Hangtalan

A VX-1 trolit és villamost idéző sivításával ellentétben a VX-2 abszolút néma csendben gurul. Akár gyorsul, akár lassítunk az agymotor segedelmével, kizárólag a gumik gördülése ad valami kevés akusztikai jelet. Sem a fedélzetről, sem kívülről fülelve nem fedezhető fel a világon semmi abból, hogy itt egy akármilyen hajtómű dolgozik éppen. Ez egyfelől elegáns, másrészt rejt némi veszélyt: sem az autósok, sem a gyalogosok nem fognak a fülükkel észlelni bennünket. Igaz, hogy elképesztő tempóval nem tudjuk megközelíteni őket (apropó: az elektronika meredek lejtőn lefelé, nyéláramon sem enged minket a megengedett tempó fölé gyorsulni!), de akkor is: mindig fejben kell tartanunk némaságunk tényét, és számítani rá, hogy nem fognak észrevenni.

És mégsem…

Egyfajta hang mégis jön ám a kis villanyróbertből. Sajnos. Ez ugyanis csúnya zörgések formájában nyilvánul meg. Igaz, le kell szögezni, hogy a kipróbált darab még az előszériás gyártásból származott, így talán általánosítani nem lehet a megfigyelt zavaró dolgot. De azért elmondom. Részben az első futóműből, részben a motor komplett hátsó traktusa felől (ezt sem kívülről, sem a fedélzetről nem sikerült beazonosítanunk) olyan csúnya zörejek érkeztek, hogy arra viszont többször a járdán sétáló gyalogosok is rémülten kapták fel a fejüket. Olyankor szégyelltem magam… De még egyszer ki kell emelni: könnyen lehet, hogy egyedi jelenségről van szó!

Többszörösen nehéz

Részben maga a VX-2 is nehéz a közel két mázsás öntömegével. Sajnos azonban itt tart jelenleg az akkumulátortechnika: hiába törpe méretű a jármű, ha az energiatároló ennyire nagy fajlagos súlyú. Persze ez önmagában nem tragédia egészen addig, amíg tologatni nem kell. Egyébként csökkenthető oly módon, hogy az ülés alatti tárolót amúgy kompletten elfoglaló mobil töltőt otthon hagyjuk – ez jó pár kiló, viszont ilyenkor biztosnak kell lennünk, hogy haza is fogunk jutni a fedélzeti ampermennyiséggel!

Csupán zárójelben legyzem meg, hogy elvinni is nehéz a kis piroskát. A két mázsa miatt nem olyan egyszerű bedobni egy furgonba sem, lábon meg még kulccsal sem igen nyúlja le illetéktelen személy. Az indítási procedúra ugyanis így néz ki: üzemkész állapotba helyezzük a kulccsal, egy leheletet előre tekerjük a “gázt” és egyszerre meghúzzuk a két féket. Erre hármat villan az index, és már indulhatunk is. Mit mondjak, volt hogy jó öt percet vergődtem valahol a városban, amikor éppen el akartam robogni. Akkor nem beszéltem olyan szépen, mint most…

A másik nehéz része a járműnek sajnos az ára. A VX-1 sem egy olcsójános, mégis valahol arányosnak érzem a tartalmat az árcédulával – no meg benzines konkurensei sem kerülnek nagyságrendekkel kevesebbe. A kis robogó bő másfél milliós árcédulája azonban (főleg az ötvenes benzines konkurensekhez viszonyítva) valahogy nem tűnik piacképesnek számomra. Ami nagy kár, mert a zörejeket és a kissé gyengének tűnő első telókat leszámítva egy egészen életképes kis városlakót ismertem meg a közösen eltöltött egy hét alatt a Vectrix VX-2 személyében.

A harmadik oldalon következnek a műszaki adatok!