Az elektromos meghajtás még igencsak a hajnalán van, ám már egyre több ígéretes motorkerékpár születik efféle technológiával. Nem elég, hogy ígéretesek, de léteznek már versenyképes járgányok, amelyek simán kenterbe verik a benzines társaikat. Természetesen még közel sem lehet őket egy lapon említeni a belsőégésű motorokkal, ám már többet nyújtanak holmi koncepciónál.

Legtöbben a vérmes hangot hiányolják a villanyos holmikból, amely érthető, hiszen a dübörgő kipufogó szerves részét képezi a motorozásnak. Azokat a motorosokat, akiket az aszfaltozott utak nem elégítenek ki, sajnos tűzzel-vassal üldözik. A legjobb lenne, ha mindkét fél (motoros és üldöző) kompromisszumot kötne. Ehhez nagy segítséget nyújthat az elektromotorok fejlődése, ugyanis legalább a zajszennyezést lecsökkenthetnénk minimálisra, ezzel is vigyázva az erdő nyugalmára.

Láthattunk már a KTM-től egy igazán élvezetes terepmotort, de az osztrákok nincsenek egyedül ebben a piaci szegmensben. Egy aprócska és fiatal olasz manufaktúra is képviseli magát efféle vassal. A Motobylot E-Scrambler ugyan sokkal kevésbé ütőképes a KTM Freeride E-hez képest, ám a megjelenése érdekessé teszi ezt a gépet. A külseje a ’70-es évek terepgépeit idézi, de nem tisztán vette át a retró stílust – a jelenkor sárdagasztóit ötvözték egy klasszikus vassal és, hogy még kuszább legyen a történet, a bölcsővázba egy 11,4 lóerős villanymotort biggyesztettek. Eléggé harmatos ez a teljesítmény ahhoz, hogy az E-Scramblerről beszéljen mindenki, de a 32 newtonméteres forgatónyomatékával valójában élhető bringa lehet. Ha a csekély tömegét is hozzávesszük, akkor egy jó kedélyű mókagyáros holmit sejthetünk a 95 kilogrammos adat mögött. A futómű elemei is játékra csábítanak: elöl fordított Marzocchi teleszkópok dolgoznak, hátul pedig egy Sachs rugóstag teszi a dolgát.

A végsebesség nem veszélyes, mindössze 80 kilométer/óra. A további adatok nem adnak okot az ujjongásra – sem a vételár, sem pedig a töltési idő és a hatótávolság nem teszi potens vassá az E-Scramblert. Sajnos csuklótól függően akár fél óra alatt is lemeríthetjük az állítólag akár 150 percet is bíró akkumulátor csomagot és legalább két óra töltésre van szükség ahhoz, hogy újból cibálhassuk a bajszát. A vételára a leghajmeresztőbb: 12’000 eurót kér érte a gyártó, amely átszámítva mintegy 3,7 millió forint – ez pedig nagyon sok egy ilyen gyengécske motorért, legyen akármilyen stílusa is a fenti gépnek.

Ha ez scrambler akkor mi az eduro?
Aki szerint ez scrambler az szerintem életében nem látott még olyat.
Sorry,enduro.
A mai enduro stílus atyja a scrambler volt. Tény, hogy nem tisztavérű scrambler ez a gép, de nem is 100%-ban enduro a retró stílusjegyek miatt. A készítője meg talán tudja, hogy milyen gépet szeretett volna építeni és az ő szíve joga, hogy milyen nevet ad neki. Szerintem látott már elég scramblert az úr, korából kifolyólag.
Imádom a scramblereket,ez nem az.Ennyi.