Egy másfajta életvitel

A válság nem kímélte a Harley-Davidsont. Ha az értékesítések visszaesése nem lett volna elég, az olaszországi kitérőjük is jelentős veszteséget hozott. Ugyan az értékesítések trendje megfordult, de a helyzet még messze van attól, amit stabilnak nevezhetnénk. Néhány hete a H-D felvetette, hogy a túlélés érdekében hajlandó lenne a gyártását akár a távol-keletre is költöztetni, nem kötelező az amerikai hagyományt Milwaukee-ban ápolnia.

Természetesen egy gyártó csak akkor életképes a piacon, ha termékeit veszik az emberek. Egy motor megvásárlása persze sok tényezőn múlik, de a reklámok elengedhetetlennek tűnnek mai világunkban. Sajnos a H-D hirdetései az utóbbi években – még motoros szemmel is – igencsak furcsának tűnnek (kivétel persze azért akad). Az előzmények alapján azonban a legújabb „filmetűd”, amellyel egyúttal vadonatúj SuperLow modelljüket is ajánlják a vásárlóközönség számára, igényesnek nevezhető. Ugyan nem vagyok ennek a stílusnak a rajongója, de az egyébként szokványos sémával, azaz a terméket egy életstílussal népszerűsítő kisfilm igazán vonzóvá teszi a motorozást. A hab a tortán a statisztikára épülő racionális üzenet, amely az amerikaiak pénzköltési szokásait nevetséges színben tünteti fel a reklám vonzó, érzelmekre ható vizuális világa mellett: „Tavaly az amerikaiak 2 milliárd dollárt költöttek életviteli tanácsadásra, 1.4 milliárdot botoxra, 500 milliót önfejlesztési kazettákra, 180 milliót férfi pedikűrre. Ez is egy lehetséges módja az életnek. De talán van jobb…”