A scrambler stílus a néhány évtizeddel ezelőtti mindenes motorokat igyekszik felidézni – magyarul tehát egy retró irányzatról van szó. A maguk idejében persze ezek a vasak közel sem divatból születtek: a közlekedés elsődleges lehetőségét kínálták azokon a helyeken is, ahol nem adatott meg az aszfaltozott utakon siklás lehetősége. Magyarul el kellett jutni mindenhova, erre pedig a legjobb megoldást ezek a kemény használatra készített masinák jelentették. Mára persze fordult a helyzet: a klasszikus, régies stílus főként a jómódú motorosok divat iránti vágyát hivatott kiszolgálni. Nem kényszerűségből ülnek rá a vásárlók, hanem mert szeretnék stílusos, kemény férfinak (vagy nőnek) érezni magukat.

Ennek megfelelően egyre több márka igyekszik a rohamosan dagadó divathullámot meglovagolni: néhány éve a Scrambler név még elvétve szerepelt a katalógusokban – mára azonban sorban mutatják be az így elkeresztelt vasakat a vásárlói igényeket szondázó és kiszolgálni igyekvő cégek. A sorba természetesen a BMW is bekapcsolódott: a két éve bemutatott első Heritage modell, az R nineT kapott egy terepes használatra is alkalmassá tett testvért. Amely egészen jól sikerült, tehát érdemes megismerkednünk vele.

Elsősorban murvás utakra szánják aszfalt mellett – logikusan itt is megvizsgáltuk, mit tud

Stílus mindenek előtt

A szokásoktól eltérve ne a műszaki megoldásokkal vagy adatokkal kezdjünk, de ne is a futóműben merüljünk el kapkodva. A Scrambler ugyanis mindennél jobban a stílusról szól. A típus zászlajára a BMW elsődlegesen a „puritán” jelzőt írta ki, így minden felesleges sallangot igyekeznek kerülni. Klasszikus stílus, fűzött kerekek némileg bütykös gumikkal, domináns optikájú boxer-motor – de ezeken felül tényleg semmi sallang. Ízléses, de feltűnést kerülő szürke festés, hozzá nagyon szépen passzoló, a természetességet hangsúlyozó bőrhatású nyereg.

Kizárólag olyan dolgokat találunk a motoron, amelyeknek funkciója is van. De a BMW szokásaival ellentétben a Scrambler nem akar minden igényt kielégíteni. A kényelmi extrák sora nagyjából kimerül a markolatfűtésben. Olyan egyszerű lett minden a kiindulási alapként szolgáló R nineT-hoz képest is, hogy az elsőre elképesztő is tud lenni. A hátsó rugóstagon még az előfeszítést is csak két körmöskulccsal állíthatjuk. A végletekig leegyszerűsített műszeregységen (a műszerfal szinte túlzó kifejezésnek is tűnik) sem egy fokozatkijelző, de még egy üzemanyagszint-jelző sem kapott helyet. Kapcsolónk is egészen kevés van a két markolaton a márkától megszokotthoz képest – ráadásul van olyan gomb, ami csak a szinte már-már primitívnek nevezhető fedélzeti számítógép menüjének beállítására szolgál.

A puritánságnak azonban lássuk meg a jó oldalát is. Nincs semmilyen sallang és semmi felesleges, ami elvonhatja a figyelmünket a motorozásról. Mert az R nineT Scrambler semmi másról nem akar szólni, mint a puszta motorozásról, annak vegytiszta élvezetéről. Csak felülünk és megyünk a nagyvilágba – persze alapvetően egyedül és csomagok nélkül, de legalább nem kell megtorpannunk, amikor véget ér az aszfalt. Amikor pedig megállunk, nézegethetjük motorunk minden apró részletét, amennyit csak akarjuk.

Mert betelni nem fogunk tudni a részletekkel. A lámpa, a mindenféle apró csavar, kormánysúly, feliratok, burkolatok, az ilyenkor már nem bosszantóan egyszerű, hanem csodásan letisztult műszer, vagy a már emlegetett, gyönyörű nyereg. Nem beszélve a néma állapotában is meseszép, felhúzott dupla végdobról vagy éppen a kemény férfiasságunkat bizonyító bütykös abroncsokról. Szóval a Scarmbler akár alkotóegységeit, akár egészét tekintve egy klasszikusan szép mindenes boxermotor – de mindez persze elég öncélú lenne, ha rossz lenne a nyergében tartózkodni. Nézzünk hát a külső alá!

Kiforrott technika

A BMW R nineT Scrambler semmilyen sokkoló műszaki megoldással – vagy adattal – nem szolgál. A 2012 végéig elterjedt lég-olaj hűtéses boxer elrendezésű erőforrás legutolsó generációja szinte változások nélkül él tovább a Heritage modellekben. És ezért adjunk nagyon nagy hálát a bajor marketingeseknek, hogy nem hagyták a technikai fejlődés ásta sírgödörbe lökni ezt a blokkot. 110 lóereje messzemenően elegendő minden normális – és azon túli – igény kielégítésére. Mélyen ébredő nyomatéka, járáskultúrája egyaránt csodálatos. Persze több a vibráció benne, mint folyadékhűtéses utódaiban, gázadásra a főtengely is nagyobbat ránt a gépen jobb felé – de sokkal szebb a hangja és valahogy máshogy él az egész…

Főleg ezzel a kipufogóval! Fentebb emlegettem a Scrambler alapfelszereléséhez tartozó Akrapovic végdobot, amely az intelligens kipufogószeleppel együtt olyan hangorgiát ereszt a szabadba, hogy attól az embernek mindene bizseregni kezd! Mivel pedig a motoron semmilyen szélzaj nincs – lévén szélvédelem sem -, ezt a hangorgiát nem csak városi tempóknál, hanem a testhelyzetünkből fakadó legnagyobb még jól elviselhető sebességig mindenhol halljuk. Nem csak a járókelők és a mező állatai, hanem mi magunk, a fedélzeten. Mert a Scrambler úgyis főleg rólunk szól – ez az önző emberek motorja, de a szó legjobb értelmében.

