A sorozat korábbi részei a sorszámokra kattintva érhetők el: 1., 2., 3., 4., 5., 6., 7. epizód.

A szerencséhez kudarc is jár

Emlékszünk? Egyszer valamikor réges-régen egy messzi, messzi galaxisban…vagyis egy korábbi részben elhangzott egy mondat: cink venni egy darab csavart 12 Ft-ért? A kuplunghoz kellett a nem normál menetűek mellé hatodiknak normál menettel egy darab. Hát én bementem a közeli barkácsboltba, ahol azt kérdezték, mennyit adjunk Zolikám? Egyet! Azaz 1-et. A dMZ óta tudják, előfordulhat, hogy komolyan beszélek ilyenkor. Volt is egy sztori, még a kezdetek kezdetén a boltban lévő egyhengeres dízel blokkal – amit valamikor valakinek rendeltek, de az nem jött érte – tettem egy ajánlatot. Nekem adják ingyen, én meg építek egy háromhengeres ETZ-t belőle (aminek hátul két kereke van, de független felfüggesztéssel, azaz egymástól külön is tudnának dőlni, mint a Piaggo MP3 kerekei). Az ingyenességért cserébe az egész gépezet a cég nevét fogja hirdetni, mint kiemelt támogató. Elutasítás volt a válasz, de a dMZ elkészülte után újra feltettem a kérdést, és láttam a górén, komolyan elgondolkodik rajta.

Szóval a csavar! Naná, hogy nem kellett fizetnem. Tehát pár év alatt majd egyesével feltöltöm ingyen a csavarkészletemet. A módszer már ismert, hi-hi…

Az esztergályos vigyorogva mondta, pofátlan szerencsém van. Egyfolytában! Az úgy volt, hogy ő azt mondta, marha nehéz lesz az alu váltóharang helyett egy pont méretes átmérőjű, nem hegesztett, és számomra megfelelő hosszúságú, falvastagságú acélcsövet találnom. Ebben a mérettartományban már nem sorakoznak a csövek az út szélén, ráadásul sokkal valószínűbb, hogy ha találok is egyet, akkor az inkább valamelyik varratolt gyártásverziójú lesz. Varratnélküli csövek ritkák és drágák az ilyen 200 milliméter feletti tartományban. Pedig mindkét típusnál van néhány gyártási eljárás. Úgy esett a szerencsém, hogy teljes reménytelenséggel elindultam a melóhelyhez legközelebb eső méhtelepre. Magam se gondoltam komolyan, hogy a közepes víkendteleknyi méretű helyen működő telepen valamit is találok. Nem is találtam semmilyen csuklómnál vastagabb csövet, találtam viszont a honlapomon bemutatott hűtőgép kompresszorok egyikéhez egy régóta keresett műanyag fedelet (amiért tervezek is visszamenni…). Viszont orrlógatva bementem a vasgyűjtő telep melletti kereskedésbe. Tele új hatméteres száláruval. Persze nem az én méretemben – utasított vissza a kérdésre válaszolva az eladó srác. De aztán, várjunk csak… Józsi, nincs ott hátul a kerítés mellett valami nagyobb féle csődarab? Amit a múltkor gurítottunk el az útból?! Ott volt! 273 milliméteres, pont az én méretem. Másfél méteres darab, amiből szemrebbenés nélkül vágott a srác egy 10 centis szeletet nekem, amikor a kérdésére elmondtam mire is kell.

Ezzel azonban még nem volt vége ennek a pénteknek. Leautóztam a szomszédos kerület általam kedvelt vastelepére. A Tatai útra Angyalföldön, a „Botond” telepére, ahonnan a dMZ legtöbb guberált alkatrésze is származik.
Mindig találtam nekem való darabot, s legtöbbször méretközelben. A nagyobbik alaplemezhez kellett megtalálnom a nyersanyagot. Akkorának kell lennie megdolgozás után, aminek a belseje illeszkedik az iménti csődarabhoz, a külső átmérője meg a mért legtávolabbi csavarozási pontot elérje, mintegy rögzítési, felfogatási lehetőséget biztosítva ott. Legjobb lenne, ha a közelben találnék valami kör alakút, akkor nem kellene agyon flexelni a sarkokat az esztergán elfordulás miatt.

A második oldalon némi nehézségek árán megmunkáljuk a közdarabot. Lapozz!