Évekkel ezelőtt olvashattatok az Onroad.hu oldalán egy olyan ötletről, miszerint a ruhánk ujján felvillanó ledek és az egész ujj vibrálása is segít a tájékozódásban – persze kommunikálva a navigációt alapvetően végző okostelefonunkkal. Az a cucc nem kimondottan motorozáshoz készült – ellenben mai hősünkkel. Március végén indult a Kickstarteren a TurnPoint nevű találmány kampánya. Egy kis kerek ledes egységről van szó, amely a hozzá tartozó kesztyű bal kézfején levő zsebbe csúsztatva segít minket az irányváltásokban, miközben motorunkkal ismeretlen tájakon gurulunk.
A működési elv egyszerű. A TurnPoint bluetooth kommunikáció segítségével kapcsolódik okostelefonunkhoz, amelyen elindítjuk a navigációt. Innentől viszont a telót zsebre is rakhatjuk: nem kell menet közben nézni. Ami egyfelől jó, hiszen nem vesszük le hosszasan a tekintetünket az útról, amíg értelmezzük a rajta levő információkat. Hiszen ezeket a bal kézfejünkön levő kerek ketyere adja át nekünk a rajta levő ledek segítségével. Amikor négy mérföldre vagyunk a következő ponttól, először a távolság csökkenését jelzi fél mérföldes osztásban. Majd odaérve a fordulás irányát mutatja, ezzel egyértelművé téve, hogy jobbra, balra vagy egyenesen kell haladnunk.
Amennyiben menet közben elbizonytalanodunk, kommunikálhatunk is a telefonnal – persze a kormány elengedése nélkül. Bal hüvelyk- és mutatóujjunk összeérintésével ugyanis akármikor le tudjuk kérni a következő információt a készüléktől, amit a felvillanó ledek a tudtunkra is adnak. A TurnPoint áramfogyasztása nem lehet túl magas, így a benne levő tölthető akkumulátor a cucc kis mérete ellenére nyolc órányi folyamatos működést tesz lehetővé. Videón is be tudjuk mutatni, hogy jobban el tudd képzelni, miként is működik (angol tudás nélkül is egyértelmű lesz):
Akarjuk mi ezt?
Tényleg zseniális ötlet a TurnPoint? Véleményem szerint cseppet sem – nem véletlenül szerepel a címben az idézőjel… Az alapötlet szerint ugyanis attól lesz jó nekünk, hogy nem kell lenézni a telefonunkra. Helyette a bal kézfejünket bámuljuk majd megállás nélkül – ezzel az erővel majdnem az ölünket is nézegethetnénk. Addig ugyan van benne igazság, hogy a felvillanó ledek egyszerű információit gyorsabban fogjuk fel. No de mi a helyzet a bonyolultabb kereszteződéseknél, ahol a három jobbra kanyarodási lehetőség közül kell kiválasztani, merre menjünk? Tipikusan ez az az eset, amikor a hangutasítás használata is elvérzik – és egy túrán ilyenből mindig akad néhány! Sokszor még a navigációs készülék képernyőjének tanulmányozásához is meg kell állni, hogy ne rontsd el a fordulót. Úgyhogy egy rendes túrán én még mindig egy normális motoros navigációra szavazok, amit persze célszerű minél magasabbra, a látómezőnkbe szerelni – így minimális tekintet-változtatással tudunk folyamatosan képben lenni. Nekem legalábbis ez vált be – és nem is érzem, hogy jobban szeretnék a bal kézfejemtől tájékoztatást kapni.