Volt egy nap, amikor eldönthetted, hogy a BMW F850GS vagy a Moto Guzzi V85TT tetszik neked jobban. Egy nap, amikor kipróbálhattad az Aprilia Shivert és összevethetted a Tounoval és végül levonhattad a tanulságot, miután a saját motoroddal is mentél néhány kört KakucsRingen. Az eredetileg június végére beharangozott tesztnap végül két hét csúszással került megrendezésre az időjárás szeszélyes mivoltának köszönhetően. Viszontagságok ide vagy oda, a rendezvény végül létrejött, és azt hiszem mindenki jól érezte magát a Driving Experience segítségével lebonyolított Primo Moto Tesztnap keretein belül.
Július 6-án ugyanis egy cseppet sem kellett amiatt aggódni, hogy netán elmossa az eső a bulit. A dögletes forróságban a motorosok a KakucsRing büféje előtti fedett részen kerestek árnyékos menedéket már a kora reggeli órákban is. Már persze az, aki nem az első turnusban indult. Vagyis indult volna, hiszen a tesztflotta egyik legérdekesebb motorjának, az MV Agusta Brutale 800 RR-nek a pesti szalonban felejtették a kulcsát. Az olaszos indulás mintegy negyedórányi csúszást hozott a programban, de a tesztkörök végül hamar beérték önmagukat.
A buli három helyszínen zajlott. A Guzzik, Apriliák és Benellik KakucsRing aszfaltján mutathatták meg, hogy mit tudnak. A BMW-k, a Hondák és az egy szem MV Agusta közúton volt kipróbálható. A terület hátsó szegletében pedig egy vezetéstechnikai pálya volt felállítva, ahol amellett, hogy tanulni lehetett egy kis okosságot, ki lehetett próbálni néhány robogót és a Honda Monkey 125-öt, ami azt hiszem, sokak szívét gyújtotta váratlanul őszinte szerelemre.
A Ringen zajló tesztkörök 15 percesek voltak, a közúti gurulás 30, a kispályán pedig röföghettél orrvérzésig. Mivel én magam nem vagyok egy pályamágus, ezért inkább a közúti tesztlehetőségekre vadásztam. Megpróbálom márkánként összefoglalni a Primo Moto Tesztnapon szerzett első benyomásaimat, valamint azokat is, amelyeket Dottore kolléga mondott el.
Aprilia
Tuono
Először is teljes tisztelet a Primo Moto csapatának. Igaz, hogy az Aprilia Tounot „csak” a Ring aszfaltján lehetett kipróbálni és csak felvezetéssel, de egy 170 lovas talján bestiát odaadni egy rakás ismeretlen motorpróbálgatónak – hát helyén van a tökötök fiúk! A Tounot is Dottore kolléga próbálta ki.
Most mit mondjak? Igazi, heves, latin szerelem a miénk. Úgy szálltam le róla, hogy ez az bébi, helyben vagyunk! Ilyennek kell lennie egy motornak, egyszerűen mindenben IS partner. A sportmotorosan hangolható futómű, és az összes elektronikai csemege jól működik. A gyorsváltó úgy kapcsol mint kés a vajon, egyszerűen frenetikus. A vázgeometria, a fékek űr szinten mozognak. Megkaparintalak egy tesztre, esküszöm!
[do_widget id=text-10]
Volt persze még a márkától Dorsudoro és Shiver is – egyetlen menetben sem maradtak üresen, mindenki kíváncsi volt rájuk!
BMW
F850GS Adventure
Nem valami tisztességes dolog egy tesztnapot túraenduroval kezdeni, mert azonnal felmerül a kérdés, hogy minek szívatja utána bármilyen más jellegű utcai motorral saját magát az ember, ha van magyar utakra termett, praktikus megoldás is? A középső GS ráadásul futómű tekintetében tényleg top kategóriás holmi. Az alapváltozattal még nem volt szerencsém menni, de ez az Adventure, ez beteg jó. Úthiba? Az mi? A tesztkör vége felé levadásztam egy olyan kátyút vele, amitől az én szívem csücske naked motorom úgy fakadt volna sírva, hogy talán a szervizig meg sem állunk. Ezzel pedig mi történt? Semmi. Hihetetlen érzés, amikor az útminőség megszűnik tényező lenni.