Mindenes, de nem enduro

Mai értelemben vett terepmotorok a kategória születésének idejében még nem léteztek. Olyan gépek voltak az első scramblerek, amelyek mind aszfaltra, mind „normális” terepre – vagyis földutakra, mezőkre – megfelelőek voltak. Akkor még nem a nyeregből kiállva hasítottak a rájderek, hanem földúton is pont úgy elmotoroztak, mint aszfalton. Persze kicsit elforgatták a hátsó kereket, meg jutott más élvezet is – de mást jelentett a terepmotorozás, mint ma.

A BMW R nineT Scrambler is pontosan ezt az iskolát kívánja tovább vinni. A sima alapmodell üléspozícióját annyira változtatták meg, hogy egy kissé áthelyezett üléssel és egy emeltebb és szélesebb kormánnyal kényelmesebb és lazább lett a vezető helyzete, de közel sem enduros. A futómű módosulásai is pont ilyen mértékűek: elöl más a villaszög (laposabb) és az utánfutás (több), módosult a tengelytáv is (hosszabb lett), mint az R nineT-n.

A rugóutak öt, illetve húsz millimétert nőttek, de ennél fontosabb a teljesen eltérő hangolásuk: lényegesen puhább, ringatózósabb az egész motor. Az úttartás nem lett számottevően gyengébb aszfalton, a hazai úthálózat azonban sokkal elviselhetőbb. Fontos a megfogalmazás: a kátyúk nem fognak annyira megkínozni, de a keresztbordák azért felszisszenésre kényszerítenek. Terepen hasonló a helyzet: jófajta murvás úton lehet vele döngetni mint az állat, de komolyabb hepe-hupákon azért az ember előveszi józanabb önmagát és mértékkel tolja csak ki a bajor retró szemét.

A motor alját is szabadon hagyták. Még egy kis műanyagot sem kapott a karter alá: csupasz minden. Magyarul mielőtt egy rendes sziklás talajra indulnánk keménykedni a masinával, kell rá költeni – legalább az egykori R1200GS Adventure kartervédőjét meg kell rá venni, hogy ne tehessünk kárt benne alulról. A fékpedál viszont jó nagy, recés és fém, így ha saras lesz a csizmánk, nem fog lecsúszni róla. Önmagában a széria abroncsok ugyanis lehetővé teszik, hogy akár némi finomabb saracskának is bátran nekivágjunk.

A biztonság alap

A BMW 2016-ban akárhogy tolja a puritánságot, a motoros – és persze a motor – biztonsága terén nem enged meg semmilyen kompromisszumot. A Scrambler alaptartozéka a blokkolásgátló és persze egy vitán felül álló Brembo fékrendszer. A két 320 milliméteres első tárcsával hamar elérjük a félbütykös gumik lassítóképességének határát. Hogy esőben meg ne csússzunk egy kigyorsításnál, arról a szintén felár nélkül járó kipörgésgátló gondoskodik.

Utóbbi laza talajon még tud jópofa lenni, mert ha nem zárjuk el a gázt, amikor ő beleszól a mókába, csodaszép rotyogás árad a kipufogókból. De természetesen mind az ASC, mind az ABS kikapcsolható, hiszen utóbbi kimondottan veszélyes is lenne az aszfalt elhagyása után egy komolyabb lejtőn. De ha „lelőttük” őket, már gond nélkül élvezhetjük a Scrambler bő gázon kiadott csodaszép hangját murván is.

Örök érték – önök kérték

A bajorok legújabb – de közel sem legfrissebb technikára épülő vagy legmodernebb műszaki megoldásokat felvonultató – motorja valóban hozza azt, amit elvárunk tőle. A szó legjobb értelemben vett módon a tiszta motorozásról szól. Letisztult megjelenése, puritánsága – amelynek a nyergében ülve igazából inkább az előnyeit évezi az ember -, viselkedése akár aszfalton, akár laza terepen egyaránt folyamatos mosolyt csalnak a nyergében ülő pilóta arcára.

Ezzel a géppel nem fogsz odaállni senki mellé gyorsulni, nem akarod lealázni a másikat a szerpentinen, de az aszfalt elhagyása után sem az lesz a vágyad, hogy „menjünk fel tizenötödször is azon a frankó siratófalon”. Simán élvezni fogod a nyergében töltött időt, a szelet, a port és az esőt is – az aszfaltot és a murvát egyaránt. Semmi másra nem fogsz vágyni, mint hogy csavarogj egy jót vele, stresszmentesen élvezd a természetet. Nem akarsz majd senkit sem legyőzni – magadat sem -, csak élvezni a MOTOROZÁST.

Az R nineT Scrambler hihetetlenül kiforrott technikája és a bajoroktól megszokott innováció-dömpinghez képest szögegyszerű műszaki megoldásai egy igen hosszú életű motort vetítenek előre. Ami persze nem filléres befektetés – de alighanem remek értékmegőrző is lesz. Sem tönkremenni, sem a divatból kivonulni nem fog – a piac igényeinek megfelelően tehát úgy idézi meg a múltat, hogy tulajdonosát garantáltan hosszú időn át kiszolgálja a jövőben is. Egyszerűen egy szeretnivaló és élvezetes masina. Ma is, és az marad holnap is.

Értékelés

Műszaki adatok

További képek