Őszinte leszek: mióta megírtam, hogy elindult a Storm Eindhoven egyedi építésű, különleges elektromos motorkerékpárja Föld körüli expedíciójára, izgatottan figyelem az eseményeket. A holland egyetemisták nem kevesebbet tűztek ki maguk elé, mint hogy 80 nap alatt megkerülik a bolygót oly módon, hogy mindenhol kizárólag a helyi elektromos hálózat energiáját használják a jármű hajtására. Ez pedig a túramotorozás egy egészen új dimenzióját nyitotta meg.
Hiszen az akkumulátorral hajtott járművek nagy rákfenéje pont a hatótáv. Nyernek mindenféle versenyeket – teljesítményben tehát már felveszik a versenyt a benzines társaikkal – vagy inkább elődeikkel. Amikor hosszú utakat kell megtenni, akkor azonban a sűrűn szükséges és ráadásul hosszú újratöltés megöli az élvezetet. Az eindhoveni egyetem diákjai mégis kidolgozták a megoldást, sőt most ékesen be is bizonyították: elméletük nagyon jó úton jár!
A túra
Az augusztus 14-én elindult túra Európán és Ázsián keresztül vezetett, majd egy hajóút után az Amerikai Egyesült Államokban folytatódott. Innen ismét hajóval jöttek vissza Európába, hogy október 2-án sikeresen célba érjenek. A 23’000 kilométeres teljes útból 20’846-ot tett meg a Storm saját erejéből, aszfalton haladva.
A nagy trükk korábbi cikkeinkből kiderül: a Storm ugyanis kis akkumulátor-cellákra osztott energiatárolóval rendelkezik. Ezeket akár egyesével is lehet cserélni, méghozzá villámgyorsan. Így a „tankolás” mindössze annyiból áll, hogy az adott ponton előkészített és telitöltött cellákat beteszik a kimerültek helyére, és a motor máris haladhat tovább. Ebben a különleges esetben persze ez komoly előkészületet igényelt. A csapat egy részének mindig a motor előtt kellett haladnia és adott, előre megtervezett pontokon feltölteni a szükséges mennyiségű energiatárolót. Így amikor megérkezett a Storm, szinte előbb „megtankoltak”, mint azt egy benzines motorral megtehették volna.
Így komoly napi etapokat is képesek voltak megtenni. A leghosszabb szakaszokat az USA területén teljesítették: háromszor is hétszáz kilométer fölött pipáltak ki 24 órán belül. A csúcs pedig 752 kilométer volt. A jármű 141 kilométer/órás csúcssebességét többször is elérték, a legmagasabb napi átlagsebesség pedig azonnal az első nap beállításra került: Eindhoven és München között 98 kilométer/óra volt a jármű átlaga.
Természetesen ahhoz, hogy ezt a túrát komoly szervezés és csapatmunka nélkül is meg lehessen tenni, egy nagyfokú infrastrukturális fejlődés szükséges. Hiszen ha egységesített energiatárolókat fejlesztenek ki, amelyek némi pénzért cserébe az elfáradtak helyére illeszthetők, egy csapásra megoldódik az elektromos közlekedés kérdése. Persze ez nem egyszerű téma – de a holland srácok túrája akkor is történelmi jelentőségű esemény, amelyért komoly elismerést érdemelnek!
