Bámulok ki az ablakon s közben hallgatom Demis Roussos, My Friend the Wind cimű klasszikusát. „My friend the wind will come from the north…” Igen, északról érkeztünk! De kezdjük az elején. Az 1993-óta létező görög Africa Twin club a 24. találkozóját tartotta ez év őszén. Mivel tavaly a magyarországi látogatásuk idején kellő alapossággal összehaverkodtunk velük, ettől függetlenül terveztünk egy látogatást náluk. Az időpont kiválasztásában segítettek, amikor megjött a meghívó szeptember 29-30-ra. A klubfórumra feldobott felhívásra összeverődött egy ütőképes csapat, mellyel hosszas tervezésbe kezdtünk, hogy minél rövidebb idő alatt minél több mindent nézzünk meg a találkozón kívül.
Így 27-én reggel – néhányan még nyomtatószagú zöldkártyával kezükben – felsorakozott az öt AT és egy GS az inárcsi kúton. Unalmas autópálya a határig, majd onnan Lúgosig. Előnye, hogy haladunk és a román oldalon ingyenes a motoroknak. (Jó példa!) Innen Oravicabánya felé Ómoldováig falvakon és hegyeken keresztül vezetett az út, ami sokkal látványosabbá vált, ahogy elértük a Dunát. A Vaskapu szoros mindig szép, önállóan is megér egy túrát. Orsovában foglaltam szállást, vízparti helyen, melynek motorosbarát jellegét jelzi egy rozsdás gép a kerítés tetején. A mieink persze nem mellé, hanem mögé, az udvarra parkoltak be.
Irány Hellász!
Reggel bevásárlás után megcsodáljuk a Cserna-folyó torkolatát és Ada-Kaleh szigetének helyét. A sziget az erőmű megépülése óta víz alatt van. Kávé-süti és irány dél felé. Megcsodáljuk a duzzasztóművet, mely ugyan elárasztotta a vidéket, ellepve néhány települést, de létrehozta ezt a körülbelül 200 kilométer hosszú tavat. Calafatnál a magyar brand benzinkútnál állunk meg tankolni. Picit jó érzés látni a hazai színeket ilyen távol. A határátkelés gyors, a híd motorral ingyen van. Innen a leggyorsabb utat nyomom a Garminba, nem tökölünk.
Kicsit mégis, mert így megkerüljük Szófiát… A bolgár vidék unalma a görög határ után is folytatódik, a nagy hegyeket leszámítva lehangoló a táj. Olyan mint Borsod, csak nagyobbak a hegyek. Estére érünk Szalonikibe. A város északi peremén szállunk meg, valami dinoszaurusz park van a szálló mellett. Mi az udvaron, a recepció előtt parkolhatunk.
Az eredeti
A helyi „kolléga” értünk jön, levisz a város központjába, a Fehér Toronyhoz. A motorokat itt hagyva besétálunk, mert éhes a banda. Jöhet a gyros. Na, a sok magyar gyroszos jöhetne ide tanulni! Mert amit árulnak kishazánkban, azt nevezhetnék rántott csirkének vagy mákostésztának is, az sem nagyobb tévedés!
A tálon sertéshús, hasábkrumpli, hagyma és paradicsom van, 7 euroért. Tzatzikit külön kell kérni (3 euro), Tirokafteri is csak külön, az 4 euro (úgy 3 adagnyi)! A hét tálhoz kérünk egy Horiatikit (itthon görög saláta), amiből mindenki szed egy kicsit a tányérjára, ahogy a kikért Tzatzikiből is. Kérünk pitát is, az is plusz pénz. Isteni finom, bár ennyi pénzért nem is lehet más. Helyi barátunk törzsvendég, a tulajjal beszélgetve elárulja, hogy … szóval lebuktam. Elsőre szkeptikus, de hamar megérti, láttam már ilyet. Örül is neki…
Felhőjárás
Reggel Irénék megcélozzák Evia szigetét (itt lesz a buli). Mi, az Afrika Korps meg az Olympos hegyet. Autópálya fel és le, ki és behajtó, meg egy fizetőkapu. Itt a GPS -1 méter tengerszint feletti (alatti) magasságot mér. Balra lápos-nádas terület. Egy faluban megtankolunk, és innen látszik, hogy nem látszik a hegy: felhős az ég. Ahhoz képest, hogy előtte héten 37-38 fok volt országszerte, most kellemes 20 körül vagyunk. Ahogy megyünk a szent hegy nyugati oldalára, megnézünk néhány idedobott szép panorámát, áthúzunk néhány csendes falun, melyek egyáltalán nem hasonlítanak a képeslapok görög falvaira. A rövid köves bemelegítő után aszfaltra váltunk át, ezen felmegyünk egy katonai bázisig. Itt, 1’700 méteren újra süt a nap.
