Az űrsiklók és az Aprilia

Az űrverseny már régen véget ért, az amerikaiak az első Holdra szállással és Armstrong szavaival hosszú évekkel ezelőtt megnyerték ezt a háborút. Az USA űrprogramja az Apolló küldetések után átalakult, 1981 április 12-én fellőtték az első űrsiklót, amely a többször felhasználható űrhajók küldetéseinek sorát nyitotta meg. Kívülállók számára az űrsiklók repülései egy idő után rutinnak tűntek, az érdeklődés csökkent az űrrepülések iránt. Az amerikaiak űrkutatási hivatala, a NASA egy polgári személy (egy tanár) bevonásával és az űrből sugárzott órákkal próbálta újra felkelteni a civilek érdeklődését az űrprogram iránt – kevés sikerrel. A releváns küldetés helyett a figyelmet végül egy űrhajó megsemmisülése, a Challenger 1986-os katasztrófája hozta meg. Majd az 1990-es küldetés, a Hubble elindítása és szinte azonnali nagyjavítása, illetve későbbi továbbfejlesztése emelte azt. Újabb hosszú évek rutinja után az űrprogram egy újabb katasztrófával, a Columbia 2003-as megsemmisülésével került újfent az újságok címlapjára – két év fejlesztés után indult újra az űrrepülés. Közel harminc év után a NASA 2010-ben tervezte lezárni az űrsiklók üzemeltetését, azonban a programot meghosszabbították 2011 közepéig. Az Atlantis a tervek szerint hétvégén indul utolsó égi útjára, a 135. küldetéssel lezárul az űrrepülők története. Az esemény az amerikai médiában kiemelt helyen szerepel, a program lezárása kapcsán a NASA kiadott egy filmet is.

A kicsit hosszúra nyúlt bevezető után jöjjön a motoros vonatkozás. A fenti figyelmet igyekszik kihasználni az Aprilia amerikai képviseletének legújabb reklámja, amely egyfajta „tisztelgés” az űrsiklók előtt. A kisfilm egyúttal párhuzamot állít a 81 millió lóerős teljesítményű űrjármű és a jelenlegi világbajnok Aprilia RSV4 között, bár nekem ez egy kicsit erőltetettnek és irreálisabbnak tűnik, még annál is jobban, mint egy Nissannal összehasonlítani a motort.