Egy motoros naplója Észak-Koreából

Észak-Korea ismert a híres elnyomó rendszeréről, a zártságáról a külföldiek irányába, nem utolsó sorban a sajátos politikájáról. Az ellentét kibékíthetetlen magasságban van más nemzetekkel, különösen Dél-Koreával. Az emberi jogok semmibe vétele, azok rendszeres megsértése és növekvő nukleáris hatalma miatt az idők során mindinkább elidegenedett a világ többi államától. Az országról rengeteg mendemonda terjed, a valós részleteket természetesen homály fedi – ez természetesen a regnáló rezsim törekvéseinek köszönhető.

Sok világutazó nagy álma, hogy az egyébként természeti és kulturális látnivalókban gazdag országban tehessen látogatást – ezt azonban csak nagy nehézségek árán, esetleg még úgy sincs lehetőség megvalósítani. Ha nincsenek megfelelő kapcsolataink, ne is álmodjunk róla – gondolhatnánk. Nemrégiben azonban egy új-zélandi motoros csapat kapott lehetőséget, hogy bepillantást nyerjen ebbe a titokzatos világba. Saját szóviccükkel élve sikerült eljutniuk egy olyan részére a világnak, ahol még a kivi (Apteryx australis) sem jár. A különleges utazás során észak-déli irányban szelték át az országot.

A csoport két vezetője – Joanne és Gareth Morgan – olyan emberek, akik az álmaik megvalósítását tűzték ki életcélul. Ez az álom pedig nem más, mint megismerni az egész világot egy motor nyergéből. Eddigi útjaik során bejárták már szinte a teljes földgolyót, megfordultak az összes kontinensen – azonban Észak-Korea a körülmények miatt kimaradt. Idén augusztusban fordult a kocka, hosszú tervezést és tárgyalásokat követően elindultak egy példátlan utazásra. Az útiterv szerint végigmotoroztak a Baekdudaegan hegyvonulaton, amely átszeli egész Észak- és Dél-Koreát. Morganék szerint ez volt az első eset 1945 óta – ekkor osztották ketté ugyanis Koreát – hogy valaki mindkét országot átutazza egymást követően.

Természetesen nem akarták, hogy az élmény csak a sajátjuk legyen, így összesen öten vágtak neki a nagy útnak. A kaland során dokumentáltak minden fontosnak tűnő és élményszámba menő dolgot, így a negyedórás film alapján halvány képet kaphatunk az ott élők mindennapjairól. Érdekes, hogy nem kaptak teljesen szabad utat a világjárók, az öt motort folyton kísérte egy felvezető és egy záró autó. Kemény világ ez, mégis úgy tűnik, hogy boldogan élnek ott is az emberek. A megtekintés során előnyt jelent az angol nyelvtudás – azonban az sincs hátrányban, aki nem beszéli a nyelvet. A képsorok bőven kárpótolnak minden hiányosságért, így is átjön a film mondanivalója és lényege.