkot. Valami olyan állványra lenne szükség, amire a blokk fixen rögzíthető. Amin dolgozni lehet anélkül, hogy tartani kelljen. Illetve egyáltalán beindítható legyen, hiszen a betegségének gyógyítása elején és végén mindenképen próbálni kell az erőforrást. Megoldás: egy soha el nem készült (ez nem az én művem, csak ajándékba kaptam) asztali körfűrész állványa. Két éve nálunk van, az asszony azóta próbálja elkunyizni a virágai alá, meg amolyan ültető munkaasztalnak. Hát ez most egy darabig nem fog összejönni neki! A kerti hulladékból hegesztettem valami tartószerkezet-félét. Csak ahogy a kezembe akadtak a maradék cső és vasdarabok.

A váltóját romokra szedtem, hogy kinyerjem a kuplung feletti harang-részt. Arra gondoltam, lehet az is egy megoldás, hogy szétvágva a harangot, abból azt a szeletet megtartom, ami rögzítésre kerül a blokkhoz és ami alatt a kuplung helyezkedik el. Az Ural váltó illesztéséhez meg egy alumínium közdarab kerülhetne felhegesztésre a levágott részhez, amely közdarabnak a másik vége pont az Ural váltó fazonjához lehetne kialakítva. De a váltóharangra nem is ezért van most leginkább szükség, hanem a beindításhoz. Mert ugye az önindító ide van felfogatva. A váltóra viszont semmi szükségem, az csak útban van. Szétszedés, alapos tisztítás után visszaszerelve indítható állapotba került a motor az állványon.

Így járt (még) hengerfejesen:

Hamarosan folytatjuk! A következő rész ITT TALÁLHATÓ.