Ez sem egy jó szezon nekünk, motorosoknak. Lehet, hogy a végén majd mást fognak mutatni a statisztikák – vagy legalábbis nem annyira csúnya képet, mint amilyennek belülről mi most „élőben” érezzük. Persze nem arra gondolok, hogy ki merre volt túrázni és milyen felejthetetlen élményeket szerzett. Bár reméljük, hosszú távon ez utóbbiakra fogunk inkább emlékezni. Sokkal inkább a rengeteg baleset, amelyek közül számos igen súlyos – vagy éppen tragikus – következményekkel végződött. Már a szezon eleje borzalmasan indult – de inkább foglalkozzunk azzal a frissebb esettel, amely szerencsére viszonylag szerencsésebben végződött. Legalábbis abból a szempontból, hogy nem követelt emberéletet. A baleset Salgótarjánban történt és egy térfigyelő kamera vette fel – érdekessége pedig, hogy a Rendőrség tette közzé a felvételt saját Twitter oldalán:
A hatóság célja a puszta tájékoztatás volt, de a média ezt az esetet is felkapta. Azonnal megindultak a hozzászólás-áradatok, amelyek vagy az autóst kívánták bitófára (a finomabb az „örök életre el kell venni tőle a jogsit és üljön éveket), vagy a motoros bénaságát emelték ki (ezt simán ki lehetett volna kerülni). Bevallom őszintén, erről az esetről sem terveztem véleményt írni, de tegnap megkeresett a TV2 esti hírműsora, a Tények egy interjú erejéig. Amennyiben pedig már adásba került a téma – természetesen némileg megvágva -, muszáj pár szóval kiegészítenem az adásba került mondatokat. Az anyag így ment le:
Elemezzünk!
Először is elnézést kérek a kötelezően bulváros sallangok miatt, amelyek végigkísérik a fel- és lekonferálást. Ami nemrég Ausztriában 150-nél történt, az brutális volt – ez legfeljebb tanulságos, és hála istennek aránylag szerencsés. Nézzük, lépésről lépésre, mi történt.
- A 21-es főút ezen szakasza három sávos, azonban a középső itt nem folyamatos egyenes haladásra szolgál. Az autós érkezési irányából a belső sáv kizárólag balra fordulásra van, a motoros érkezési irányából pedig a belső ugyanezen okból megszűnik – innen mindenkinek a szélsőbe kell sorolnia.
- Az autót vezető 18 éves fiatalember nagyon lassan érkezett, tehát az ő gyorshajtása szóba sem jöhet. Nyilván nem tudjuk, mennyi vezetői rutin lehet mögötte, de a manővert kívülről szemlélve mondjuk hogy közepesnek tűnő magabiztossággal hajtotta végre.
- A motoros nyilván pontosan nem ismert, de vélhetően a megengedettet némileg meghaladó sebességgel érkezett. Mivel azonban gyorshajtása biztosan nem volt 2-3-szoros sebességű, arra nem lehet hivatkozni, hogy ezért nem vette észre őt az autós – aki úgy folytatta a bekanyarodást, mintha senki nem is jönne szemből. Magyarul a felvételből tisztán látszik, hogy egyáltalán nem észlelte a motorost. Nem akart „átslisszanni” előtte, simán lassan odagurult pont keresztbe.
- A motoros is nagyon későn reagált az autó manőverére. Nagyságrendileg 12-15 méterrel az ütközés helye előtt elkezdett intenzíven fékezni, de főleg a hátsó féket használva alig tudta ezen a távon csökkenteni a jármű sebességét. A becsapódás ereje ezzel együtt nem volt gigantikus – ez is arra utal, hogy csak a széles látószögű kamerakép miatt tűnik komolynak a sebessége. A csattanásból és a „repüléséből” (inkább áthuppant az autón) vissza lehet számolni, de extra száguldozásról ezek alapján nem lehetett szó. Vagyis a hozzászólásokban emlegetett 80-90 kilométer/óra nyilván nem lehet valós.
- A videó végén, a baleset után az autó a már megkezdett kanyaríven és lassan gurul tovább. Így az „elhajtott a helyszínről” és „rohadék cserbenhagyó” témájú hozzászólásokat is óvatosan kellene megfogalmazni. Lehetséges, hogy sokkos állapotban elgurult még 10-15 métert és csak ott volt képes megállni.