Egyébként mit várunk tőle? A testtartás komfortos, könnyű rajta helyesen ülni. A szélvédelem az én 184 centis habtestemhez jó volt. Az olyan luxy extrák, mint a kulcsnélküli indítás pedig egy hozzám hasonló, notórius kulcseltökítőnek inkább csak fölösleges macerának tűnnek. A 95 lóerős, sorkettes blokk teljesítménye untig elég ahhoz, hogy arrébb állj vele, amikor kell. Persze továbbra is egy dögunalmas sorkettő, amivel lehet csinálni bármit a 270 fokos elékeléstől a vudu varázslat ráolvasásáig, akkor is pont annyira lesz izgalmas cucc, mint egy használt hallókészülék.
R1250RT
Hogy lehet szeretni ezeket a túlfújt túrateheneket? Számtalanszor feltettem magamnak ezt a kérdést, a válasz azonban csupán ennyi: nagyon egyszerűen. Azt gondoltam, hogy az RT körül emlegetett tekintély szó csak valami túlgondolt frázis. De a nyeregben ülve, ahogy a gép mózeskosár-szerűen ölel körbe, valóban elönt valamiféle méltóság, amitől azonnal osztrák nyugdíjasnak érzed magad. Pedig a menettulajdonságai egyáltalán nem papásak.
Az 1250-es ShiftCam blokk egy kibaszott mozdony, ami úgy tolja előre ezt a 280 kilós töhötömöt, hogy azt nem hiszed el. Ahogy a bajorok megoldották a változó szelepvezérlést, az egy álom. Nem érzed, hogy hol vált a bügyökprofil, csak azt, hogy egészen egyszerűen mindenhol erős. MINDENHOL. A hirtelen irányváltásoktól nem bizonytalanodik el, pedig amikor kívülről ránézel, akkor nem ezt várnád. Ha választhatnék, akkor a Stelviora tuti ezzel indulnék el. Csak azt a gyorsváltót nem értem rajta. Még tagadom, de a Primo Moto tesztnap csak megerősítette a megérzésem, hogy egyszer lesz egy RT-m.
Másodvélemény
Dottore kolléga is megjárta a maga poklát körét az RT-vel, de egészen más konklúziókkal szállt le a nyergéből. Ezért is volt remek program a Primo Moto Tesztnap, mindenki levonhatta a maga tanulságait.
Megtört a jég. Egy rendkívüli tavalyi eset óta újra BMW-re ültem, ráadásul sikerült az egyik legnagyobbat levadásznom, de igazából azt is mondhatnám, hogy elmentem hajózni. Ez van, „feladtam az elveimet.” A gyorsváltó továbbra is gyatrán béjemvés, mintha száraz avaron lépkednék. Pedig maga a váltó akár puha is lehetne, kuplungolásra jól működik. A fék az óriási tömeghez képest jó, de ez nem újdonság, a motorerőt meg nem érdemes firtatni. Amire viszont való ez a motor, arra tökéletes. Azaz teljesen hülyebiztos – igen, ebben van egy kis frocli.
Honda
NC750X DCT
Ugye olvastátok azt az interjúnkat, amit Mikivel, a londoni motoros futárral készítettünk? Az ő NC750S gépe már 260.000 kilométernél is többet futott le, számottevő meghibásodás nélkül. Kíváncsi voltam már rá, hogy milyen ez az ultra-megbízhatónak titulált gép. A Primo Moto Tesztnap keretein belül egy NC750X-et lehetett kipróbálni, ráadásul a DCT váltós fajtát.
Ezt hívják úgy, hogy ügyesen megoldott házi feladat. A túraendurósított X kivitel azoknak jelenthet megváltást, akiknek a klasszikus, aszfaltra optimalizált kátyúvadászok túl nagyok. A hosszúnak beharangozott rugóutak nem váltják meg a világot, a DCT váltóval pedig egyáltalán nem sikerült barátságot kötnöm. D-ben egyszerűen döglött, de az S menetprogramok között sem találtam megváltást a rövid tesztkörben.
X-ADV
A Honda valóban kategóriát teremtett, amikor létrehozta az X-ADV tereprobogót. Amikor nálunk járt teszten, akkor Macko imádta, én kevésbé estem tőle hasra.
Ráadásul nem is lehet nyugodt szívvel robogónak nevezni. Az NC750-ből származó blokk nem a legélesebb kés a fiókban, de a stílus nem is követeli meg a mindent leigázó erőt. Az úthibákat a kicsi kerekeivel együtt is szépen dolgozza el. A szélvédelem patent. A DCT váltó pedig sokkal jobban működik az X-ADV-ban, mint az NC-ben.
