„Motorosok!” Sokszor hallani ezt a kijelentést mások szájából ilyen-olyan hangsúllyal. Vannak, akik még hozzá is teszik: „mind egyformák!” Ebből már a kívülálló számára is nyilvánvaló, hogy nem dicséret hangzott el. Pedig a motorosok nem is lehetnének különbözőbbek. Elég csak felvetni egyet azon témák közül, amelyek szinte ősidők óta megosztják a motoros társadalmat, és amely esetében úgy tűnik, nem is lehet közelíteni az álláspontokat. Tipikusan ilyen példa a hangos kipufogó. Van aki esküszik rá, mert szerinte életet menthet, és van aki ki nem állhatja. Anélkül, hogy felfedném, én melyik táborba tartozom, hadd közelítsem meg a dolgot egy másik oldalról, mégpedig a motor oldaláról.

A levegő megfelelő bejuttatása a motorba nagyon fontos műszaki kérdés, egyes esetekben még esztétikai is (a képre kattintva galéria nyílik!)

Először azonban tegyünk egy kis kitérőt! Ugye emlékszünk még nagyapáink autójára, amely legfeljebb négy-, vagy csak három sebességes volt, és bizony nagyon szépen elkocsikáztak vele. Maga volt a megtestesült nyugalom, nem is csábított a száguldásra. Másfelől sokunknak bizonyára volt már tapasztalata olyan motorral, amelyikkel egyszerűen nem lehetett lassan menni! Muszáj volt állandóan húzni neki, különben kész szenvedésnek tűnt az egész. Mi a különbség a két motorblokk között? Mi okozza, hogy az egyikkel szépen elmotorozhatunk nyomatékból, míg a másikkal csak akkor jó, ha 10.000 felett jár a fordulatszámmerő? Látszólag semmilyen lényeges szerkezeti eltérés nincs köztük. Aki most azt mondja, hogy van olyan motor is, amely alul is nyomatékos, és felül is megy, az tudja azt is, hogy ezt mivel érték el. Igen, a szelepvezérléssel! Egy motor nagyjából ott adja le a legnagyobb nyomatékát, ahol a legjobb a henger töltöttsége, ahol a legtöbb üzemanyag-levegő keverék jut bele. Azt pedig, hogy a motorba több levegő kerüljön, mint amit magától be tudna szívni, a gázlengések kihasználásával érhetjük el.

A Totti Falcon szívócsöve önmagában is egy műalkotás

Ahhoz, hogy ezt megértsük, képzeljük el a következőt: kedvenc motoros boltunkban ingyen osztogatják a kabátot! Természetesen nincs sok belőle, ezért mindenki rohan a boltba. Azonban az eladó ezt látván egyszer csak lehúzza a rolót. Mivel mindenki rohant, ezért nekiszaladnak a rácsnak. Iszonyú lökdösődés kezdődik, majd valaki kitalálja, hogy be kell törni a rácsot. Mindenki elindul visszafelé, majd neki a rácsnak, faltörő kost játszva. Ha az árusunk azt szeretné, hogy minél többen legyenek a boltban, akkor éppen abban a pillanatban kell kinyitnia a rácsot, amikor már majdnem odaértek a rohamozók, és pont akkor bezárnia, amikor már elfogyott a lendületük és a nagy tömeget látva elindulnának visszafelé. Ha így jár el, többen lesznek a boltban, mint ahányan egyébként kényelmesen beférnének.

Anyagot a blokkba!

A motorban egészen hasonló dolog történik. A dugattyú által létrehozott szívóhatás először felgyorsítja a szívócsőben lévő levegőt, majd a szívószelep lezár. Emiatt a szívócsőben áramló levegő a szelepnek ütközik, azonban lendületéből adódóan még áramolna tovább. Ám mivel a szelepnél lévő részecskék már nem tudnak továbbhaladni, így a mögöttük lévők összenyomják őket – így ezen a részen magasabb nyomás alakul ki. Ez igyekszik kiegyenlítődni, ezért a gázrészecskék elindulnak visszafelé, miközben ismét jelentős sebességre gyorsulnak, egészen addig, amíg a szelepnél már egy kisebb vákuum képződik. Ez igyekszik újból egyenletessé válni, tehát az áramlás megindul ismét előre. Ha azt szeretnénk, hogy a hengerünk töltése minél jobb legyen, akkor – a bolthoz hasonlóan – a szelepet akkor kell nyitni, amikor a szívócsőben az áramlás a legnagyobb, és akkor zárni, amikor épp megállt.

A másik oldal

– Motorkárosodás. Ha túl kicsi a kipufogóoldalon az ellenállás, a még égés alatt lévő gázok is találkozhatnak a kipufogó szeleppel (mert gyorsabban érnek oda) és olyan hőterhelésnek tehetik ki, amellyel a motor tervezésekor nem számoltak. Az eredmény: a szelep és a szelepülés eléghet. Erre ugyan a sportmotoroknál kisebb az esély, mint egy nem annyira kihegyezett konstrukciónál, de azért fennáll!

Tekintettel arra, hogy egy motor teljesítményének nem elhanyagolható részét a töltéscserére fordítja, bármilyen ellenállás csökkentés elvileg hozhat valamit a konyhára, de csak a fentiek figyelembevételével.

Mitől erősebb?

Érdekes módon egy hangosabb motor akkor is erősebbnek érződik, ha valójában semmilyen plusz előnnyel nem szolgál. Ezért ne ítéljünk csupán hang alapján! Egy jó rendszer amellett, hogy a motor töltéscseréjét javítja, a gáz pulzációját is csillapítja, ezáltal mérsékli a kibocsájtott zaj szintjét. Erre lényegében két fizikai jelenség használható fel: a visszaverődés és az elnyelés.

A visszaverő zajcsillapítók különböző hosszúságú kamrákból állnak, amelyeket csövek kötnek össze. Minél több ilyen kamra van, annál hatékonyabb a zajcsillapítás, azonban így növeljük a gáz nyomását, azaz teljesítményt vesztünk.
E két technikai megoldás segítségével jól beállítható a rendszer fojtása és zajcsillapítása, ám a fentieken kívül a mérnököknek lehetőségük van a kibocsátott hang frekvenciájának módosítására is különböző hangolóelemek használatával. Így igazán tetszetős, és jellegében a motorkerékpárhoz illő hangot választhatunk kedvencünknek.

A fentiek eredménye, hogy a motorunkhoz készített speciális rendszerek oly sokba kerülnek. Fejlesztésükre ugyanis rengeteg időt és pénzt fordítottak, hosszú kísérletek eredményeként lettek éppen olyanok, amilyenek. Túl azon, hogy egy ilyen végdob vagy teljes rendszer használatával megmarad a garancia a motorunkra, nem kell számolnunk a fent említett káros következményekkel sem – sőt, a gép teljesítménye bizonyosan növekedni fog és nem csökkenni –, valamint még a hatóság figyelmét sem vonjuk magunkra.