Versenytáv szempontjából a nyolc közül a tegnapi volt a harmadik leghosszabb: 402 kilométert kellett megtenni a versenyzőknek. Ugyanakkor az igazi sivatag még mindig várat magára: főleg köves talajon kellett haladni tegnap azoknak, akik a világ egyik legrangosabb tereprali viadalán rajthoz álltak. Mint tudjuk, két magyar motoros is ott van a mezőnyben – a többi kategóriában egyébként lényegesen több honfitársunk is versenyez. Az első napi beszámolójuk után most a második napról is megosztjuk veletek Kárpáti Peti élményeit. Legalábbis azokat, amelyeket este telefonban elmesélt.
Köd és hőség
A reggel nyolcas rajtot követően jó két órán át akkora ködben kellett haladni az elsőként induló motorosoknak, hogy alig láttak valamit. Végig a szemüvegről törölgették a vizet. Közben persze azt is nézni kellett, mi van a motor előtt, no meg az itinerből folyamatosan tájékozódni és keresni az útpontokat. Aztán persze Marokkóhoz méltó módon a napsütés győzött, és a nap hátralevő részére átvette az uralmat. Eredményes ténykedésének hála pedig a négyszáz kilométer nagyobbik részét negyven fok feletti hőmérsékleten kellett végigmotorozni. Ami aszfalton is gyilkos dolog – hát még terepen.
Skyler Howes még vezeti az összetettet 
Előnye azonban már kevesebb mint egy perc
A navigációval szerencsére egész nap nem volt gondjuk a fiúknak. Mint beharangozónkban már írtuk, ők elsősorban a minél több versenykilométer begyűjtésére mennek – ráadásul Laller egy komoly sérüléssel versenyez. Így tegnap is egész nap együtt haladtak. Mivel lábának állapota miatt Laller nem tud felállva menni, végig ül a motoron – ez pedig nagyon lassítja a tempójukat. Főleg, mert a tegnapi etap nagy része tényleg tempós, nagyobb részt köves szakaszokból állt.
A nap során háromszor is érkezett mentőhelikopter egy-egy balesethez. Ráadásul mindegyik motorossal történt – az egyiknél, amikor egy hölgy versenyző esett komolyat, Péter és Laller is a közelben voltak. Mint Peti elmesélte, így élesben és közelről megint csak egészen máshogy érinti meg az embert az egész látvány. Ahogy fekszik a motoros- és versenyzőtárs a földön, majd meghallják a helikopter hangját, az nagy porfelhőben leszáll és indul a segítségnyújtás. Egészen más, mint fényképeken vagy tévében nézni…
[do_widget id=text-10]
Porosan, de biztonsággal a célba
Délre elérték azt az ellenőrző pontot, ahol a hosszabb kötelező pihenőt „ki kellett venni”. Itt kaptak ebédet is, és fél óra állás után folytathatta mindenki a versenyt. Körülbelül ebben a magasságban érkezett meg a motoros mezőny második felének nyakára a nagyobb négykerekűek hatalmas csapata. Ahogy az minden tereprali esetén igaz, így a Morocco Desert Challenge során is ők a gyorsabbak – az autók, kamionok és side-by-side-ok is jobban haladnak, mint a motorok és a quadok.
Péterék gyakran inkább félreálltak, amikor egy-egy falka kamion érte utol őket 
A nehéz járművek ugyanis irtózatos porfelhőt csinálnak, amiben semmit nem lehet látni
Létezik ugyan egy Sentinel nevű rendszer, amely rossz látási viszonyok között is segít az előzések biztonságosabbá tételében. Rossz látási viszonyok alatt pedig értsük a port. Amikor egy kamion brutális tempóval elmegy a srácok mellett, szó szerint nem látnak semmit. Hosszú percekig. Csakhogy ekkor őket sem lehet látni a porfelhőben – és simán érkezhet a következő kamion! Ezért egyes részeken Péter és Laller inkább az út mellett haladtak, vagy volt hogy meg is álltak megvárni, hogy elüljön a borzalmas porfelhő. Nem nagyon akarták, hogy átgázoljon rajtuk egy pár tonnás monstrum.
Végül minden különösebb kalamajka nélkül délután négy óra magasságában biztonságosan elérték a célállomást. A közös táborhelyen közepesen kulturált fürdési lehetőség, viszont tényleg finom vacsora vár mindenkit – és persze a szervizcsapat, akik ilyenkor megkezdik a gépek alapos átnézését és felkészítését a következő napra. Tegnap este azonban további érdekességként a marokkói király is meglátogatta a Morocco Desert Challenge táborhelyét. Szelfizni azért nem lehetett vele, de barátságos integetés jutott a versenyzőknek.
Napközben is van kötelező pihenő, ahol ebédet is kap a mezőny. A hangulat végig nagyon családias 
Este magas rangú látogatók is jártak a Morocco Desert Challenge táborhelyén
Nehezedő körülmények
Amikor este sikerült beszélnünk, Péter éppen átvette a mai itinerüket. A táv ugyan rövidebb lesz valamivel – azért nem sokkal, mert ma 372 kilométer vár rájuk -, de a papírtekercs majdnem másfélszer olyan hosszú, mint a vasárnapi volt. Ami annyit sejtetett, hogy a navigáció biztosan trükkösebb lesz. Peti ezt is várja nagyon, mert ő jobban szereti a fejmunkát a kamionokkal és versenyautókkal vívott teligázas küzdelemnél. Kitartást fiúk, szurkolunk nektek továbbra is!
