Ennyire még talán életemben egy teszt sem húzódott el. Ennek több szempontból is van jelentősége. Történt ugyanis, hogy még a 2017-es motoros szezon elején a Harley-Davidson hazai képviselete szervezett egy sajtótúrát, hogy bemutassuk az évben elérhető bérmotorjaikat. Akkor sikerült egy hosszabbat – és irgalmatlanul élvezeteset! – motoroznom BenZsoval együtt Tatáról hazafelé. Ebben a Tesztmotor.hu főszerkesztőjének is volt szerepe, de az élmények fő forrását mégis a Fat Bob 103 szolgáltatta.
Már akkor elhatároztam: a motort elhozom egy videózásra – hiszen az együtt töltött kellemes órák után úgy éreztem, ezt a gépet mindenkinek meg kellene ismernie. Egyszerűen megérdemli. Aztán beindult a szezon, a dolog egyre tolódott – és egyszer csak beköszöntött az ősz. Ilyen az élet, na. Próbálkoztam én közben, de a bérlők is szerethették a masinát, mert sosem volt szabad.
Aztán október közepén jól eltörtem a felkaromat, így rendhagyó módon operatőrünk, Balázs hozta el a Fat Bobot, és én érkeztem kocsival a forgatásra. Az élmények azonban még élénkek voltak április óta – ez is mutatja mélységüket. A dolog viszont kiváló kontrollnak bizonyult, mert amikor Bali megérkezett a találkozó helyére, áradozva mesélte mindazokat, amiket jómagam is el akartam mondani a kamerának. Így legalább megnyugodtam, hogy nem készülök túlozni…
Igazi egyéniség
A Fat Bob a Dyna családon belül is teljesen elkülönült márkatársaitól. Semmi finomság, csak agresszivitás és motorozási élmény – ezt kínálja a saját brossúrája szerint és a valóságban is. A domináló fekete szín, az ízlésesen elosztott kevéske krómozott alkatrész, a hosszú, lapos és széles sziluett mind azt sugallja: gyere és legyünk rosszak! Persze úgy amerikaias módon, tehát nem supermotós nagyvárosi egykerózásra kell gondolni. A Fat Bob más jellegű élményekkel ajándékoz meg.
Videónk fontos része a Fat Bob elhaladási hangja. A legszebb hangú gyári kipufogók egyike!
Fussunk végig a formai jegyeken – amelyek egy része a használatot is meghatározza. Tehát dominál a fekete: a motor színétől függetlenül a váz és a blokk alig kapott krómozott fémet. A különleges formájú, majdnem teli keréktárcsák is feketék, ahogy a teleszkópok fix alsó része is. Krómozott a becsúszószár, a dupla első lámpa teste, a drag stílusú, brutálisan széles kormány, a zseniális Tommy Gun kipufogó, a hátsó rugóstag alsó-felső gyűrűje és az utasháttámla alatti rögzítőidom a hátsó sárvédőn.
No meg a kürt burkolata balról a két henger között, a primer hajtás takaróeleme és a bordásszíj védő borítása – meg persze a hátsó kereke is. Ezeken kívül már csak a féktárcsákat említhetjük – visznt ezekből elöl mindjárt kettőt is találunk. Ami szintén azt sugallja, hogy a Fat Bob a dinamikusabb Harley-Davidsonok közé tartozik. Ami igaz is – de erre visszatérünk később.
A színvilág mellett elengedhetetlenek a formai jegyek. A sziluett lapos és széles – ilyen maga a tank is. Oldalról egészen alacsonynak tűnik, de hogy a közel 19 literes térfogat kijöjjön, komoly terpeszt kell dobnunk hogy lábaink közé kaphassuk. Minderre rájátszik a széles első (és persze hátsó) gumi, a borzasztó széles, enyhén hátrafelé nyilazott – de majdnem egyenes – kormány is. No meg a dupla első lámpával tökéletesen harmonizáló, elég szögletes faridomba rejtett szintén kettős kerek ledes hátsó világítás is.
Fejedelmi helyzet
Nagyon fontos, a motorozási élményt meghatározó dolog – amivel még indulás előtt megismerkedhetünk – az üléspozíciónk. A mély ülésbe huppanva fenekünk tökéletesen elhelyezkedik és befészkeli magát. A lábtartók messze elöl vannak, így még a langalétáknak is fejedelmi a térdszög. (A fékpedált persze lábhossz függvényében állítani kell, nekem így nem volt tökéletes.)
A második oldalon megindulunk, és kiderül milyen motorozni a Fat Bobbal. Lapozz!
