Egészen az idei szezon elején Eko írt egy cikket a Bioetanol, anyakönyvezett nevén az E85 alkalmazásáról (aki nem olvasta, annak a folytatás előtt mindenképpen javasoljuk, mert a későbbiekben többször támaszkodunk az ott leírtakra). Akkoriban mindannyiunkat nagyon foglalkoztatott a kérdés, hiszen a jelenlegi üzemanyagárak mellett még egy kis spórolás is több megtehető kilométert jelent. Így belevágtunk: elkezdtünk kísérletezni saját motorjainkkal. Először persze el kellett dönteni, egyáltalán merjünk-e beléjük etalolt tankolni. A hazai BMW szervizektől – egy R1200R és egy R1200GS Adventure voltak a tesztalanyok – nem kaptunk egyértelmű választ. Beszéltünk olyan cégekkel is, amelyek E85-re való átalakítással foglalkoznak, de így sem lettünk sokkal okosabbak. Végül a döntést, miszerint belevágunk, az hozta meg, hogy megnéztük, mely modelleket forgalmazzák Brazíliában. Mivel ott szinte kizárólag nagyon olcsón előállított alkohollal járnak az eredetileg benzinüzemű autók, úgy okoskodtunk, hogy ha a BMW forgalmaz ott egy motorkerékpárt, akkor annak el kell menni nálunk is E85-tel. Nos, a listán az Adventure rajta volt, az R viszont nem. Az RT-t ugyanakkor megtaláltuk, mivel pedig annak a teljes üzemanyag-rendszere és a motorja is megegyezik az R-rel, úgy döntöttünk: hadd szóljon!
Nem tudtuk, a BMW elektronikája milyen mértékben tudja megemelni a befecskendezési dózist, így egy fele-fele keverékkel kezdtünk. Azaz Eko, mert ő volt a bátrabb. Hívott is izgatottan, hogy semmi rendelleneset nem észlelt, nincs hibaüzenet a motor fedélzeti rendszerében. Így rögtön tett is egy kísérletet a tiszta E85 alkalmazásával. A tapasztalat ugyanaz volt: semmi hiba, a boxermotor simán járt etanollal! Szó szerint simán, de erről később. Így hát jöhetett az Adventure is: mivel nekem éppen félig volt a tankom és nem volt türelmem kivárni, ameddig kiürül, rátankoltam éppen 15 liter E85-öt a közeli kis maszek kútnál. (Tudni kell, hogy tavasszal – ez április környékén történt – még bizony csak néhány kisebb töltőállomáson lehetett etanolt vételezni.) Ekkor szembesültem én is a sima járással: az oldaldugattyús erőforrás jellegzetes vibrációi mintha eltűntek volna! Az ereje is megnőtt, ami alapvetően nem csoda, hiszen a fele-fele keverék 100 oktános üzemanyagnak felel meg, én pedig 95-össel jártam addig. A fogyasztásom kis mértékben nőtt, de ez (akkor még) kezelhetőnek tűnt. A fogyasztásra egyébként visszatérek…
Még ezzel a feles keverékkel indultunk el a 48 óra Magyarország várai közt teljesítménytúra útvonalát végigjárni (ekkor készült az itiner), kettesben feleségemmel. Az első alkalommal, amikor már láttam, hogy előbb-utóbb tankolni kell, és utunkba akadt egy E85-öt is árusító AVIA kút, a szinte kiürült tankot nagy bátran tele is csorgattam színtiszta etanollal. Kicsit izgultam, de a GS beindult, és nagyon szépen húzott. Meglepően simán gyorsított ki alacsony fordulatokról, ebben a tartományban sokkal erősebbnek tűnt. Fontos tudni, hogy Eko ezt például kevésbé tapasztalta, de ő ugye alaphelyzetben 98-100 oktános nedűt tankol a motorjába, hiszen annak az a gyári előírása. A fogyasztásunk biztosan ment fölfelé, pedig a 120 kilométer/órás tempót sehol nem léptük át. A motor üzemanyag-igénye ugyanilyen használat mellett 95-ösből 5,5-6 liter között szokott lenni, feles keverékkel 6,3-6,5 között mozgott, míg tiszta E85-tel már 7,2-7,4 adódott. Így értük el Pécset, ahol másnap reggel a 8-9 fokos hidegben jött a hidegzuhany: a boxermotor csak mintegy fél perces köszörülés után indult el, nagyon nehezen. Napközben aztán nem volt gond, így folytattuk a tesztet. A következő éjszakát az ország túlsó, észak-keleti sarkában töltöttük, majd kis híján ott is maradtunk. Itt csak 4-5 fok volt, és úgy tűnt, az akkumulátor előbb adja fel az indítózás támogatását, mint hogy életre keljen az aggregát. Aztán szerencsénk volt, csak beindult a motor és mehettünk tovább. A Bükkben már megint nagyon szerettem az etanolt, ugyanis mindenhol legalább egy fokozattal a szokásos felett lehetett használni a motort, annyira selymesen járt és erősen húzott már alapjárati fordulatról. A lakott területekről 60-as tempóról simán hatodikban gyorsítottam ki. Az egyetlen, mindkét motoron tapasztalt negatívum egy 3000-es fordulat környéki pillanatnyi elgyengülés volt, amelyhez azután szépen hozzászoktunk…
A három nap során több mint 1700 kilométert tettünk meg. Abban az időben 320-330 forint körül mozgott a 95-ös benzin literenkénti ára, az E85-höz pedig 215-225 között lehetett hozzájutni. A hosszú tesztút során végül közel 7,5 literes fogyasztást regisztráltam, azaz visszaszámolva a kilométerköltségben mintegy 10 százalékos megtakarítás mutatkozott. Ez, valamint a sima járás együttesen azt sugallták: ezt az energiahordozót kell preferálni a jövőben!
A következő oldalon további tapasztalatainkkal folytatjuk!
Cimkék:
Sajnos az Onroad szerkesztősége idén nem jutott el a milánói EICMA kiállításra. Most mégis különleges képekkel kedveskedhetünk olvasóinknak.
Elolvasom »Ítélet született egy közel két évvel ezelőtt történt halálos motoros baleset ügyében. Mind az eset, mind az ítélet legalábbis megosztó lehet.
Elolvasom »A plexivel felszerelt, vagyis túrázásra is alkalmas sildes bukósisakok igen népszerűek manapság. Az X-Lite X551 modelljét alaposan kipróbáltuk.
Elolvasom »A Harley-Davidson Street Rod a márka többi modelljéhez képest pofátlanul olcsón kelleti magát. De vajon elég ez az üdvösséghez?
Elolvasom »A V4-es superbike kategóriában az Aprilia messze megelőzte versenytársait. A különleges RSV4 legvadabb, RF változatáról olvasónk számol be.
Elolvasom »Magyar ember építette és olyan élményeket képes adni a BMW K1200S Schwenker oldalkocsis fogat, amely semmilyen más motorhoz nem is hasonlít.
Elolvasom »