A legnagyobb japán gyár mindössze három éve mutatta be a legendás kismotorjának, a méltán népszerű Monkey típusnak újkori változatát. Már nem volt annyira zsebméretű mint elődei, lökettérfogata is nyolcadliterre hízott. Alkalmas lett a huszonegyedik század közlekedésében való részvételre – bármerre is kell helytállnia a világban. Ennek megfelelően neve sem maradt a régi, a prózai MSX125 típusjelzést kapta. Anno nekem is nagyon bejött – ennyit folyamatos nyélgázon kevés motorral mentem életemben, és bár ehhez nem tartozott túlzott dinamika, mégis folyamatosan vigyorogtam rajta.
A piaci sikere igazán nem hagyott kívánnivalót maga után: világszerte eddig 300’000 (igen, háromszázezer!) darabot adtak el belőle. Kik vették ennyire lelkesen? Akik csak a nagyvárosokban lótnak-futnak, akiknek egy nagyobb motor nem fér el a garázsukban, a lakóautókkal világot járó turisták (boltba járni és megnézni a közeli szép helyeket nincs is jobb) – no és nem utolsósorban a versenypályák „lakói”, hiszen a boxutcában és a szervizutakon futkosni abszolút tökéletes egy ilyen kis járgány.
Komoly műszaki változtatásokra egy ilyen sikeres pálya után három év elteltével nem is volt szükség. A piaci érdeklődés fenntartása érdekében azonban némi frissítést mégis megszavaztak neki a marketingesek, amit a formatervezők szépen végre is hajtottak. Elsősorban a tankot és az oldalpaneleket tervezték át, valamint magasabbra húzták és rövidebbre vették a segédvázat (az utasülés is feljebb került). A kipufogót is távolabb vitték a kakasülőn utazó popsijától – mondhatjuk, hogy normál, alsó „helyére” került. Végül pedig egy új lámpaidom teszi tökéléletessé a képet – és elődjétől nagyon eltérővé az MSX125 fizimiskáját.
Nem elég, hogy két részre tagolták, de teljesen LED rendszert is kapott. A hosszú éjszakai országúti etapok valószínűleg ezután sem lesznek a modern Monkey fő erősségei, így ennek elsősorban láthatósági szerepe van – viszont nem csak az első, hanem a hátsó lámpa is fénydiódás lett. Az egész gép tényleg sokkal frissebben mutat az első generációnál – nyilván ugyanaz a célközönség lesz vele megcélozva, azonban a fiatalosabb külső még vonzóbbá teszi majd.
A Honda azt mondja, „mini-streetfighter” megjelenése lett neki. Ezt nem tudom megítélni – majd talán ha élőben látom. Az azonban vitathatatlan, hogy a négy új szín mindegyikében ütősen mutat. Zárszóként nézzétek meg aligmozgóképen is:
