Robotok vagy motorok?

 

Én a régi iskola híve vagyok. Úgy gondolom, inkább a járművezető-képzés színvonalának emelésével kellene javítani a baleseti statisztikákon. Számtalan kedvező tapasztalat igazolja, hogy egy-egy vezetéstechnikai tréning elvégzésével milyen mértékben lehet javítani egy motoros képességeit a biztonságos motorkezelést illetően. Ellenérzéseim java azonban az elmúlt néhány évben jelentősen erősödött.

 

Hiszen az ABS megjelenését követően megérkeztek a különböző fékasszisztensek, kipörgésgátlók. Ezek is egységesen felülbírálják a vezető döntéseit. Majd jöttek a tisztán elektronikus, minden mechanikus kapcsolatot nélkülöző “drive by wire” gázvezérlő rendszerek. A tempót (gázkezelést) ezzel a gép kezébe helyeztük. A féket nem különben. Egy mostanság bemutatott olasz torpedó leírásában olvasom, hogy a kormányzárat is az elektronika oldja és zárja automatikusan, egy kulcs helyett a motorhoz melléket elektronikus jeladó jeleit érzékelve…Ez már döfi! Isten mentsen egy gombelem lemerülésétől, esetleg egy rövidzárlattól! A motorok teljesítménye mindemellett alulról nyalogatja a 200 LE körüli elképesztő teljesítményszintet. Számomra ez egyre inkább tűnik agyrémnek, mint haladásnak.

 

Vajon mi jön még? A vezető döntéseit szükség esetén felülbíráló elektronikus kormányzás videokamerák és a fedélzeti számítógép által elemzett adatok alapján? Esetleg robotpilóta, hogy a hosszabb, például autópályás szakaszokon aludni is tudjunk? Nekem ez a jövő nem tetszik! Elgondolkodom azon is, hogy vajon napjainkban is csak és kizárólag a motorosok biztonsága a legfőbb szempont a gyártók szemében, vagy esetleg közrejátszik a profitéhség is…Hiszen az egyre “modernebb”, egyre jövőt idézőbb technológiákkal operáló, ezáltal egyre drágább járművek egyre nagyobb profittal jutalmazzák megalkotóikat. Vajon kinek jó az, ha (természetesen „szigorúan a minőség védelmében” felkiáltással) csak és kizárólag márkaszervizekben, csak és kizárólag gyári alkatrészek felhasználásával, horribilis munkaóradíjak és alkatrészárak kifizetésével, többmilliós szoftverek és számítógépes teszterek segítségével orvosolható egy – egy meghibásodás, legyen az bármennyire csekély is?

 

Lehet, hogy én egy maradi, “öreg motoros” vagyok, de nekem jobban tetszene, ha olcsóbban kapnánk megbízhatóbb járműveket. Ha nem az lenne a cél, hogy egymást “űberelve” minél nagyobb szabású és futurisztikusabb technikákkal teletömött robotokat nyomjanak le a felhasználók torkán, mindezt aranyáron.

 

Elismerem, lehet némi túlzás a fentiekben. Nyilván minden fejlesztést ezerszeresen kipróbálnak, mielőtt szériaéretté válik egy-egy újdonság. De valóban szükséges mindez? Lehet, hogy eljárt már felettem az idő, de én mégis úgy gondolom, ez az út nem a jó irányba vezet. A technológiai fejlődés nem feltétlenül jelent egyet a bevált dolgok minden áron való megváltoztatásával, különböző ideológiák mögé bújtatott agyonkomplikálásával, csak mert a marketingesek szerint a piac ezt diktálja.

 

Mit tehetünk mi motorosok? Legnagyobb költőink egyike már nagyon jól megfogalmazta ezt a kérdést, igaz más vonatkozásban, de talán nem venné zokon, ha örök érvényű szavainak egy részét felhasználva, én is megismételném példáját:

 

Robotok vagy motorok? Ez a kérdés, válasszatok!