CB650F
A Primo Moto Tesztnap egyik érthetetlenül keveset keresett motorja a Honda CB650F volt. Nálam a „kis” naked lett volna a kihozott Honda modellek között az abszolút befutó, ha nem lett volna ott a Monkey is.
Először is, én nem tudom, hogy mit varázsoltak a Honda mérnökei a kipufogóval, de a gyári dobbal olyan hangja van, ami remek aláfestő zenét biztosít a motorozáshoz. A hatszázas sornégy izomból kéri a fordulatot, ráadásul amíg el nem jutsz a 6. fokozatig, addig ezt nagyon röviden teszi, ami kifejezetten sportos élménnyé teszi a vezetését. Komolyan, elindulsz és szinte azonnal végiggangolod. Az élménynek csak egy dolog tesz keresztbe – az, hogy véget ér. Hatodikba kapcsolva nemhogy egy, de talán még két fokozatot is szívesen váltottam volna. Az viszont, hogy mennyire kezesen, mennyire egyszerűen kezelhető a CB, az valami fenomenális. A jobbra-balra pakolásra szinte csak gondolni kell. Egy íven belül megfordulni pedig csak akkor lenne egyszerűbb szűkebben, ha felemelnéd a motort és az ellenkező irányba fordítanád.
Monkey 125
Hogy milyen a Honda Monkey? Én mindenkit csak arra biztatnék, hogy próbálja mán’ ki! Én aztán igazán nem voltam ennek a motornak a rajongója. Mindent elmond, hogy ez addig tartott, ameddig ki nem próbáltam. Szerelemre lobbantotta a szívem ez a kis tücsökroller.
Hihetetlen, hogy mennyire komolyan vették a Hondánál ezt a kis izét. Az ereje meglepő – már persze a 125-ös kategórián belül. A fék egyszerűen nagyon jó rajta. Az Akra dob pedig teljessé tette a mókát. Aki csak felült rá, az imádta.
MV Agusta
Brutale 800 RR
A tesztnap egyik legvártabb és legkeresettebb gépe kétségtelenül az MV Agusta Brutale 800 volt. Sok szépet látott ezen a napon KakucsRing, de a Brutit azért mindenki elzarándokolt megnézni. Én sajnos nem próbáltam ki az élőben meglepően picike motort, de Dottore kollégánál jó kezekben volt.
Régi jó ismerőssel találkoztam, hiszen már tesztet is írtam erről a motorról. Pici és könnyű, 5-6 ezres fordulattól folyamatos tolás van, és olyan szívó hang, hogy azzal nehéz betelni. A kipu kegyetlenül okádja a hangot, a gyorsváltó meg tipikusan olasz álom. A fék az én ízlésemnek puha, de azért hatásos. És a s… – feneke? Még mindig csodás. Egy igazi olasz HÖLGY.
Moto Guzzi
V85 TT
Sokan kíváncsiak voltunk már a Moto Guzzi új túraendurójára, ami a Stelviot hivatott leváltani. Az olaszok izgalmas, középkategóriás gépét a versenypályán lehetett kipróbálni.
A várakozást megelőzte egy kis kételkedés, hiszen mire felültem rá, két tesztnapozóval is beszéltem, akik már tettek vele egy kört. Az általuk említett bizonytalanságnak azonban én nyomát sem találtam. Persze a hosszú rugóút és a kardán nem versenypályára való, hanem a mindennapokra és nem feltétlenül a tökéletes utakra. A 853 köbcentis V2-es meggyőzően dolgozik, persze KakucsRing sajátosságaiból kifolyólag ezt csupán 3. fokozatig tudtam kipróbálni. Az íveket pofonegyszerű vele tartani és nem jön zavarba a váltásoktól. A fék erős, de nem agresszív. Egyértelműen tűkön ülve várunk egy közúti tesztlehetőséget.
Lesz folytatás
A Primo Moto Tesztnap zseniális ötlet. A 9.900.- forintos részvételi díjért mindenki kipróbálhatott minimum három új tesztmotort (plusz a „lepattanók”!), legalább háromszor 20 percet csapathatott saját gépével a versenypályán és még akár saját vassal, akár tesztmotorokkal rutinozhatott is. Ja, délben pedig megetettek egy isteni gulyással! Szóval nagyjából a pálya belépőjéből és az ebéd árából kijött a dolog – a tesztmotorok már „ingyen” voltak. Annyira remek program volt, hogy én már most nagyon várom a következőt. A szervezők ígérete szerint pedig lesz folytatás!
