Mackónak köszönhetően alkalmam nyílt kipróbálni a GoldWinget és meg kell mondanom nagyot csalódtam benne, ugyanis nem azt kaptam amit vártam. Azazhogy de, pont az történt amire számítottam, de eltúlozva. Hasonló élményem volt, mint a legjobb csokoládéval, ami nekem a legrosszabb volt. Történt ugyanis, hogy felfedeztem, miszerint igen erős összefüggés van számomra a csoki kakaótartalma és az élvezeti értéke között. Sikerült találnom 50, 65 és 70 százalékos kakaótartalmú nassolni valót is. Mondanom sem kell, hogy a 70 százalékos számomra már maga a gyönyör. (Persze az ára is megvan, de ez most mellékes.) Egyszer azonban a kezembe akadt egy olyan tábla, amin nagy felirat hirdette: 99% kakaótartalom. Már az is igen jó érzés volt, amikor elképzeltem, mit fogok majd átélni majszolása közben. Egészen addig, amíg valóban bele nem haraptam… Életem egyik legrosszabb élménye volt. Olyan, mintha egy kanál keserű gyógyszert kellett volna a számba vennem, ráadásul poríze is volt. Pedig sokak szerint a csokoládék királya volt. De nekem akkor is túl sok volt a jóból!
Hasonlóan jártam a Goldwinggel is.. Amikor ugyanis megláttam a motort, nem bírtam ki, és amint csak tehettem egyből rápattantam. Az első, ami feltűnt, hogy milyen könnyen lehet mozgatni. Úgy döntögettem álló helyzetben a lábaim között, mint egy kis hatszázast. Nem mint egy 400 kilogramm körüli monstrumot. Gondoltam, ha ez eldől, nem lesz nehéz felállítani. Gyorsan el indultam hát vele és ekkor leesett, hogy miért volt ez ilyen könnyű! Hiszen ez még nem is az igazi motor volt, hanem egy szimulátor! Egy Goldwing szimulátor! Annak viszont nagyon jó! Olyan grafika tárult elém, amilyet még soha sem láttam! Hihetetlen! Tűéles kontrasztok, gyors reakcióidő a kijelzőn, és nagyon részletgazdag megjelenítés! Szerintem az utcán sétáló emberek szatyrában ott a kólásüvegen a vonalkód! Egyszerűen szuper! Hihetetlen! Le vagyok nyűgözve! Ráadásul bukósisakban még a kijelző szélét sem látni. Bár direkt nem tekergettem a fejem. Nem akartam elrontani az élményt.
Egyébként nem is tudtam, hogy a Honda gyárt szimulátort is a GoldWinghez, de meg lehet érteni. A motor súlya és méretei indokolják a büntetlen hibázás felkínálásának lehetőségét. Bár biztos jó pár motor árát kell leszurkolni érte, de megéri. Ha lenne egy ilyenem, könnyebb lenne átvészelni a téli hónapokat. Nem kéne a hideg garázsban egy szál felfordított bádogvödrön kuporognom a motorom mellett, felidézve a nyári kanyarvadászat emlékeit. Közben néha bepislantani a ponyva alá, megsimogatni a kedvencemet és várni a tavaszt.
Szóval kéne nekem egy ilyen. Igaz, hogy még az árát se tudom és valószinüleg nem is tudnám megfizetni, de kéne. A hibái ellenére is! Mert hibái azért vannak! Ott van ugye a súly. Érezni lehetett rajta, hogy csak egy burkolat. Nincs benne semmi nehéz. Én mondjuk öntenék bele egy kis betont. És ami még nagyon furcsa, hogy nem fújt rajta a szél. Illetve fújt, de nem szemből és szélnek nem is igazán nevezném. Inkább csak olyan kavargó áramlat, amit a mennyezetről lelógó ventilátorok szoktak csinálni egy negyedosztályú dél-amerikai szálloda szobájában. Ráadásul harmincnál is pont annyira kavargott, mint száz körül. Látszik, hogy nem akarták ventilátorokkal elrontani a vizuális élményt. Pedig kitalálhatnának rá valamit, mert a motorozás szél nélkül olyan, mint a Pamela Anderson smink és mellek nélkül: egyszerűen el se tudjuk képzelni. Aztán például láttam a kijelzőn, hogy egy kátyú közeleg, balga módon bele is mentem, de a “motor” nem döccent. Mozgás az volt valamilyen, de nem nevezném döccenésnek. Inkább csak valahogy bután próbálta lekövetni ami a kijelzőn megjelent. Ráadásul teljesen mindegy volt, hogy hanyadikban gyorsítottam. Ugyanúgy mozgott a sebbésségmérő felfelé másodikban is, mint ötödikben. A gyorsulást meg ugye nem nagyon éreztem. Szóval lenne még csiszolni való a szoftveren. Miután ezeket felfedeztem, még egy picit kiörömködtem magam, megnyomtam egy pár gombot (van rajta jó sok) de hamar eluntam magam és kíváncsi voltam, milyen az igazi.