[do_widget id=text-10]
A baleset tanulságai
Sajnos motorosként nagyon fontos tisztában lennünk a többi közlekedő képességeivel és viselkedésük sajátosságaival. Jómagam meglehetősen sokat megyek sűrű forgalomban. Lássuk tisztán, és mondjuk ki nagyon nyíltan: AZ EMBEREK ALKALMATLANOK A JÁRMŰVEZETÉSRE. Senki ne sértődjön meg ezen, de nézzük reálisan a dolgokat. A volán mögött a sofőrök meglepően magas százalékának kezében van a telefon és nyomkodja. Már nem telefonálunk, hanem a közösségi médiát piszkáljuk vagy éppen csacsogunk valakivel – de írásban! Aki pedig amúgy normális és figyel, azoknak is úgy működik az agya – ez bizonyított tény! -, hogy minél kisebb veszélynek értékel valamit a tudatalattija, annál később reagál rá. A kis homlokfelületű motor pedig sokkal nehezebben észlelhető.
A csattanás komoly nyomot hagyott az autón is 
Szerencsére nem volt merőleges a becsapódás, így a motorból is maradt valami 
A motoros itt már állóra fékezte a hátsó kereket, de a puha első futómű alig bólint – vagyis nagyon sok fékerő fért volna még az első gumira
Ezen lehet keseregni-sápítozni, de attól még minket fognak elütni. TENNI CSUPÁN EGYET TUDUNK: igyekszünk a körülöttünk levő valamennyi közlekedő fejével is gondolkozni. A motorozás rettenetes szellemi koncentrációt igényel. Minden mozgó tárgyat észlelni kell és meg kell tervezni a lehetséges további pályáját. Én nem hiszek a „mindenki rád vadászik” szlogenben, mert szerintem az már az üldözési mániát súrolja. De abban nagyon hiszek, hogy amennyiben a legapróbb jelekből is olvasva igyekszünk kikövetkeztetni, kitől mire számíthatunk, akkor javítjuk a saját túlélési esélyeinket.
Elkerülhető lett volna a baleset?
A konkrét salgótarjáni baleset kapcsán borzasztóan nehéz állást foglalni. Sajnos akármilyen előrelátóak igyekszünk lenni, lesz olyan helyzet, amit ott és akkor nem lehet már megoldani. De a motorral bekövetkező ütközések nagyon nagy hányadát megúszhatnánk, amennyiben az adott közlekedési helyzetnek megfelelően közlekednénk és olvasnánk a „jelekből”. Tudom én, hogy a fotelből irtó könnyű okosnak lenni, de:
- Nagyon messziről látszott, hogy az autó szemből a kanyarodó sávban van és folyamatosan mozog. Vagyis NEM ÁLLT MEG! Egy szemből mozgó járművet pedig sajnos – ha tetszik, ha nem – motorral nem közelíthetünk meg ilyen sebességgel. Ilyenkor gáz elzár, jobb kéz és jobb láb fékkészenlétben és figyelni kell, mit csinál a négykerekű.
- Amennyiben feltételezünk egy 60 körüli sebességet a motor részéről – ez lehetett nagyságrendileg a reális a sokak által emlegetett 80-90 helyett -, valóban intenzív vészfékezéssel akár meg is lehetett volna állni. EHHEZ KELL TUDNI VÉSZFÉKEZNI! Te biztos vagy benne, hogy tudsz igazán hatékonyan lassítani?
- Nagyon sok hozzászóló hangoztatja, hogy ki lehetett volna kerülni a szemből jövőt. Én ezzel kapcsolatban nagyon óvatos lennék. Közlekedett vele párhuzamosan egy másik autó: köztük szinte semmi hely nem volt. Mi van, ha a kanyarodó észrevesz és megáll, én pedig elkezdek balra egy kitérő manővert? Sokkal nagyobb bajba kerülök. Szóval a megoldás itt a körültekintőbb megközelítés és a maximális vészfék lehetett volna. Hogy ezzel biztosan ki tudta-e volna védeni a kolléga, arra pedig nincs igaz válasz…
Ne legyünk álszentek!
Végezetül még egyetlen záró gondolatot engedjetek meg. Többnyire azért veszünk motort, mert szeretnénk kihasználni annak nagyobb mozgásképességét. Jobb gyorsulás, könnyebb manőverezhetőség, kisebb felület. Egy motor üres (és kanyargós!) úton is nagy élvezet, de amikor araszolás helyett – ha lassan is, de – haladni tudsz, az is hatalmas dolog. Kevés motoros van, aki teljesen szabálykövető módon motorozik. Én sem. Nem azért vettem motort. A lényeg nem azon van, mit írnak a paragrafusok. A lényeg azon van, mit mond a józan ész. Arra kérlek benneteket, hogy mindig a lehető leginkább előrelátó módon motorozzatok és amennyit csak lehet, képezzétek magatokat. A mások fejével gondolkodás és a motor magas szintű kezelése (például tudj tökéletesen vészfékezni!) egyaránt elengedhetetlen. Mindez nem jelenti azt, hogy mondjuk én magam ma nem rontok el valamit – de igyekezzünk mind megtenni a lehető legtöbbet annak érdekében, hogy sokáig élvezhessük a motorozás csodáját!
