Legutóbb az első néhány száz kilométer tapasztalatairól számolhattam be. Azóta viszont leketyegett egy teljes tavasz-nyári szezon (sajnos!), én pedig bőven több, mint tízezer kilométert motoroztam a Nolan által nyitottként is teljes értékűnek titulált fejvédőjében. Kipróbálhattam a legnagyobb melegben városban és országúton, robogón, túra- és sportmotoron egyaránt. Lássuk hát, mi tetszett nagyon és mi kevésbé!

Szerencsére a sok-sok kilométer nagy részét optimális, sőt annál is melegebb körülmények között tettem meg. Így bőségesen szereztem tapasztalatot a sisak szellőzésével kapcsolatban. Ezen a téren szinte csak jó benyomásokat szereztem. Amennyiben az első, “hagyományos” kis szellőzőt nyitjuk ki, a légbeömlők remek kialakításának köszönhetően azonnal jól érezhetően áramolni kezd a levegő fejtetőnk körül. Bár erősen hajlamos vagyok a verejtékezésre, már ezzel a szellőzési móddal is tökéletesen éreztem magam 28-30 fok alatti hőmérsékleten. Amikor pedig beköszönt az igazi kánikula – valóban sokat motoroztam 30-35 fokos hőségben is -, csak ki kell nyitnunk a fejtetőn levő két hatalmas füstszínű takarólemezt, és egy új világba csöppenünk! Valóban azt kell mondjam, innentől kezdve egy könnyű kötött sapka viseléséhez hasonló a Nolan, nem is emlékeztet bukósisakra. Sokszor megálltam beszélgetni a napon, és egyszerűen semmi késztetést nem éreztem arra nézve, hogy azonnal letépjem a fejemről a bukót – ahogy azt szoktam minden más sisaknál.

Mindössze két negatívumot tudok említeni a légcserével kapcsolatban. Az egyik nem is szellőzési hiba, csupán a tetőszellőzők zárási mechanikájával kapcsolatos: valami akad belül, és gyakran nagyon nehezen záródik. Néha viselés közben be sem tudom csukni – volt, hogy sikerült erősen beáznom, mert menet közben képtelen voltam becsukni a zárólemezeket. Ugyanakkor ki kell emelnem, hogy amikor zárva vannak a szellőzők, a vízszigetelésük még hosszú és nagy esőben is tökéletes. A jelenséget egyébként nyilván orvosolni fogjuk: a tél folyamán az Euromotornál megkukkantjuk, mi okozhatja a zárólemezek működési nehézségét.

A másik szellőzési gondot az okozza, ami már az első tesztben sem nyerte el a tetszésemet: a hatalmas plexi ugyanis csak legfelső- vagy legalsó állásban rögzíthető. Így, amennyiben lehajtjuk, hogy védjük szemeinket és arcunkat a bogaraktól, bizony elég csekély szellő éri az arcunkat. Erős napsütés mellett ez, valamint a nagy vizor mögött az üvegház-hatás okán felhevülő levegő sajnos némileg lerontja a remek szellőzést a fejtetőnkön. Természetesen erre is megtaláltam a megoldást: levettem a plexit, helyére feltettem a kis sildet (amelyről eleinte meg voltam győződve, hogy soha nem fogom használni), és napszemüveggel, illetve este sárga “éjjellátóval” kombinálva máris megszűnt a fent ecsetelt jelenség. Az állvédőt természetesen ekkor is bent hagytam, hiszen a sisak elsődleges pozitívuma a nyitott bukókét messze felülmúló arcvédelem, amelyet egy pillanatra sem szerettem volna nélkülözni.

Tökéletes kilátás, immáron páramentesen

Jó ideig komoly gondot okozott a párásodás. Alacsony tempónál már húsz fok körül is azonnal lecsapódott a lélegzet a hatalmas plexi belső oldalán. Ez már a nyári záporok alkalmával is könnyen valóságos vakrepüléssé tudta változtatni a városi motorozást. Azonban még a legmelegebb évszak folyamán megérkezett a várva-várt felmentő sereg, a PIN-LOCK! Amint értesített erről az importőr, az első utam a Lehel útra vezetett, ahol pillanatok alatt felkerült a belső plexidarab, amely a páralecsapódást hivatott megakadályozni. Egy kis fúrás-faragás még következett, ugyanis megpróbáltunk egy új hornyot marni a páragátló oldalába, hogy ne csak a gyári, hanem annál eggyel lejjebb eső pozícióban is rögzíteni tudjam – egyenes üléspozíciójú motoroknál így jobbnak gondoltam a kilátást. Azonban a mindennapi használat során kiderült, hogy tökéletesen csak a gyártó által elgondolt helyre illeszkedik a kis műanyag lap: ahova mi bekényszerítettük, ott nem teljes felületén illeszkedett, így hatása is azonnal megszűnt. Így visszakerült a gyári rögzítési pontra, és azóta is tökéletesen teszi a dolgát. 

A Nolan páramentesítője még az “ősi” kivitel, nincs rajta körben szilikon-csík, így légrés sem jön létre a két plexi között. Azonban a műanyagok eltérő anyag-összetétele következtében mégsem csapódik le a legkisebb pára sem a belső pin-lock felületére, hiába araszolunk hosszasan a városban. Eddig 11-12 fokos külső hőfok és eső mellett próbáltam, és a legteljesebb mértékben meg voltam vele elégedve. A nagy plexi védtelen területein vastag páralecsapódás jön létre, azonban a szemünk előtti, bőséges kilátást nyújtó területen tökéletesen tiszta marad az átláthatóság. Nagyobb sebességnél, amint a külső légáramlás megnő, azonnal megszűnik az alsó- és oldalsó területek párásodása is, így például túra közben a tanktáskában levő térkép nyomon követése ismét gyerekjátékká válik. A szilikonmentes megoldás nagy előnye még, hogy az esti forgalomban sokkal kevésbé torzítja a szembe jövő autók fényeit, mint légréssel rendelkező rokonai, amit én nagyon nagy előnyként élek meg.