Terepre vele!
Világmeghódító motornak árulják az Africa Twint, így alig vártam, hogy az aszfalton túl is kipróbálhassam. Sokak szerint a DCT alkalmatlan erre – de szerencsére ez sem így van. Persze nagyon hardcore felhasználásra egy profi biztosan többet ki tud hozni egy hagyományos rendszerből – de amikor valaki csak kirándul, vagy éppen ismerkedik a terepezéssel, többet segít mint árt. Nem kell a kuplungra és a váltásra figyelni, csak finoman kezelni a gázt – van olyankor elég dolga a pilótának egy ekkora tömegű vassal!
Van a váltónak egy külön G üzemmódja, amit az ABS hátsó körét kikapcsoló melletti gombbal kelthetünk életre – ez a terepes használatot hivatott jobbá tenni. Elvben kicsit hosszabban hagyja forogni a fokozatokat és máshogy kezeli a kuplungokat – világmegváltó különbséget sajnos nem tudtam felderíteni. Picit a Sport fokozatokat is kipróbáltam, de a magamfajta békés off-road használathoz azok sem tűntek jónak.
Viszont kézzel kapcsolni ilyenkor is jól adja magát: állva is könnyen kezelhető a két gomb, és máris nem róhatja fel az ember, hogy bármi nem úgy történik, ahogy szeretné. Ide kapcsolódik a rögzítőfék is. Amely minden DCT rendszerrel szerelt Honda tartozéka – hiszen a rendszer leállítás után simán hagyja elgurulni a motort. Itt a rögzítőfék a kuplungkar helyén van – de olyan messzire helyezve kezünktől, hogy véletlenül soha ne húzzuk be. Vajon miért tették ide?
Szerintem kézenfekvő a megoldás: amikor terepen olyan élethelyzet adódik, hogy egy szájra esés után kuplunggal kell lekísérni a motort a hegyről (előfordul…), akkor ez a rögzítőfék pont kézre esik. Viszont ha nagyon hülye vagy és aszfalton menet közben betéped, akkor sem blokkolja a hátsó kereket – szóval szerintem nem véletlenül, hanem célirányosan lett ide téve a kezelőszerve.
Hogy lenne tökéletes?
Persze, tiszta sor: hol vagyok én ahhoz, hogy megmondjam a nagy H mérnökeinek, mit változtassanak a megjelenése óta rendületlenül fejlesztett DCT rendszeren? Mégis azt gondolom, hogy az újabbnál újabb programcsomagok belepakolása helyett inkább a „kevesebb néha több” mondás filozófiáját kellene követniük. Mert ki az, aki maximálisan átlátja és kihasználja az összes szoftveres térképet, amivel a duplakuplungos holmi pillanatnyilag rendelkezik? D, S1, S2, S3, G-Mode és Q-Map…
Mennyivel egyszerűbb lenne a következő: egy gomb jobbra, amivel aktiváljuk a D állást és át tudjuk tenni kézi vezérlésre. Én az S-t kidobnám úgy, ahogy van, viszont a D kis gázálláshoz rendelt fordulatszámát picit megemelném. Csak úgy kétszázzal. Így lenne egy normálisan használható automata állásunk, ami amúgy is tanulékony – ezt ugye most is tudja. Aztán ha tempózni akarunk, dobunk egy M-et és máris mi irányítunk a bal ujjainkkal. Szerintem semmi többre nem lenne szükség, és maga lenne a tökély!
Két szó a futóműről
Igazából már csak erre az egyre kell kitérni, hiszen első Africa Twin tesztünk során a télies idő miatt nagy kanyarvadászatot nem rendezhettünk, és az alapos földutazás is elmaradt. Most sikerült mindkettőt pótolni. Nagyon kíváncsi voltam, milyen lesz rendesen kanyarogva. Mivel a Mátrát, a Bükköt és a Mecseket is megjártam vele, nagyon megszerettem erről az oldalról. Roppant kellemesen lehet ívről-ívre tenni – inkább feszes, mint túl lágy. Úthibákon éppen elfogadható, cserébe normál kanyarsebességekhez nagyon jó tartása van.
Igazán azonban számomra földúton volt elemében. Ismét ki kell emelni: az erősen kopófélben levő gyári gumikkal nagyon nem erőlködtem, de ilyen felhasználás mellett végtelenül magabiztosnak érződött a motor a hepe-hupákon. Szinte azt éreztem, hogy itt van igazán otthon, nem is az aszfalton. Persze komoly csapatáshoz valószínűleg lágy a gyári hangolás – de ha valaki nagyon kőprofi, majd tekerget rajta. Ameddig csak kirándulásról van szó, nem lehet belekötni. És itt is emeljük ki: erre aztán a kerékméretei miatt bármilyen gumit tudsz tenni!
Tudja, amit kell neki?
Zárszóként ezt az egy kérdést kell megválaszolni. Alkalmas a DCT váltóval felszerelt Honda Africa Twin a világjárásra? Azt gondolom, hogy a legteljesebb mértékben. Nagyon kellemes közlekedőtárs, jó az aszfaltos túrákra – és sose kell törődnünk vele, hogy éppen jó vagy tök hulladék a burkolat. De nyugodtan el is hagyhatjuk a burkolt utakat – persze egy jó bukócsövet érdemes dobni rá, viszont irtó klassz helyeket tudunk felfedezni vele. Megvenni és fenntartani sem a legolcsóbb – viszont bőségesen kárpótolni fog mindkettőért.
A következő oldalon jön a szöveges értékelés. Lapozz!