Mondtam is Mackónak, hogy most már lássuk az új Goldwinget! Mire ő – a legnagyobb megdöbbenésemre – azt felelte:
– Ez az!
Elég furcsa képet vághattam, mert még hozzátette:
– Tényleg!
Először nem hittem neki, de aztán miután körülnéztem és láttam, hogy máshol vagyok, mint amikor felültem rá, kezdett gyanússá válni a dolog. Sőt, hirtelen belém hasított a felismerés: Úr Isten! Én igazából közlekedtem?! Közúton? Mégsem szimulátor? És mi van ha félúton eszembe jut kipróbálni, hogy milyen mondjuk elesni vele? Vagy ha kíváncsi lettem volna, hogy milyen százzal áthajtani egy kirakatüvegen?? Miért nincs ezen egy matrica a hülye amcsiknak, meg nekem: “Warning! This is not a simulator! All you see is reality!” Lehet, hogy azok ott a nagy víz másik oldalán nem is olyan hülyék, vagy csak nem láttak még igazi motort, ami nem csak suhan és hintázik?
Aztán megint a kétkedés lett rajtam úrrá: de akkor miért nincs rajta szél? És miért nem éreztem sem az úthibákat, sem a súlyát úgy ahogy egy ekkora motoron elvárnám?? Mire Mackó:
– Mert ez egy Goldwing. Ez ilyen…
Ezek után leültem egy picit emészteni a történteket és arra a megállapításra jutottam, hogy ez a valami szimulátornak a legjobb, amit valaha ember készített. Sok mindenre hajlandó lennék érte! De motornak csak akkor kéne, ha állna már vagy öt másik a garázsban. Ugyanis A-ból B-be eljutni nagyon jó vele, de én nem azért motorozom, hogy ott lehessek valahol, hanem hogy amíg odáig eljutok átélhessem azt amit csak egy motor nyújthat. Ez a böszme valami pedig pont a motorozás lényegét nem adja vissza. Nem érezzük az utat, egyesek szerint nem ázunk el rajta, csak suhanunk, mit egy légpárnás üveggömb belsejében. Szóval ha választanom kéne, hogy Pamela 3D-ben, vagy inkább az otthoni, nem gondolkodnék sokáig. Igaz ugyan, hogy annak, aki otthon van nincs olyan tökéletes alakja, és nem is tudom rávenni mindig mindenre, valamint törődni is kell vele, nem lehet csak úgy ki-be kapcsolni sem, de pont ez az amitől azt gondolom: ez maga az őszinte valóság, ez az igazi!
Persze, ettől még lehet nagyon érdekes Pamela 3D-ben..
A műszaki adatokkal folytatjuk!
Cimkék:
BMW tulajdonosoknak, illetve a bajor márka szerelmeseinek jobb programot nehéz elképzelni, mint a BMW Motorrad Days találkozóját.
Elolvasom »Már a verseny közben kitaláltam, hogy ez lesz a beszámolóm címe. Azután éjjel jött az őz, és a frappáns cím hirtelen szó szerint értelmezhetővé vált...
Elolvasom »A plexivel felszerelt, vagyis túrázásra is alkalmas sildes bukósisakok igen népszerűek manapság. Az X-Lite X551 modelljét alaposan kipróbáltuk.
Elolvasom »A Harley-Davidson Street Rod a márka többi modelljéhez képest pofátlanul olcsón kelleti magát. De vajon elég ez az üdvösséghez?
Elolvasom »A V4-es superbike kategóriában az Aprilia messze megelőzte versenytársait. A különleges RSV4 legvadabb, RF változatáról olvasónk számol be.
Elolvasom »Magyar ember építette és olyan élményeket képes adni a BMW K1200S Schwenker oldalkocsis fogat, amely semmilyen más motorhoz nem is hasonlít.
Elolvasom »