Visszamerülünk felhőbe és egy másik úton elindulunk a csúcsra. Nem kell sokat menni, hogy stabil öt méter legyen a látótáv a köves hegyi ösvényen. Abban bízva, hogy a felhők felett mindig süt a nap, küzdünk felfelé. 2’400 méteren járunk, amikor már nagyon besűrűsödik a ritka levegő. Itt feladjuk. Nem is a köd miatt, hanem, hogy még van vagy 250 kilométer a kompig, 70 utána, ráadásul négykor elmegy az utolsó komp! Ami ha elmegy, beficcen egy laza 400 kilométer pluszban. Na, hegyről le, meg fel, jobbra-balra, a csak kanyargós mellékutakon elemében a banda, az Africa Twint szinte ide találták ki.
Mindig van kaland
Amikor a navi szerint van még 81 kilométer és tíz perccel a komp indulás előtt fogunk odaérni, beüt a ménkű: megáll az egyik benzinpumpa. Szerencsére csak a relé fáradt be, de nem értem miért a megfáradt gyári pumpát foltozgatják, amikor egy vákuumos sose romlik el.
Szóval pont elérjük a kompot, bár az utolsó kilométerek fokozottan izgalmasak: egy kanyargós mellékúton, szemerkélő esőben, olajfa ligeteken át vezet az út. 7 euro, kövér gáz és feldübörög a hajófenékben a diesel. A tenger bunkón viselkedik, az eső is rázendít, persze a szél is dolgozik rendesen. A szigeten folytatódik az olajfa ligetek kerülgetése, a fő út a falvakban olyan szűk, hogy egy autó alig fér át. Bár légvonalban 40 a kilométer, de életben úgy 69 lett. Alig találjuk meg az Aiga Anna Club üdülőkomplexumot, ami egy csoda. Medencék, étterem, bár, ki sem kellene menni a tengerpartra. Szakad az eső, így bár mindenki hozott sátrat, inkább megalkuszunk egy fullos apartmanra. Forró fürdő mindent
visz!
A görög virtus
Svédasztal görögül is svéd? Fáradtan, de boldogan vacsorázunk, majd utána a szomszéd bárban amolyan retro disco. Szombaton kis megszakításokkal egész nap ömlik az eső… szép ez a mediterrán tél. Mondjuk vannak, akiknek lehetne bármilyen is az idő, tuti pihennének. Az egész napos punnyadás meghozza az étvágyat, majd átsétálva a medence túlsó oldalára belecsöppenünk a csodába! Szóval a görögök sem homogén nemzet: athéniek, makedónok, szigetiek – van némi ellentét. ÉS ennek ellenére felharsant a görög népzene és mindenki beállt táncolni! Itthon mikor látunk olyat, hogy egy motoros találkozón magyar néptáncot jár mindenki, együtt, boldogan, tapsolva???!!!!!!!!!
Hamar kiderült, mi sem maradhatunk ám ki! Komoly sértés, ha nem állsz be, senkit nem érdekel, hogy szabályosak-e a lépéseid, csak az számít, hogy együtt táncoljunk. Pillanatok alatt elsodor bennünket a hangulat, ilyenkor minden gond, baj, feszültség eltűnik… ahogy a THP (törköly) is. Az első két óra után klasszikus disco és rock nóták dübörögnek, néhányan már a pulton táncolnak, leírhatatlan a hangulat. Mi hajnaltájban már igencsak elfáradunk, el is vonulunk, ők tolják tovább reggelig. Én kihagyom a reggelit, vannak utóhatásai a táncnak.
Kötelező csodák
A következő cél Korintosz, ami azért odébb van. Még az is vagy 100 kilométer, mire kiérünk a szigetről. De a legalább az eső abbahagyja. Pireusszal majdnem szemben a tengerparton megállunk. ATipapa ebédet készít, szárított hegymászókajákat önt fel forró vízzel. Meglepően jók. A csatornánál először a keleti végén lévő süllyedős hidat nézzük meg. Ha jön hajó, leengedik a csatorna fenekére, úgy nyolc méter mélyre.
Mivel pont jön is egy, lezavarnak róla, átvonulunk ahhoz a hídhoz, ahol minden fotó készül – ez jó magasan van a víz felett. Itt van a magyar építőmérnökök emléktáblája – sajnos még a görögök sem tudják, kinek köszönhetik e vízi utat. Gyorsan betolunk egy pitát (2.50 €), majd a pályán Athén a cél.
A második oldalon jön a leghíresebb látnivaló és a hazaút. Lapozz!