2008. szeptemberében keveredtem haverokkal Londonba az Ace Cafe-nál évente rendezett találkozóra. Persze nagy volt a buli, meg komoly a felhozatal, neki is álltunk fényképezni az átépített GSXR-eket, CBR-eket, a patkányabbnál patkányabb futármotorokat, na meg az elmaradhatatlan cafe racereket.
Aztán egyszer csak összenéztünk. Valami olyasmit találtunk, amire nem számítottunk. Néztünk egymásra, meg a motorra, meg egymásra, meg a motorra, mint hivatásos az üdülési csekkre. „Ez mi a fene?” „Hogy néz ez ki?” És ami a legjobban földhöz vágott: „Mért van belőle kettő???”
Meglepetésünket a képeken látható BFG motorok okozták, amelyekről – akkor, még tizenéves motoros meg motorépítő, szerelő múlt után sem tudtuk, hogy eszik-e vagy isszák őket. A két túramotor – mert annak néztek ki – ronda volt, mint a bűn, vagy legfinomabban kifejezve is olyan „vissza a jövőbe” stílusú. Kikötve erősen, hogy ilyen jövő helyett inkább az örök purgatórium, vagy a meg sem születés. Egyszerre voltak rondák, kisipariak, és ugyanakkor látszott az is, hogy valaha valami mérhetetlen perverzióval megáldott ember ezeket egyszer komolyan gondolta!
Néhány félmondatban vázolom, miket kell észrevenni, mint „műértő”, a képeken:
– üvegszálas idomok derékszögű vonalzóval tervezve, legkiszámíthatatlanabb szögekkel
– autótükrök
– autófényszórók
– autóműszerfal
– autóblokk (akkor még nem tudtuk mié, de láttuk, hogy boxer 4-es, léghűtéses, ezért is a buta kaszni a hűtés miatt)
– keresztben forduló váltókar
– alkarnyi kuplung-kiemelőkar, a blokk jobb oldalán, bowdenes
– MTZ-vonópadra emlékeztető kimunkálású és súlyú lábtartókonzolok, aluöntvényből marva
– 80-as évekbe illő váz és kerekek, Brembo fékek
– francia rendszámok
Hazatérve aztán kinyomoztam, hogy nem valami beteges építő-ikerpár formálta titkos garázsban a maga képére ezt a szörny-párocskát, hanem a BFG sorozatban gyártott modelljeiről volt szó.
A következő oldalon megismerkedünk a szörnyek belvilágával!
[ pagebreak ]
1978-ban Louis Boccardo, Dominique Favario és Thierry Grange együttesen tervezett motorkerékpárjukkal (innen a BFG név) nyerték meg a Francia Ipartestület pályázatát, amelynek célja olyan autóblokkal hajtott motorkerékpár tervezése volt, amelyet aztán sorozatgyártásra lehet vinni. Megtervezték. Sorozat-gyártották. 450 darab készült, ebből 100 a francia rendőrséghez került.
A szörnyet a Citroen GSA 1300 köbcentiméteres blokkja hajtja, amelyen tényleg csak minimális változtatásokat hajtottak végre: elektromos gyújtás és benzinszivattyú, könnyebb alumínium szelepfedelek, másik kipufogórendszer, ötsebességes váltó az üressel az egyes és a kettes között, kézzel is működtethető kuplungkar (az előbb említett alkarnyi méretű).
Renault R16 fényszóró, Renault 5 TS műszerfal, ehhez Brembo kerekek és fékek (mint az ETZ-n is ugye, ha megnézitek), valamint olasz kipufogók. Acélcső váz, a motorblokk teherviselő elem(!). Tengelytáv 1690 milliméter (a Bandit 1200-é csak 1435). Száraz tömeg 290 kilogramm, megengedett tömeg 490. Légszűrő a tank helyén, 22 literes tank az ülés alatt.
Mindehhez 1300 köbcentiméteres 70 lóerős boxer 4-es blokk (51kiloWatt 5500-on), forgatónyomaték 100 newtonméter 3250-en. Léghűtés közel 40 centiméteres ventilátorral a blokk előtt, amely álló helyzetben is tolja a hideget a hengerekre. Ezért a nagy kaszni és a tyúkrács az első kerék mögött. Végsebesség 197 kilométer/óra, fogyasztás 5 liter 100 kilométerenként.
Szóval ilyen is volt a nap alatt. Már az 1980-as években. Én meg 2008-ban odamentem nagy mellénnyel, aztán ott kellett rájönnöm, milyen keveset tudok…
Hazajöttem Londonból. Azóta sem láttam BFG-t, de ahányszor csak eszembe jut, a szintén francia Charles Baudelaire versére gondolok:
Charles Baudelaire: Találkozás egy ismeretlennel
A kába utcazaj vad hangokat vetélt.
Mély gyászban karcsu hölgy, arcán szent szenvedéssel
suhant egyszerre el előttem, lusta kézzel
emelve ringatón a fodrot és szegélyt.
Nemes, nagy, ideges, lába szobor. Előre
görbedve, mint különc, ittam én, elbűvölt,
a kába mézet és a gyilkoló gyönyört
szeméből, mely fakó ég, s viharok szülője.
Egy villám… s újra éj! – Óh, illanó csoda,
kinek tekintete lelkem újjászülötté
igézte – az örök időn látlak-e többé?
Másutt – óh, messze majd! későn! talán soha…
Mit sejtem, merre szállsz? Mit sejted, merre bolygok?
Te, kivel – s tudtad ezt! – lehettem volna boldog!
Cimkék:
Elérkezett a nagy nap, tegnap este a motorosok lerohanták a Yamaha európai oldalait: virtuálisan bemutatták végre az új Super Tenerét.
Elolvasom »Ahhoz, hogy kedvenc kétkerekűnk tökéletesen működjön, nem csupán a megfelelő guminyomás és a lánc ápolása fontos, hanem a lehető legjobb kenőanyagok alkalmazása is. Foglalkozzunk most a motorolajokkal!
Elolvasom »A plexivel felszerelt, vagyis túrázásra is alkalmas sildes bukósisakok igen népszerűek manapság. Az X-Lite X551 modelljét alaposan kipróbáltuk.
Elolvasom »A Harley-Davidson Street Rod a márka többi modelljéhez képest pofátlanul olcsón kelleti magát. De vajon elég ez az üdvösséghez?
Elolvasom »A V4-es superbike kategóriában az Aprilia messze megelőzte versenytársait. A különleges RSV4 legvadabb, RF változatáról olvasónk számol be.
Elolvasom »Magyar ember építette és olyan élményeket képes adni a BMW K1200S Schwenker oldalkocsis fogat, amely semmilyen más motorhoz nem is hasonlít.
Elolvasom »