Lewis Hamiltonról régóta tudjuk, hogy nagy motorrajongó, aki még az MV Agustának is örömmel adta el lelkét. De nem ő az egyetlen Forma 1 versenyző, aki szereti a kétkerekűeket. A négyszeres világbajnok Sebastian Vettel is jó kapcsolatot ápol a motorozással. Egy régi interjúban mesélt arról, hogy 16 évesen minden pénzét egy Cagiva Mitora költötte. De mi áll a garázsában annak, aki tényleg megteheti, hogy olyan motorkerékpárokkal tölti meg, amilyenekkel csak akarja? Különleges, limitált szériás, szupergyors vadlovakkal? Hát nem. Vettel bácsi egyértelműen a klasszikus vonalakra bukik.
Suzuki T500
A Suzuki 1968-ban kezdte el forgalmazni a T500-at. Alapvetően a korszak legdurvább japán utcai motorjának, a Kawasaki W1 ellenfelének szánták a végül komoly klasszikussá érő T széria legnagyobb tagját. A kéthengeres, léghűtéses kétütemű blokk erősnek számított. Ma már nem tűnik soknak a 170 km/órás végsebesség, de akkoriban azért odavágott.
A modell sikeréhez valószínűleg vastagon hozzátartozik, hogy nem tartozott a kifejezetten drága motorok közé. Persze az is igaz, hogy a dobfékek hatásfokától már a korabeli sajtó sem volt elragadtatva, és a váltóval is akadtak problémák.
Kawasaki H2 750
És mitévő lesz az, aki egyszer beleszeret a nagyköbcentis kétütemű vasakba? Természetesen bevásárol még egyet, lehetőleg nagyobbat. A Kawasaki 1972-ben mutatta be a H2 750-et. A sajtóközleményükben pedig az állt annak idején, hogy olyan gyors, hogy a tapasztalt motorosoknak is kiélezett reflexekre van szüksége a vezetéséhez.
A 748 köbcentis kétütemű erőforrás 55 kW, azaz szívszaggató 74 lóerős teljesítményt adott le. Maga volt a sportmotor, amely képes volt elérni az óránkénti 190 kilométeres csúcssebességet.
[do_widget id=text-10]
Suzuki GSX-R750
Mondhatnánk, hogy ezzel a tétellel megérkeztünk Sebastian Vettel sportosabbik oldalára, mégsem merek ilyen kijelentést tenni. Sajnos nem találtam megnyugtatóan biztos forrást arra vonatkozólag, hogy mikori évjáratú Gixi áll a garázsban. Azonban a két előző, vintage motorjához képest akkor is űrtechnikáról beszélünk, ha a modell 1984-es bemutatkozása körüli időszakból tart egyet otthon.
A modellt azt hiszem, hogy senkinek nem kell bemutatni. Amikor megjelent a típus, akkor maga volt a csoda. Az első szériás GSX-R750-ek ma már kifejezetten ritkák. Nem is csoda, amilyen ütemben a korszak motorosai amortizálták őket.
KTM Duke 390
Állítólag a vintage motorjai nyergében is sokat látni az F1 bajnokot, de a 390-es KTM az igazi szaladgálós motorja. Egyúttal talán a legkevésbé érdekes is, bár ésszerű választásnak tűnik. Apró érdekesség, hogy Sebastian Vettel kapcsolata a Duke szériával nem újkeletű. Már évekkel ezelőtt is volt egy 690-es példánya csak a móka kedvéért. Úgy látszik, hogy azóta azon túladott, akárcsak a BMW S1000RR-jén.
BMW R NineT
Ugyan mit tartana otthon az a vintage motorrajongó, aki tudja becsülni és élvezni a modern technikát, ugyanakkor a fél gyerekkorát behálózták a nagyapja történetei, amelyek egy BMW R51/3-ról szóltak?
A NineT modellben az az igazán jó, hogy nagyon hitelesen tudja hozni a „régi motor” érzést. Például amikor a kanyarhoz közelítve visszacsukod a gázt, akkor egy kicsit megmozgatja magát jobbra-balra. Manapság ilyet már nem csinálnak a BMW-k. A NineT is csak annyira, hogy aki nem számít rá, azt egy picit meglepje. Az érzést a hangja is rettenetesen jól támogatja. Korábban arról is lehetett olvasni, hogy Sebastian Vettel megszerezte azt az R51/3-at, amit a nagyapja is hajtott, de arról azóta nincs hír.
One comment
Comments are closed.