A versenyszellem talán a motorozás világában érhető tetten leginkább. Persze nem mindenki a sebesség és a teljesítmény megszállottja, de még a túramotorosok között is van valami hasonló – elég csupán a nemzetközileg ismert „vasfenék” kitüntető címre vagy éppen a „24 órásra” gondolni. Persze az egyéni beállítottságtól függetlenül a verseny szó kapcsán mégiscsak a sebesség jut legtöbbünk eszébe. A motorok folyamatosan növekedő teljesítménye kitolta a határokat, a profik által elért eredmények hétköznapi földi halandó számára az extrémitás határian is túl vannak. A világon mégis vannak olyan emberek, akiknek szinte már természetes lételemük a sebesség és a száguldás. Ezeknek az embereknek egy periférikus csoportja a leggyorsabb egykerekezést preferálók köre, akik minden évben a yorkshire-i Elvington repülőtéren gyűlnek össze, és egy egy kilométeres szakaszon próbálják a „fast wheelie” rekordot megdönteni. Ez a próbálkozás egyelőre nem sok sikerrel jár, hiszen a rekordot még mindig az időközben elhunyt Terry Calcott tartja: 2005-ben első elvingtoni futamán 251,86 kilométer/óra tempót ért el, majd a a rákövetkező év szeptemberében 278,3-ra emelte a képzeletbeli lécet.
Az idei futamokat augusztus 21-22-én tartották, a favorit Dave ‘Dodge’ Rogers volt, aki a saját maga által épített 300 lóerős turbós Busájával hivatalosan már 265,54 kilométer/órás kerósebességet is elért. A múlt heti versenyen azonban meglepetés-győzelem született, egy átalakított (persze turbós…), 22 éves GSX-R1100 nyergében a hollandiai illetőségű német Egbert Van Popta hivatalosan 272,6-os tempóval száguldott át a célvonalon, s ezzel megnyerte az idei versenyt. Popta számos turbós Busát, illetve legutolsó szériás ezres sportmotort győzött le, sikerének titka a lassan veteránkorú masina nyomaték-rugalmassága volt. Míg ellenfelei többnyire hármas fokozatban kezdték meg a távot, hogy meg tudják emelni az első kereket, addig az egykori superbike a legnagyobb, 5. sebességben, 4000-5000-es fordulattal érkezett a mért szakasz kezdetéhez, így a németnek nem kellett időt vesztegetnie a váltással, ami egyúttal biztonságosabbá is tette őrült száguldását. Már csak az az egy gondolat nem hagy nyugodni, hogy Ghostrider egykori 500 lóerős turbós Busája méltó kihívója lenne-e a GSX-R1100-nak.
Íme a győztes „fast wheelie”, egyesszám első személyből.
